.jpg)
Olvass bele!
2010 tavaszára tervezett könyvünkbe olvashat bele ízelítőül a Nyájas Olvasó alant.
Németh Pál: Az iszlám (részlet)
Vallásközi párbeszéd sorozat
GONDOLATOK AZ ISZLÁMRÓL
A Nyugat érdeklődésének tárgya
Ha a keleti ember a Nyugat érdeklődésének bármely megnyilatkozásával találkozik, akkor az mindig bizalmatlanságot, szemérmes tartózkodást, vagy konkrét félelmekkel átitatott aggodalmat, elzárkózást vált ki belőle. A kíváncsiskodás zavarja a keleti ember szemérmességét s legszemélyesebb világának megsértését látja benne. Ösztönösen érzi, hogy a kutató szemek számára puszta tárggyá alacsonyodik mindaz, ami személyes. Köznapivá süllyed, aminek kultikus jelentősége van. Banálissá egyszerűsödnek legszentebb érzései, életének legféltettebb gondolatai. Ezért van az, hogy a keleti ember nem nyílik meg egykönnyen a keletkutatás számára, sőt igyekszik elrejteni mind azt, ami még egyáltalán rejtegethető a nyugati érdeklődés elől. Az iszlám világa gyanakvással fogad mindent, amit orientalisztikának, orientalizmusnak1 szoktunk nevezni, beleértve a nyugati, tehát nem muszlimok által művelt iszlám tudományt is. Gyanakvással fogadják vallási irodalmuknak különböző nyelvű, nem muszlimok által készített fordításait, s azonnal „észreveszik” bennük a torzításokat és hamisításokat.
A nyugati iszlám tudósok és arabisták ugyanis többnyire vagy keresztény teológusok, vagy zsidók, vagy ateisták, vagy ezek kombinációi, ami náluk teljesen egyre megy, hisz ezek közül mindegyiknek sokszor halmozottan is érdekében áll, hogy a valósághoz nem kellően igazodó, tudatosan vagy tudatlanságból hamis képet fessen az iszlámról. És hogy ez a félelem mennyire él bennük és milyen szilárd meggyőződésből fakad, gyakran abban is meg nyilvánul, hogy a legkisebb jóindulatnak vagy őszinte szándéknak is örülni tudnak, és váratlanul kitárulkoznak az iszlám kutató előtt s hirtelen segítőkészek lesznek pusztán azért, hogy az illető tudós „a valóságnak megfelelő és hűséges képet kapjon az iszlámról”. Szilárdan hisznek ugyanis abban, hogy az iszlám Isten végső kijelentésén alapuló igaz vallás, és az őszinte és értelmes embert csak az akadályozhatja meg az iszlám elfogadásában, hogy egyáltalán nem ismeri, vagy nem a valóságnak megfelelően ismeri. Önértelmezése szerint az iszlám „természetes vallás”, abban az értelemben mindenképpen, hogy az emberi természethez igazodik és az ember isteni rendeltetésének megfelel.
Amikor a muszlimok „megtérésről” beszélnek, akkor ezt inkább „vissza térésnek” értelmezik. Visszatérésnek egy idő közben eltorzult ősi formához, visszatérésnek az elvesztett eredeti rendeltetéséhez. Az iszlám elfogadása, a „megtérés” nem jelent egyszersmind újjászületést is; a hívő muszlim te hát nem újjászületett ember, nem új teremtés (nova creatura), mint a keresztény, ha nem eredeti integritásában megőrzött vagy ahhoz visszatalált lény. Az eredendő bűn (peccatum originale) tana ismeretlen az iszlám hívei előtt. Ádám bűne és engedetlensége nem öröklődött utódaira, mivel „Ádám magáévá tette a megbánás szavait, melyeket Urától kapott, mire Ő kiengesztelődött iránta” (Ko rán 2:37).
Ebben az összefüggésben szokták idézni a Mohamednek tulajdonított mondást: „Minden újszülött természetes hajlammal jön a világra. A szülei azok, akik zsidóvá, kereszténnyé vagy mágussá (a perzsa dualizmus hívévé) teszik. Mint ahogy az állattól is természetes épségű utód származik. Láttál-e már olyat, hogy egy állat mesterségesen megcsonkított orral szülessen?”2
1 Vö. SAID, Edward W., Orientalizmus, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000.
2 A főbb hagyomány gyűjtemények (al-Bukháríj, Muszlim, at-Tirmidzíj, Abú-Dáwúd, Ahmad és Málik) tartalmazzák. Al-Bukháríj (az 1296-os számon) az idézett szöveggel hozza. A „mágus” (arab: „madzsúsz” plur.) elnevezés az óperzsa nyelvből származik: zarathustriánust, a perzsa dualizmus hívét, vagy az araboknál egyszerűen „nap- és tűzimádót” jelent.
