.jpg)
Ókor - A kalhui királynősírok a mezopotámiai temetési szokások fényében
John Nicholas Postgate
Akalhui Északnyugati Palota lakószárnya alatt elhelyezkedő királynősírok felfedezése bámulatos esemény volt a régészetben, és két okból is váratlan. Meglepetést okozott, hogy a maradványok egyáltalán ott vannak, ahol, és meglepő volt, hogy 2700 év elteltével még annyi minden megmaradt a helyszínen. Természetesen nem az ért minket meglepetésként, hogy egy épület – vagy hogy éppen egy palota – padlója alatt sírokra bukkanunk: végső soron Mallowan már megtalálta két udvarhölgy sírját a lakószárny északkeleti sarkában.1 A meglepetést az okozta, hogy ide királynőket temettek, mivel addigi tudásunk szerint – és még ma is így tartjuk – Asszíria királyai Assurban temetkeztek, és egészen 1988-ig egyértelműnek tűnt a feltevés, hogy a királynők is ott fekszenek.
Amikor Simo Parpola 1983-ban egy újasszír levelet elemezve, amelyet kapcsolatba hozott egy királynő temetési szertartásával, így írt: „Assur az a város, ahová az asszír királyi család hagyományosan temetkezett”, kevesen szálltak volna vitába vele.2 És valóban, ismerünk egy töredékes feliratot, amely arra utalhat, hogy Assur-ah-iddina feleségének, Esarra-hamat királynénak sírja Assurban készült el.3 Ahová a királyokat temették Így tehát ahhoz, hogy Kalhu királynőit tágabb történeti kontextusba helyezhessük, először Assurt kell szemügyre vennünk. Maguk a királysírok is rejtélyesek. Az assuri német expedíció hat vagy hét kőből épült sírkamrát fedezett fel a „Régi palota” délkeleti sarka alatt, amelyek némelyikében még ma is megtalálható egy masszív kőkoporsó, de más alig. Két koporsó egészen biztosan a Kr. e. 9. századra datálható – a rajtuk lévő feliratok Assur-nászir-apli (az 5. sírboltban) és V. Samsi-Adad (a 2. sírboltban) szarkofágjaként azonosítják őket.
A 3. sírboltban talált bazaltszarkofág feliratának töredékei arra mutatnak, hogy ezt a sírt Assur-bél-kalának szánták a Kr. e. 11. században, noha e sír helyét egy felirat nélküli mészkő szarkofág foglalja el, amely feltehetően egy későbbi királyé.4 A környéken található más téglafeliratok is említik Szín-ahhé-eriba mauzóleumát, bár igen valószínűtlen, hogy ez egyike lenne a megtalált építményeknek.5 A rejtély: hol a többi király? A legtöbb – ha nem az összes – uralkodó II. Assur- nászir-aplit megelőzően bizonyosan Assurban temetkezett. Sőt, maga II. Assur- nászir-apli is, aki királyi székhelyének újraalapította Kalhut, és idősebb korában feltehetően többet élt ott, mint Assurban, temetkezni visszatért az ősi fővárosba. Valószínűnek tűnik, hogy az egyik kiásott sírkamra III. Sulmánu-asarédué volt, ugyanis utódját, V. Samsi-Adadot is ide temették.
Ezután csak tudatlanságunkat vallhatjuk be: hat királlyal kell elszámolnunk V. Samsi-Adad és II. Sarrukín trónralépése között, de hová temették őket? Vajon a Régi palota lelőhelye volna sokkal kiterjedtebb, mint azt az ásatások jelezték, vagy esetleg a megtalált temetkezési terület volt túl kicsi, és talán egy újabb királyi mauzóleumcsoportot alapítottak Assurban, amelynek maradványaira még nem találtunk rá? Vagy III. Adad-nirári és utódai, akikről feltételezzük, hogy Kalhu volt a székhelyük, új hagyományt alapítva oda is temetkeztek volna?
Szín-ahhé-eriba szemmel láthatóan Assurt szánta végső nyughelyéül, de ez lehetett a korábbi gyakorlathoz való visszatérés, illetve Kalhu tudatos kikerülése; hiszen tudjuk, hogy Kalhu helyett Ninivét választotta akkor is, amikor királyi székhelyét áthelyezte apja új fővárosából, Dúr-Sarrukínból. Mivel Szín-ahhé- eriba erőszakos halált halt, amelyet polgárháború követett az asszír magterületen, lehetséges, hogy temetésének megszervezése nem haladt éppen zökkenőmentesen – mindazonáltal szándéka legalábbis az volt, hogy Assurban temessék el. Szín-ahhé-eriba sírjának egyik téglafeliratán az építményre mint bīt kimti, „a család háza” utal. A kifejezés az óbabilóni korból ered, és azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy az embernek ősei mellé kell temetkeznie, ahol a család élő tagjai fi gyelmet tudnak rá fordítani.6
Általában ez ugyanott van, ahol ők maguk élnek, és Szín-ahhé-eriba esetében nincs okunk feltenni, hogy a család Assur helyett nem Ninivében élt a király új rezidenciájában. Mindazonáltal az asszír királyi dinasztiák esete nyilvánvalóan különleges, és e pillanatban mindössze arra a konklúzióra juthatunk, hogy nincs bizonyíték az asszír királyok Assuron kívüli temetkezésére. Ez érthető, mivel Asszíriában – Egyiptommal ellentétben – a királyok csupán emberek voltak: az uralkodóra is ugyanaz a sors várt, mint mindenki másra, és a halála után is ugyanolyan elbánásban volt része, bár túlzóbb módon; ugyanakkor abban a kérdésben, hogy hol temették el őket, kivételt képeztek.
A királyok elvárhatták, hogy családtagjaik, pontosabban gyermekeik és leszármazottaik temetési áldozatokat mutassanak be számukra; de már csak királyi hivataluknál fogva is hasonló gondoskodásban kellett részesülniük. Az aszszír királyi ház természetesen Assurból ered, a király legitimációjának megalapozása és megerősítése Assurban történik, Assur isten templomában; bizonyos értelemben ez a királyi ház. A királyok leszármazási vonala az asszír állami ideológia egy eleme, mint ahogy azt a Kr. e. 2. évezred elejéig visszanyúló királylista is hangsúlyozza.
Azt látjuk, hogy a Kr. e. 2. évezred elején a királyi és családi utódlást azonosan kezelték. A Hammurapi őseinek tartott ceremóniák alkalmával nemcsak családjának, hanem más dinasztiáknak is mutattak be áldozatokat,7 és a mári palotában a kispum ceremónia részeként áldozatot mutattak be az akkád Sarrukínnak és Narám-Színnek, nem mint a királyi család biológiai tagjainak, hanem mint az amurrú dinasztia elődeinek Máriban.
Asszíriában arra törekedtek, hogy egyazon patrilineáris dinasztia uralma a jövőre is kiterjedjen. Egy Assur-ah-iddinának szóló levélben az áll, hogy a királynő halotti szelleme megáldja a koronaherceget, mondván: „Leszármazottai és magja kormányozzák Asszíriát.”8 Végeredményben tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy a legnagyobb valószínűség szerint minden királyra assuri temetés várt, és még nem találtuk meg mindegyikük sírját.
