Gondolat Kiadó

Szekfü András: A cápa utolsó tangója

Médiaszociológiai tanulmányok a félkemény diktatúrában

RÉSZLET

II. Helyszíni közvetítés Gazdagrétrõl

A fõváros legújabb lakótelepe, a gazdagréti, még javában épül. Ha elkészül, a jövõ év végén, a tervek szerint mintegy 6000 lakás áll majd itt, az Osztapenko-szobortól néhány száz méterre, a fõvárosból kivezetõ országutaktól jobbra. 1985. március 18. este 6 óra. A kifliszerûen hajló házsor közepe táján két garázsnyi nagyságú apró helyiség a kábeltelevízió ideiglenes stúdiója. Az egyikben gyümölcsmintás abrosszal leterített asztalon mikrofon, körülötte székek és az utcai oldalon három tévékamera. Feltûnõ, hogy nem egyformák: kettõ nagyobb, professzionális, de igencsak kiöregedett gép, elvileg színesek, de ez inkább csak egy rózsaszín egységtónust jelent a képen. A harmadik pici, csak egy állványra helyezett amatõrkamera, ez viszont a maga kategóriájában korszerû, színei is jók. A „vezérlõ” szobával párnázott ajtó és egy nagy dupla ablak köti össze a stúdiót. A vezérlõ asztalán egy videomonitor mellett egy közönséges Super Color tévé, egy HT képvágó és egy HT hangkeverõ. A feliratok egy Sinclair Spectrum számítógépen készülnek, és az adást egy közönséges, hazai összeszerelésû Akai VS 3 képmagnó rögzíti a másnapi ismétléshez, nomeg az utókornak. Mint utóbb kiderül, a berendezés egy része kölcsönben van itt. Ha a saját gépeket egy jómódú magán, videoamatõrnél látjuk, bizonyára imponáló együttest jelentenének, így azonban nyilvánvaló, hogy a közösségi célra elképzelhetõ legolcsóbb eszközparkról van szó, gyakorlatilag a technikai minimumról. Fél hét elõtt néhány perccel nagy a nyüzsgés a „stúdióban”, de ez más, mint a nagybetûs Televízióban megszokott élõ adás elõtti feszültség.

A mûsor szereplõi a ház elõtt beszélgetnek, a mûszakiak az utolsó kapcsolásokat végzik. Aztán a szereplõk szép lassan bemennek a stúdióba, leülnek, és már megy is az adás. Annyi rendkívüli van a mai mûsorban, hogy ott van „profi” technikával az MTV budapesti regionális adásának stábja is, Rangos Katalin riporter napirend elõtt szót kap, és azt kéri, hogy az adás végén jelentkezzenek, akik az õ mûsorába kívánnak problémákat említeni. Ismét a helyieké a szó. A mai vendég a közeli kórház fõorvosa.

A kérdezõk: Gurubi Imre építészmérnök és Modróczky Krisztina, a Vöröskereszt munkatársa, mindketten gazdagréti lakosok. Az operatõröknek nincsen fejhallgatójuk, amelyen az adás rendezõje irányíthatná õket, így Nagypál Endre tévérendezõ (az egyetlen profi a csapatban, itt azonban tanácsadóként, társadalmi munkában segíti a többieket) kézzel-lábbal mutogatja az ablaküvegen át, hogy melyik kamera hová nézzen, kit mutasson. A fõorvos nyugodtan, kiegyensúlyozottan beszél, semmi nincs viselkedésében a tévés nyilatkozóból. Sokkal inkább olyan, mintha körzetének lakói számára tartana eligazító elõadást. Ami így is van, csak éppen a lakók közül mindössze ketten ülnek vele szemtõl szemben, a többi otthonaiban, a tévékészülék elõtt figyeli. A vezérlõ utcára nyíló ajtaja adás közben sincs bezárva. Most éppen bejön a képvágó (szintén itteni lakos, elektromûszerész) két gyereke és a felesége. Míg megbeszélik, hogy õk elmennek moziba, és mikor érnek haza, Nagypál Endre átveszi a képek váltását néhány percre. „Azt kérem a gazdagréti lakosoktól – mondja a fõorvos –, hogy amikor tanácstagot és képviselõt választanak, adják nekik megbízásba, hogy minden fórumon harcoljanak a kórház rekonstrukciójáért!” A vezérlõbe benyit egy nagypapa az unokájával, kérdéssel jött. Nagypál Endre kapacitálja, hogy üljön be õ is az adásba azonnal, és mondja el, amit akar. A nagypapa húzódozik, így felírják a kérdést egy papírra, és beadják az ajtón át. „Melyik CB-csatornán hívható a kórház?” – a kérdés érthetõen igen fontos, mivel a lakótelepen egyáltalán nincs telefon… Hét perccel múlt hét óra, amikor még közlik, hogy a következõ alkalommal is orvosi problémákról lesz szó, és egyben bejelentik, hogy megnyílt egy fogorvosi rendelõ. A beszélgetés befejezõdik, és átadják a helyet Rangos Katalinnak és a regionális tévé stábjának. Feltûnõ a stílusbeli különbség.

Míg eddig beszélgetés folyt a kamera elõtt, minden merevség vagy tempókényszer nélkül, most a profi riporter keményen kézben tartja az adás menetét. Egy néni és egy ötven körüli férfi jelentkeznek, közlekedési, telefon- és közvilágítási problémákkal. Pattognak a kérdések, a válaszokba egy mondat után beleszól a riporter, hogy pergõbb legyen a ritmus. Majd átkapcsolnak az állandó szignálra: „KÁBEL TV HÁLÓZAT, GAZDAGRÉT.” 19 óra 20 perc van, ötven perc volt a mûsor. Kedd, szerda, csütörtök és péntek este megismétlik. Ahányszor csak ott jártam Gazdagréten adás idején, kisebb eltérésekkel körülbelül ugyanezt tapasztaltam. Hasonló benyomásokról számolt be az Esti Hírlap riportere és a videón megõrzött korábbi adások is. A kezdeti két-három adás eltért még ettõl – errõl lesz még szó az adások elemzésekor.