.jpg)
Könyvhétre készül
Bozóki András (Szerk.): Ignotus Pál: Jegyzetek a szabadságról
A könyv az egyik legkiválóbb magyar publicista, Ignotus Pál (1901 Budapest – 1978, London) tanulmányainak, karcolatainak, kritikáinak és publicisztikai írásainak eddigi legteljesebb, legátfogóbb összefoglalását adja – az 1920-as évek elejétől az 1960-as évek végéig. Ignotus Pál 1925-től írt a Nyugatba – színdarabokról és regényekről, verseskönyvről és drámaírásról, operettről és bohózatról – egészen 1930-ig, amikor Osvát Ernő öngyilkossága után Babits – Móricz és Fenyő Miksa egyetértésével – levette a bécsi emigrációban élő Ignotus nevét a folyóirat fejlécéről. Ignotus ezt nem tudta másként értelmezni, mint a Nyugat progresszív hagyományával való nyílt szakítást. 1929 és 1937 között több mint ötven cikket írt A Tollba, legtermékenyebb időszaka az 1929–34-es periódus volt. „Írok, tehát vitatkozom”, említette egyszer, s ez akár írói működésének ars poeticája is lehetne.
350 oldal
Ár: 3390.- Ft
Várható megjelenés: Június 3., Ünnepi Könyvhét
RÉSZLET
A liberalizmus házi reformja
A Szép Szó első számában kifejtettem nézetemet, hogy a fiatal értelmiségi elit, megcsömörölve a mai új-rendiséges reformszólamoktól, ismét mind tudatosabban vállalja lélekben a humanizmust és racionalizmust, a liberalizmust és demokráciát. Hozzátettem, hogy mindennek természetesen nem szakasztott régi kiadását – s félreértések elkerülése végett hozzáfűzhetem, hogy még kevésbé vállalja és vállalhatja azt, ami a múltban és a közelmúltban antihumanista és antiracionalista szellemű, antiliberális és antidemokratikus berendezkedés volt. A “reform” csődje nem jelenti rehabilitálását a régi rendnek, hiszen a csőd épp azért következett be, mert ez a “reform” nem tudott valódi reform lenni. Alig vitatható, hogy reformra szorulnak a berendezések is, a fogalmak is. Milyen irányba haladjon például a liberalizmus házi reformja? Említett cikkemben tett ígéretemhez híven erre a kérdésre igyekszem itt megfelelni.
*
Tisztázzuk mindenekelőtt, hogy liberalizmuson nem egy államigazgatási, társadalmi, termelési vagy fogyasztási rendszert, általában nem egy rendszert értünk, hanem a minden felnőtt eszű ember minél nagyobb szabadságának biztositására irányuló törekvést. Egy rendszer tehát annál liberálisabb, minél céltudatosabban és hatékonyabban igyekszik arra, hogy egyik ember szabadsága ne sértse a másikét. Ebből következik, hogy:
1. A liberalizmust demokratikussá kell tenni. Nagyrészben már azzá is vált, például a háború előtti konzervatív-liberalizmushoz képest. A szomorú tanulságok hatása alatt-e, vagy egyszerűen mert a konzervativ elemek cserbenhagyták? Mindegy. Ma mindenki tisztában van vele, hogy titkos választójog és egyenlő képviselő-jelölési szabadság nélkül nincs demokratikus parlamentarizmus, a demokratikus parlamentarizmus pedig sub specie aeternitatis talán nem egyetlen és legtökéletesebb megnyilatkozási kerete a liberális szellemnek, de az eddig elgondolt és gyakorlatban vagy elméletben megvalósithatónak bizonyult kormányformák közül kétségtelenül a legliberálisabb. Mert aránylag legtöbb lehetőséget enged a független vélemények megmutatkozására és érvényesülésére, az érvek harcára. Kolnai Aurélnak a Századunkban megjelent okos tanulmányából ismerem Masaryk ragyogóan találó mondását: a demokrácia = diszkusszió".
