Gondolat Kiadó

GondolatOlvasó kultúrest-füzér második állomás: július 29. 17:00, Holdudvar

Mátyás Győző: A látszat birodalma - részlet

A pusztítás színháza - Harcosok klubja

Az antikapitalista fantom

De ez a beszélgetés ugyanakkor fordulópontot jelent a Narrátor életében. Tyler Durden szemlélete, értékrendje, filozófiája ugyanis nem csupán homlokegyenest eltér a Narrátorétól, hanem egyúttal annak tételes tagadása. Tyler persze tökéletesen tisztában van a fogyasztói társadalom lényegével, hibátlan fenomenológiai elemzéssel előrukkolva bizonyítja, hogy ismeri a konzumáció bűverejét.

„Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna,75 egy név az alsógatyánkon.” „Martha Stewart” – veti közbe a Narrátor, nem véletlenül. Martha Stewart ugyanis a kiglancolt, látszatcentrikus háztartás- és életstílusipar koronázott királynője volt, magazinokkal, tévéshow-kkal és persze mesés vagyonnal.

Az amerikaiak tízmillióinak idolja. Éppen azért lehetett az, mert a big businesst a mindennapi élet dolgaival való foglalatosságra építette, azzal áltatva a köznapi embert, hogy az ő gondjaira tud megoldást. Azt az image-et keltve, hogy ő, Martha tulajdonképpen olyan, mint mindenki barátnője, tanácsadója, csak éppen a tévéből beszél. Ezért érdekes, hogy Tyler Durden éppen erre a közbevetésre ad fordulatot a beszélgetésnek. „Martha a Titanicon pucolja az ezüstöt” – mondja.76 „Süllyedünk, öregem… úgyhogy ne akarj mindent megszerezni, ne akarj tökéletes lenni! Egyszerűen csak élj a világba!”

Vagyis Tyler, aki hibátlanul ismeri a korszellemet, már most megpróbálja kibillenteni a Narrátort a fogyasztói megszállottság állapotából. Őt láthatóan nem vonzzák a megvásárolható javak, nem rabja a szerzésnek. „Amit birtokolsz, az birtokba vesz” – foglalja össze tanításait. Tyler Durden amúgy is végig úgy viselkedik a filmben, mint az antikapitalizmus prófétája: több esetben orákulumként tesz kinyilatkoztatásokat, szentenciákat mond. Folyamatosan okítja a Narrátort, később tanítványokat gyűjt maga mellé, akiket mintegy beavat a titkokba, felfedi előttük a konzumkapitalizmus manipulatív gépezete által elrejtett igazságot, s akiket így személye és tanai fanatikus követőivé formál.

Amikor a harcosok klubja már javában működik, és rengeteg tagja van, egy alkalommal Tyler Durden szinte Ginsberggel elegyített modern Jézus módjára prófétál az őt körbevevő tanítványoknak. (A kamera mozgása kiemeli ezt az értelmezést azzal, hogy hol körbesvenkel a hallgatóságon, hol meg az ő szemükkel láttatja a prófétát.) Ezt a részt érdemes, sőt muszáj hosszabban idézni (az eredetiből fordítva): „A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Látom a nagy lehetőséget, és látom, ahogy pocsékba megy. Egy egész kibaszott nemzedék benzint árul, kaját tálal, vagy nyakkendős rabszolgának állt.

Reklámok igézetében kocsikra gyűjtünk, gyűlölt melót végzünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges szarra. A történelem zabigyerekei vagyunk, nincs se célunk, se helyünk. Nincs Nagy Háborúnk, se Depressziónk. A mi háborúnk szellemi háború. A mi depressziónk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.”