Gondolat Kiadó

Könykukac bemutatja a Tollal.hu-n: LÁTÁS, TEKINTET, PILLANTÁS a megfigyelő lehetőségei

Érdeklődve vettem kezembe a Gondolat Kiadó könyvét, mely a LÁTÁS, TEKINTET, PILLANTÁS a megfigyelő lehetőségei címmel érdekes kommunikáció- és kultúratudományi munkának ígérkezett.

Az azonos címet viselő könyv fülszövegéből idézek: "A kötet írásai a pécsi Modernitás - Kultúratudományi Doktori Program azonos című műhelybeszélgetésére készültek doktoranduszok és tutoraik tollából, és egyfajta rendhagyó kísérletnek szánjuk a magyar vizuális tudomány indiszciplináris beágyazására."

Edgar Adrian szerint az agy nagy részét az érzékszerveknek köszönhetjük. az érzékelő agyterületek különböző ingerületeket, melyek magából a szervezetből és a környező világból erednek, dolgoznak fel, raktároznak, előkészítik a válaszreakciókat. A környezetről kb. 80%-ban a szemünkön keresztül szerzünk információt, a többi érzékszerv a maradékon osztozik. A törzsfejlődés folyamán különböző megoldások születtek a fény (és ez által a fény által szállított információ) érzékelésére és feldolgozására.

Legegyszerűbb megoldás a fényérzékeny sejtek jelenléte, mely csupán a fény jelenlétét érzékeli, látást nem tesz lehetővé. A bonyolultabb felépítésű gödörszem (csigák) is csak iránylátásra képes. Más fejlettebb szemtípusok, mint a hólyagszem (gerincesek, lábasfejűek), vagy az ízeltlábúak összetett szeme alakról, színről (nem minden esetben), távolságról, a fény polaritásáról, mozgásról, stb. képes információt továbbítani az agynak.

A szem egy optikai rendszer, egy biológiai optikai rendszer, maga a látás nem a szemműködés eredménye, a szem, a látószerv csupán nélkülözhetetlen elem abban a rendkívül összetett folyamatban, melyet látásnak nevezünk. Ebben a folyamatban az agy szinte minden területe szerepet kap. A nagyagykéreg érzékelő területei elsődleges agyi analizátorokra, ezek körül másodlagos, asszociációs mezőkre oszthatók. a másodlagos mezők dolgozzák fel a tarkólebenyből (elsődleges) érkező információt, kapcsolatot tartanak más érzékszervek asszociációs mezőivel, tárolja a memóriát, részt vesz az álomkép kialakulásában. Más összeköttetések olyan agyi területekkel létesítenek kapcsolatot, melyek a válaszreakciókért felelősek pl. mozgás, hangulat, különböző reflexek, stb.

A beszéd megjelenéséig a látvány biztosította elsősorban a gondolkodás alapját. Más érzékszervek által közvetített ingerek képi asszociációval, belső látással valósultak meg. A szerszámkészítés, bár fejlett agyműködést igényel valószínűleg megelőzte a verbális kommunikációt, a homo erectus vizuálisan gondolkodott. A leletek alapján megbecsülhető homloklebeny fejlettség, méret alapján.

A beszéd, a szóbeliség a képi gondolkodást verbális gondolkodássá formálta. A verbalitás és vizualitás, bár mindketten jellemzik az emberi gondolkodást (kultúránként eltérő mértékben) alapvetően alapvetően eltérő természetű. Az emberi kommunikáció döntően szóbeli, az írás bevezetésével, bár látszólag képi, a betűk, írásjelek az agyban hangokká, dallammá alakulnak. A tanulmányok szerzői a társadalomtudományok, a pszichológia, a filozófia, a történelemtudomány, a kulturális antropológia, a művészet- és irodalomtörténet és a kultúra kutatás területén láttak, tekintettek, pillantottak.

A szerkesztők (Kovács Éva, Orbán Jolán, Kasznár Veronika Katalin) öt egységbe, öt fejezetbe rendezték a tanulmányokat. Természetesen érdeklődésemnek, ízlésemnek, vitázó kedvemnek alárendelve eltérő hőfokon olvastam az egyes tanulmányokat. A szerzők szakterülete alapján látható, hogy az általuk elemzett jelenségek széles spektrumon "szórnak". Számomra a történelemmel, művészetekkel foglalkozó írások, noha némelyekkel vitatkoznék kedvesebbek voltak. Különösen Fekete Ilona „Gombostűhegyen Egy momentum az emberi szervek 18. századi ábrázolásában" című munkája nyerte el tetszésem. A kötet huszonnyolc tanulmányt tartalmaz, majd mindegyikről elmondható, hogy a témája iránt kevésbé érdeklődő olvasót is intellektuális borzongással ajándékozza meg.

Kiadja: Gondolat Kiadó

Márkus