.jpg)
Németh Pál: Az iszlám
recenzió: BridgeOlvas
Ha a keleti ember a Nyugat érdeklődésének bármely megnyilatkozásával találkozik, akkor az mindig bizalmatlanságot, szemérmes tartózkodást vagy konkrét félelmekkel átitatott aggodalmat, elzárkózást vált ki belőle. A kíváncsiskodás zavarja a keleti ember szemérmességét, s legszemélyesebb világának megsértését látja benne. Ösztönösen érzi, hogy a kutató szemek számára puszta tárggyá alacsonyodik mindaz, ami személyes. Köznapivá süllyed, aminek kultikus jelentősége van. Banálissá egyszerűsödnek legszentebb érzései, életének legféltettebb gondolatai. Ezért van az, hogy a keleti ember nem nyílik meg egykönnyen a keletkutatás számára, sőt igyekszik elrejteni mindazt, ami még egyáltalán rejtegethető a nyugati érdeklődés elől.
Bár teljesen véletlenül alakult úgy, hogy nem sokkal Az éjfél gyermekei elolvasása után került a kezembe Német Pál Az iszlám című könyve, nagyon örülök, hogy így történt. Szégyenletesen keveset tudok a keleti kultúrákról az iszlámot is beleértve, ami valahol furcsa, hiszen ez már Európában is szinte a mindennapok része lett, sokszor felbukkan valamilyen vonatkozásban a hírekben és általában véleménye is van róla az embernek. Néhány hete Angliában jártam - a multikulturalizmus ott nem újság, viszont először az meglepett egy kicsit, hogy séta közben láttam, a városnak azon a környékén, ahol megszálltam, szinte csak muszlimok laktak. Szóval el kell fogadnunk: az iszlám nem egzotikusabb többé, mint az, hogy lehet ananászt meg tintahalat kapni a Tescóban, így érdemes kicsit többet megtudni róla.
Mióta olvastam arról, hogy a Gondolat Kiadónál előkészületben van a könyv, izgatottan vártam a megjelenést: végre mindent megtudok az iszlámról, amire valaha kíváncsi voltam. Várakozásaim nagyrészt be is igazolódtak: Németh Pál könyve remek bevezető olyanok számára, akik szeretnének képet kapni az iszlám gondolati hátteréről. Megismerhetjük benne a hagyományok kialakulását, a vallást mint a társadalom egészét szabályozó rendszert, az ünnepeket, és néhány nagyon aktuális kérdést is, például, hogy pontosan mi a dzsihád, mit jelent a fundamentalizmus vagy szabad-e fényképet készíteni? (Ez volt egyébként az egyik kedvenc részem: nagyszerű magyarázatot találtak az iszlám tudósai erre a kérdésre, amikor már elkerülhetetlenné vált, hogy a hivatalos okmányokat fényképpel lássák el. Tehát szabad fényképet készíteni, ugyanis az csak tükörkép, és tükörbe nézni nem tilos. Bravúros, nem?) Amiről még szívesen olvastam volna, az az iszlám szerepe a mindennapokban, hogyan alakulnak az emberek hétköznapjaiban ez a kérdések, amiknek az elméleti hátterét megismertem a könyvből.
Nagyon tetszett a magyar iszlámtudomány nagy alakjairól szóló rész, és igazán kedvem kerekedett ahhoz, hogy megkeressem a könyvtárban Vámbéry Ármin és Germanus Gyula könyveit. Sőt, azt hiszem, kiaknázatlan marketinglehetőségek is rejlenek ebben a könyvben, ugyanis olvashatunk a Vámbéry és Goldziher Ignác közötti nézeteltérésről és a két kutató nagyon eltérő reputációjáról, szóval simán lehetne botránykönyvként reklámozni a kötetet. *nudge nudge wink wink*
Németh Pál, a könyv szerzője református lelkész, a Bibliamúzeum kutatója, a zsidó-keresztyén társaság oszlopos tagja, az arab nyelv tanára is, így több kultúrára is van rálátása, ami, azt hiszem, nagyon jót tesz a kötetnek, hiszen Magyarországon jelent meg, tehát egy alapvetően keresztény értékeken nyugvó társadalomban (és itt most nem az számít, hogy az olvasó vallásos-e vagy nem, egyszerűen ilyen körülmények között szocializálódtunk). Emellett laikus olvasóként nagyon érdekesnek és érthetőnek (ám sajnálatosan rövidnek) találtam a könyvet, azt hiszem, jó ugródeszka az iszlám további megismeréséhez.
