.jpg)
Szeptemberben megjelenik! Bemutatója: szeptember 8. 16 óra, Kossuth Klub
Náray Péter: Nem Duna, Genfi tó
A kötet a nemrégiben elhunyt, jogász és közgazdász végzettségű szerző emlékiratait teszi közzé, ám jóval több memoárnál: alapos leírást tartalmaz a globalizáció alapintézményeinek működési elveiről és gyakorlatáról, valamint a multilaterális diplomácia természetéről. A szerző Magyarországon aktív szerepet játszott a magyar külgazdaság reformjában, 1988-tól pedig Genfben dolgozott a GATT és a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) első magyar alkalmazottjaként, s részt vett a globalizáció alapjául szolgáló nagyszabású kereskedelmi liberalizáció alapjainak kidolgozásában. 1995 és 2000 között Genfben Magyarország ENSZ nagykövete volt, majd a WTO, illetve az ENSZ tisztviselője. Nemzetközi tisztviselőként, illetve nagykövetként mintegy 90 külföldi országban járt.
Számos olyan eseménynek volt résztvevője, amelynek ma már történelmi jelentősége van. Az emlékiratok egyik központi témája a globalizáció folyamatának és működése természetének a bemutatása: miként vált bolygónk egyetlen nagy piaccá, hogyan szólnak bele mindennapi döntéseinkbe az üzleti motivációk, és mi ezeknek a kihatása életünkre, a világpolitikára és a Föld jövőjének alakítására.
RÉSZLET
VII. FEJEZET
DIPLOMATA LETTEM GENFBEN
A kiküldetéssel járó procedúrák hónapokig tartottak. Jórészük természetesen titkos volt, azokról legfeljebb sejtéseim lehettek. Valószínűleg ellenőrizték azokat az állításokat, amelyeket az erre a célra szolgáló hosszú kérdőíven tüntettem fel válaszként. Igaz-e az, hogy nincsenek külföldön rokonaim, és nem tartok fenn kapcsolatot ellenséges szervezetekkel? (Ne felejtsük el, hogy hosszabb időt töltöttem el Londonban.) Valós-e az az állításom, hogy feleségem rokonaival szinte semmilyen kapcsolatban nem vagyunk, stb.
Szinte biztos vagyok benne, hogy az információk alapvető forrását a KkM-ben nagyszámban dolgozó III/ III-as ügynökök adták, akiknek azonosításába azonban nem sok energiát fektettem. Az ügynökökről állandó kérdezősködésük, bizalmaskodásuk vagy bátor, ellenzékinek tűnő, ki nem provokált kijelentéseik miatt lerítt mellékfoglalkozásuk, akikről nem, azok felkutatására pedig nem voltak meg a kapcsolataim. Várni kellett továbbá a svájciak engem elfogadó nyilatkozatára (agrément) is, amely augusztus közepén végre meg is érkezett.
A csomagolás nem volt egyszerű, mivel 4-5 éves távlatban kellett gondolkoznunk és abban a súlykeretben, mintegy 300 kg, amelyet a szabályzat szerint kiszállíthattunk a KkM költségén. Hoszszú listákat kellett készíteni sok példányban. A legfárasztóbb az volt, hogy a 135, kivinni szándékozott könyvet, cím, szerző, kiadó és kiadási év szerint listázni kellett. Hogy mit csináltak a listával, azt máig sem tudom. Aztán jött a vámos, ellenőrizték, hogy az került-e a dobozokba, ami a listára, s a küldeményt elvitték. A maradék kb. egy köbméternyi dolgot, köztük számos játékot, amely az útra kellett a gyerekek szerint, nekünk kellett az autóban elhelyezni. Az indulás napján már reggel elkezdtük a pakolást, amely eltartott úgy du. 2 óráig. Mint kiderült, a következő évtizedekben a reggeli indulás nálunk kora délutánra változott. Akkor begyűjtöttük a gyerekeket a térről és elindultunk.
