.jpg)
Nemsokára megjelenik!
Donaldo Macedo és Shirley R. Steinberg (szerk.): Médiajártasság I. Szöveggyűjtemény
Kommunikációpolitika – médiaszabályozás.
A médiajártasság (Media Literacy) viszonylag új területe a média- és kommunikációtudománynak: célja, hogy elősegítse a médiafogyasztás kultúráját, segítsen kialakítani a fogyasztókban a média értelmezésének képességét. Támogatja a kritikai gondolkodást és az önelemzést, ráébresztve a diákokat és fogyasztókat arra, hogy mindennapi döntéseinket nem szükségképpen szabadon és ésszerűen hozzuk. Segítségével megértjük, hogy cselekvőképességünket szociális, kulturális és politikai erők befolyásolják. Ebben a közegben a média-jártasság azokat az utakat és módokat elemzi, amelyek kódolt formában érzelmi és testi elkötelezettségeinket tartalmazzák, ily módon járulva hozzá a vágyak és hangulatok teremtéséhez, mindahhoz, amit Noam Chomsky híres kifejezésével „a beleegyezés termelésé”-nek nevezünk. A kötetet a médiatudomány, szociológia és politikatudomány iránt érdeklődőknek ajánljuk. Az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet és a Gondolat Kiadó közös kiadványa.
420 oldal, ár: 4990.- Ft
RÉSZLET
Médiaismeretek: vegyestál
Már egy idő óta nyomaszt bennünket a gondolat, hogy egy őrült korban élünk. Ez a fajta őrültség sokféle formát ölt magára, és nem is áll olyan távol attól, ami Lewis Carroll könyvében „a bolondok uzsonnája” nevet kapta, ahol Alice felismeri, hogy Csodaországban csak úgy maradhat életben, és úgy szökhet el onnan, ha részt vesz ezekben a patológiai eseteknek is beillő beszélgetésekben.
A közelmúlt hírei kellőképpen visszaigazolták azon félelmeinket, hogy a bennünket körbevevő őrültség szélesebb körű diszkurzív gyakorlatokban működik. Ezen tevékenységek végeredményére „médiaismeretekként” utaltunk. Ahogyan több dolgot is figyelemmel kísértünk – így az Irán-kontra meghallgatásokat, a televíziós evangélista Jim Bakker elűzését, Gary Hart, a Demokrata Párt „nagy fehér reménységének” megalázó politikai kegyvesztését (amelyekre csak a három „-gate”-ként utaltak, és a Watergate analógiájára a „Contra”, a „Holy” és a „Forni” szavakhoz biggyesztettek hozzá), valamint Bill Clintont és híres szivarját, valamint a fehér üvegcsében küldött fehér por történetét, amellyel azt követelték, hogy az ENSZ erősítse meg az iraki támadás hírét, illetve John Kerry elnökjelölt előtérbe helyezését – rá kellett jönnünk, hogy Csodaországból való szabadulásunk (ha egyáltalán lehetséges) semmiképp sem lesz hasonlítható az Alice menekülése körüli feltételekhez. Mert Alice-szel ellentétben, aki soha nem kételkedett Csodaország őrültségében, a legtöbb észak-amerikai ilyen vagy olyan mértékig hisz a kortárs média által kreált mitikus képviseleti műveltségi tájképben.
