Baska Gabriella: Iskola, gyermek és tanítói ideál a 19. és 20. század fordulóján
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pedagógiatörténeti Tanszék Közleményei 5.
A dualizmus időszaka sokféle forrást nyújt a történeti kutatók számára, ezek megismerésével és feldolgozásával egyre árnyaltabb képet kaphatunk a korszak eseménytörténetéről éppúgy, mint az emberek mentalitásáról, gondolkodásmódjáról. Ennek a neveléstörténeti kutatásnak ez utóbbi volt az elsődleges célja. Egy a századforduló Magyarországán élt néptanító élettörténetének nyomain és a róla megemlékezők forrásértékű szövegein keresztül azt vizsgáltuk, rekonstruálható-e a fennmaradt töredékekből egy életút, illetve milyen kép él a korszak emberének fejében a tanítói szakmával-hivatással kapcsolatban és hogyan próbálja befolyásolni az erről folyó korabeli párbeszédet. A tanítói hivatás vizsgálata egyben az iskola világának illetve a gyermek és a gyermekkor összefüggéseinek megértéséhez is hozzásegíthet.
125 oldal, ár: 1 800 Ft
RÉSZLET
2.2. Nyelv és valóság
A 20. század folyamán nagy narratívák ideológiái bukkantak fel és buktak le, s időről időre meghatározták a kutatások elvi alapját és irányát. Magnússon szerint ezek nagyjából a hidegháború végeztével hunytak ki. Egy változó világ képe kristályosodott ki a berlini fal leomlásával 1989-től, s ez hatással volt arra is, ahogyan a kutatók a múltat látni kezdték. A kezdő lépések után a szociológiai irányultságot felváltó új szemlélet kultúraközpontúvá lett. Néhány társadalomtörténész, különösen az USA-ban, olyan irányba lépett tovább, amely – mint annyiszor korábban – a franciák felől érkezett, különösen a posztstrukturalista nyelvfi lozófi a egyik legjelentősebb képviselője, Jacques Derrida munkái felől. Derrida a posztmodern történetírás egyik fontos forrásává lett (Magnússon 2006).
A 20. század végének fi lozófi ai gondolkodását a valóság és a nyelv viszonyának újraértelmezéséből kinövő újfajta szemlélet határozza meg, mely eltávolodott attól a felfogástól, hogy a valóság és annak elemei a nyelven keresztül ismerhetők meg. Ezzel szemben egy olyan paradigma felé mozdult el, amelyben a hangsúly magán a nyelven és a nyelv alkotóelemein van. A nyelv nem semleges médium, amely képes a tények tükrözésére, ellenkezőleg, világunk végső soron a nyelv által hordozott jelentésekből épül föl (Carver 2004).