.jpg)
Hamarosan megjelenik:
Gurka Dezső (szerk.)A középkor vetületei. A 18–19. századi középkor-értelmezések filozófiai, tudományos és művészeti aspektusai
224 oldal, ár: 2250 Ft
ISBN: 978 963 693 322 7
Azt a hatást, amelyet Friedrich Nietzsche 1872-ben megjelent nevezetes műve, A tragédia születése a kortársakra gyakorolt, másképpen tárgyalja a filozófiatörténet, és másképpen a tudománytörténet. A filozófiatörténészek általában az ifjú zseni lázadását látják benne korának betűrágó filologizálásával szemben, s egyfajta szándékos ’acting out’-ként értelmezik. Általában megjegyzik, hogy utóbb maga Nietzsche is önkritikusan írt erről a korai tanulmányáról. Olykor hangsúlyt kap ennek az ’önkritika-kísérletnek’ tudományra vonatkozó megjegyzése is: „Valami félelmes, valami veszedelmes dolognak markoltam meg akkor én a szarvát, nem bika volt éppen, mindenesetre húsbavágó kérdés, új probléma: ma azt mondanám, hogy maga a tudomány problémája – a tudomány, első ízben problematikusként, kérdésesként felfogva.”
A klasszika-filológia történetének krónikásai pedig elsősorban Ulrich von Wilamowitz-Möllendorf nézőpontjából vizsgálták az esetet, aki egyenesen felszólította Nietzschét, hogy „szálljon le arról a katedráról, ahonnan tudományt kellene tanítania, gyűjtsön tigriseket és párducokat a térde köré, de ne Németország filológus ifjúságát”.
Megemlítik, hogy az utóbb a legnagyobbak közé emelkedő, óriási tekintélyű filológus számára ez az ifjúkori harcias pamflet nyitotta meg az utat a fényes akadémiai pálya felé, s hozzáteszik azt is, hogy évtizedek múltával az idős Wilamowitz-Möllendorf utóbb maga is túlzottnak ítélte hajdani kriticizmusa élét. Ám ez a botrány a klasszika-filológusokon kívül legfeljebb a filozófusok, a zeneesztéták és az ókortörténészek körében keltett hullámokat, a kortárs pozitivista természet-, illetve társadalomtudományok számára érdektelen maradt, és feledésbe is merült. Épp ezért nem haszontalan felidézni, hogy Nietzsche és a nála négy évvel fiatalabb Wilamowitz-Möllendorf kezdetben egy ideig párhuzamos pályán haladt: mindketten a nevezetes pfortai gimnáziumból kerültek ki, mindketten Bonnban kezdték egyetemi tanulmányaikat, s mindketten a klasszika-filológia nagy ígéretének számítottak.
