Szabadfalvi József
A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei (Werbőczy Istvántól Somló Bódogig)
250 oldal, 2800 Ft
A kötet a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét mutatja be a 16–17. századi kezdetektől a 20. század elejéig. Ezen időszakon belül az európai jogbölcseleti gondolkodás tradícióinak megfelelően hazánkban is három nagy korszakot különíthetünk el (természetjog, jogpozitivizmus, neokantianizmus). A szerző jogtörténeti tankönyvében világos elemzések sorában nyújt betekintést a magyar jogbölcselet fejlődésébe, a magyar „észjogi iskolától” a jogpozitivizmuson és a szociológiai pozitivizmuson át a spencerizmusig és a neokantianizmus megjelenéséig. A kötetet ajánljuk minden joghallgatónak, valamint a magyar történelem és jogtörténet iránt érdeklődőknek.
És a recenzió:
H. Szilágyi István
A megkésettség előnyei
Gondolatok Szabadfalvi József könyvéről
A jogelmélet egykori „miskolci iskolájának” tagjaként Szabadfalvi József immár több mint két évtizede elkötelezett kutatója a magyar jogbölcselet történetének, s meghatározó alakjává vált a hazai jogelméletben a rendszerváltást megelőző években kezdődő kutatási iránynak. Ez a kutatási irány elsősorban a két világháború közötti korszak kiemelkedő jogfilozófusai által teremtett szellemi hagyományt igyekezett rekonstruálni és rehabilitálni. Moór Gyula életművének tanulmányozása után először az őt követő tudósgeneráció, Horváth Barna és tanítványi köre (Bibó István, Szabó József, Losonczy István, Vass Tibor) munkássága került a szerző érdeklődésének homlokterébe, az időben előrehaladva ezzel a „szocialista jogtudomány” hivatalossá válásáig, 1949-ig. A szerző az utóbbi években fordította figyelmét a Moórt megelőző korszak eszmetörténetére, egészen Werbőczyig visszatekintve, s e vizsgálódásainak eredményeit összegezte ebben a kötetében, amely az idei nyárutón jelent meg.
A recenzió a Pro Publico Bono című folyóirat online felületén olvasható.