Gondolat Kiadó

Leleplezett mellszobor - Nyomozások Kazinczy birtokán

A teljes recenzió a Szépirodalmi figyelő 2010/1 számában olvasható

Képes Gábor

Az emlékévek rendszerének hazánkban két kellemetlen mellékhatása van. Az egyik, hogy az emlékév ünnepeltjét vagy tárgyát a művelt közönség elég hamar elunja, hiszen rajongó legyen a talpán, aki "igazságos" Mátyás királyunkat, vagy akár Kazinczyt, a "nyelvújítót" szeretné orrvérzésig ünnepelni: az efféle kötelező ünnepségsorozatok úgyis csak a becsontosodott sztereotípiákat erősítik. A másik, hogy krónikusan alulfizetett és alulértékelt kulturális intézményeink rendre az emlékévek apropóján rendezett alibiprojektekkel toldozgatják-foldozgatják elégtelen költségvetésüket, s ez a produktumon néha meg is látszik. Mátyás álruháját korábban az '56-os emlékév pesti srácánál használták, Kazinczy pedig egyszerűen suk-süköl, profi színész ennyi pénzért nem találtatott. Ennek ellenére harcos híve vagyok az emlékéveknek, hiszen a kultúra hagyományos szereplői ilyenkor jótékony reflektorfényt kaphatnak, s előléphetnek azok a kutatók is, akik az adott témával évek óta, alaposan foglalkoznak, csak egyébként nem irányul rájuk közfigyelem.

A Leleplezett mellszobor című tanulmánykötet például fiatal irodalomtörténészeket szólaltat meg a Kazinczy-kultusz kapcsán. A fiatal jelzőt a "nem beérkezett"  szerzők lesajnáló színezetű generációs karanténjaként használom, hanem a frissesség szinonimájaként, új, meglepő látásmódik jelzésére. A kéziratos Kazinczy-hagyatékot, a Kazinczy-kiadásokat, és a Kazinczyval és korával kapcsolatos bőséges szekunder irodalmat biztonsággal ismerő szerzők - s köztük kiváltképp a szerkesztő, Czifra Mariann - alakították a könyvet az akkori századfordulónak, a 19. század első évtizedeinek sokirányú művelődéstörténeti bemutatójává.

Művelődéstörténetet írok, mert szerencsés módon a szerzők érdeklődése túlmutat a klasszikus szépirodalom-történeten: a szépirodalmi szövegek korszakonként változó körét az egyéb írott szövegek, a nyelv, sőt a divat- és a viselkedéskultúra összefüggéseiben ismerhetjük meg. A "nyomozásként", valamint egy új Kazinczy-kép "igénybejelentéseként" aposztrofált tanulmányok létjogosultsága már csak azért is megkérdőjelezhetetlen, mert a kéziratos Kazinczy-művek megjelentetése még a Mester születésének negyedévezredes jubileumán sem teljes, az utalások és a fogadtatás vizsgálata pedig mindig korhoz kötött.