Cigányokról - másképpen (szerkesztette: Boreczky Ágnes)

Tanulmányok az emlékezetről, a családi szocializációról és a gyerekek kognitív fejlődéséről

„Nekem mindegy, hogy cigány vagy magyar. Csak az a fontos, hogy igazat mondjál!”

"Erzsi néni otthon hagyta a szemüvegét, amivel a kártyákat, illetve azokon keresztül a jövőt látja. Amíg meghozzák, elmeséli, hogy a többi jósnőhöz képest ő más, mert ő 34 helyett 36 kártyából jósol, ráadásul (és ez lenne a lényeg) van neki egy könyve (rögtön végig is nézegetjük egy keresztény kisegyház színes kiadványát), amit a jósláshoz használ, tehát ő „nem a szellemekkel játszik”, hanem „Isten nevében szól”. Ezért járnak hozzá az apácák is, bár a múltkor nem találták meg, mert a cigányok azt hazudták, hogy nincsen itthon. Irigyelik a cigányok a tudása miatt. Pedig benne se volt meg mindig a jóslás képessége, csak amióta húszéves korában tetszhalott volt, és abból felébredve (már szállították volna el) látomása lett, azóta látja a jövőt.

A szituáció lassan kialakul. Erzsi néni a kártyák mellett (illetve azokon keresztül) a szerepeket is leosztja. Hogy ő kicsoda a jelen helyzetben, az rögtön az első lap megfordításával kiderül. A rajta szereplő képre mutatva ugyanis Erzsi néni ezt mondja: „Ez én vagyok neked, szétdobom a kártyát.” Aztán szavai gyorsan megteremtenek engem, mint akinek engedelmeskednem kell a jóslás szabályainak, illetve őt magát, akinek ettől a perctől különös hatalma van felettem:

„Mert az a kártya nekem mindent elmond. És ha úgy mutassa, akkor vissza kell gyönnöd, mert ha nem, akkor véged. Akkor gyorsan beszalad neked a harminchat kártya. Én meg azt nem akarom. Én nézlek úgy. Én nekem mindegy, ha cigány, ha magyar, lyányom. Csak a színteljes igazat, amit nem tudol, azt mondom. Azért vagyok, hogy megmondjam a jövődöt. Én megmondom gyerekem, csak te szépen válaszoljál, mert ha nem (…) utánad imádkozok, utánad nézek, én azt is megtudom, hazudtál-e vagy nem-e, mert én imádkozok, a nélkül nem fekszek le gyerekem.” Itt az én magyarságom is megjelenik, mint olyan különbség, ami azonban ebben a helyzetben nem számít.

Úgy látszik, az én magyarságom nem zavarja a szituáció működését; az ő jóságos hatalmának rajtam való gyakorlását. Nem ez jelent veszélyt számomra (megnyugtatás lenne ez a mondat?), hanem az, ha nem kooperálok tisztességesen. Ha belemegyek az általa kínált helyzetbe, történetbe, ha „szépen válaszolok”, ő vigyáz rám, nem eshet bántódásom, akkor az, hogy magyar vagyok, nem számít. De akkor most kinek a történetében vagyunk, ki uralja ezt a helyzetet? Erzsi néni válaszol nekem az interjúban (hiszen a magnó forog), vagy én válaszolok neki a jóslásban? Kizárja-e egymást ez a két lehetőség, vagy belekerülhetünk egymás történeteibe? Rá tudom-e bízni magam az ő jóslás narratívájára, hiszen szerinte akkor nem lesz akadály saját magyarságom.

És talán épp ez teremt majd lehetőséget, hogy a jóslást is élettörténeti elbeszélésként tudjam meglátni. Erzsi néni folytatja. Egy múltbeli jóslástörténetet idéz fel, ami mintha előképe lenne annak a szituációnak, amiben mi vagyunk. A történet egy hozzám nagyon hasonló magyar lányról szól, akit ő jóslásával segített, átkával védett meg, majd szolgáltatott igazságot neki. Itt egy konkrét elbeszélésben jöhetnek létre a számomra is kötelező és követendő játékszabályok, illetve egy megesett történeten keresztül teremthető meg bizonyosságom, hogy magyarságom ebben a kontextusban nem jelent veszélyt számomra.

Ráadásul a történet egyben saját jósló tevékenységéről is szól, annak autentikusságát is megteremti, hiszen elmondásának egyik apropója éppen az, hogy az elbeszélt eset győzi meg őt egy válságos helyzetben, hogy folytatnia kell a jóslást. A történet felvezetése a következő:

„Volt olyan, lyányom, hogy én ezt a kártyát elszaggattam. (…) Hogy mit izélek én, boszorkányozok. Biztos a sátánnak a műve ez, meg így izéltem”.

Ekkor jött el hozzá a lány, akinek segíteni tudott, és ezáltal jósnő maradhatott. Vagyis ez az időbeli kiindulópontja annak a szituációnak, amiben mi most ketten jelen vagyunk. Ez a lány lenne az én előképem. Úgy ülök most itt, mint az első jóslás magyar lánya. Az ő történetének tanulságai vonatkoznak rám is.

„Oszt jött hozzám egy fiatal… fiatalasszony volt, nem lyány volt. Csak hát volt szeretője így több, nagyon sok. Eggyel se volt a lyánynak szerencséje. Akit szeretett, nem lehetett az övé. Azt mondja, úgy nézzen rám, nekem soha az életben semmi nem sikerült. Hát mondom, annyit látok belőled. De mondom lányom, nem tudok semmit se mondani, amíg le nem húzod az egész 36 kártyát. Ha lehúzod a 36 kártyát, akkor játszunk ketten.”

A „játékban” kiderül, hogy a lánynak van egy élettársa és egy szeretője is, illetve hogy az utóbbival szeretne egybekerülni. Innentől az idősíkok a történetben teljesen egybefolynak, nem lehet szétválasztani, hogy a jósnő akkor elhangzott szavait halljuk, vagy a jóslás után bekövetkezett eseményeket.

„(…) Ennek a pesti gyereknek az anyjáék gyöttek velik szembe. Emezek a gyerekek, az élettársáék meg itt voltak. De benne volt az apja, anyja, de magyarok voltak. Mondom, magyar volt a lány. Úgy elverték őköt gyerekem, de úgy. Az apját leszúrták, a lyánynak az apját… leszúrták. Az anyját megvágták, úgyhogy amennyien a kocsiban voltak, öten, lyányom, mind véresek, mind alig bírtak hazamenni. (…) Telefonált a fiatalasszony, hogy gyöjjenek érte. Szegény asszony több mint másfél liter vért vesztett, a fiatal lyány. Volt velik egy gyerek, hat-hét éves kisgyerek, azt is megvágták. Hát jóvan, ez cigány volt, az meg magyar.”

Ezeket az eseményeket Erzsi néni előre megjósolta akkoriban, egyszerre idézi fel akkori szavait, és a lány tőle való távozta után valóban megesetteket, amelyek már mint objektív történések jelennek meg az elbeszélésben. Az nem válik el egymástól, hogy Erzsi néni a jóslás közben előre látottakat meséli, vagy esetleg megesésük alatt követte (látta) különleges képességei segítségével, távolból az eseményeket, és ezek alapján számol be, esetleg a lány utólagos elbeszélését idézi. Ezek a perspektívák az elbeszélés során végig összefolynak.

A perspektívák tologatása e történetben és rokonságom (azonosságom) folyamatos lebegtetése a fiatal lánnyal egy olyan helyzetet teremt, amiben hirtelen veszélyben kell érezzem magam. A cigányok közé jött magyar lány véresen távozik, de még a vele jött kisgyereket is megvágják. Úgy kell-e értenem ezt, hogy a múltbeli lány történetét, mint az én jövőmet látja most Erzsi néni?"