.jpg)
Post festum. Szabadtéri játékok a két világháború között Salzburgban, Szegeden és Pécsett
Kerekes Amália - Kindl Melinda - Szabó Judit (szerkesztő)
A húszas és a harmincas évek ausztriai és magyarországi publicisztikájából válogató antológia képet ad a köztérhasználat, a tömegkultúra és a turizmus egyik kulcsfontosságú színhelyéről, a szabadtéri játékokról. A Salzburgban, Szegeden és Pécsett rendezett játékok programadó szövegeinek és kritikai visszhangjának összehasonlító bemutatásával a kötet a Monarchia felbomlása utáni közép-európai kulturális hálózatok működését, a regionális központok önértelmezését, az állami ideológia helyi áthasonlítását, a mintakövetés és a konkurencia viszonyát állítja középpontba. A válogatásban külön hangsúlyt kapnak az ünnepi játékokhoz kapcsolódó, átfogó városfejlesztési tervek, az egyház funkciója, a civil kezdeményezések, valamint a tömegkultúra és a sajtópropaganda szerepének megfogalmazásai. A korabeli plakátokkal, színpadképekkel illusztrált kötetet, amely a mai értelemben vett fesztiválkultúra kialakulásának kezdetét tárja föl, egy-egy salzburgi, szegedi és pécsi előadás fogadtatásának legfontosabb dokumentumai zárják.
604 oldal
Ár: 3450 Ft
RÉSZLET
5. Ünnepi játék – ünnepi hét
Az ünnepi játékok ideológiájában a helyi és országos igények megjelenítése, az anyagi és művészeti szempontok összehangolásának problémája, az egyházi és a civil társadalmi elvárások különbsége annyiban is feladatként jelenik meg, hogy figyelembe kell venni az adott infrastruktúrát mind az idegenforgalmi vonzerő hagyományokon alapuló kialakítása, mind pedig a turisztikai keretfeltételek (megközelíthetőség, vendéglátás) megléte szempontjából.
A kiindulópont mindhárom város esetében egy központi rendezvény (Salzburgban az Akárki, Szegeden Az ember tragédiája, Pécsett Ujházy György Missa Sollemnise), amelynek háttere Pécsett és Szegeden a civil szervezetek bevonásával kialakítandó heterogén, kiállításokat, koncerteket magába foglaló ünnepi hét, de ugyanígy igaz ez a tétel Salzburgra is, ahol az elsô ünnepi játék 1920-ban pusztán az Akárki előadásából áll, idővel azonban a zeneváros képzetének fölerősítésével és más prózai darabokkal párosul. Ezek az úgymond járulékos programok, illetve ezek más regionális turisztikai célpontokat is szem előtt tartó ajánlatokkal való kibővítése abból az egyszerű belátásból következik, hogy a hosszabb távra tervező látogatók érdeklődése egy hétig nem tartható fönn, a közlekedési hálózat elégtelensége miatt eleve több időt vesz igénybe a helyváltás, és a rendezvényeken való részvétel nem ritkán a nyaralás része is. Az ünnepi hét koncepciójának origójában álló előadás általános ideológiai megközelítésben nem pusztán művészeti értelemben véve sarkalatos pontja a programnak, hanem ezen túlmenően arra is hivatott, hogy teljes egészében leképezze a várost és annak prospektív célkitűzéseit.
Az ideáltipikus elképzelés városonként megnyilvánuló különbsége leginkább a hagyománytörténet folytonosságának megteremtésére irányuló szándékok eltéréseiből adódik. Salzburg kulturális önértelmezésében a művészet- és színháztörténeti, valamint regionális hagyomány ölt testet a dóm kulisszájának és a népi színjátszás helyi tradíciójának ötvözésében. Szegeden a népi és az egyházi játék vegyítése közvetlen történelmi kapcsolatba hozható az 1931-es Magyar Passióval, míg Az ember tragédiája a koncepció jövő felé nyitását teszi lehetővé: a hálaadás az új korszak nyitányaként jelenik meg, a szenvedéstörténet és a csodavárás a város feltámadását, haladáseszményét egyetemes keretbe foglaló összképpé formálódik. Pécs esetében az előadás a város konszolidációjának ünnepe, ahol a magas és népszerű kultúra a zenében, a liturgikus hagyományban olvad egybe, ugyanakkor a Liszt-mise kiemeli a rendezvényt a helyi keretekből, hiszen – az 1936-os Lisztemlékévhez kapcsolódva is – az eredettörténet folyamatosan sulykolt pontja az Esztergomi mise pécsi ihletése, amivel ismét csak aláhúzták a város konszolidációjának országos, illetve nemzetközi jelentőségét.79
A központi eseménnyel Salzburg és Pécs esetében összhangban, Szegeden kezdetben párhuzamosan szerveződő ünnepi rendezvénysorozat alapötlete a pénzügyi lehetőségek legteljesebb kiaknázása mellett jól példázza, mennyire különféle igények összpontosultak az adott időkereten belül, s mennyire nehezen tartható fenn az ünnepség, a rendkívüli állapot feszültsége. A sajtó által változatlanul erőltetett, de idővel (Szegeden és Salzburgban a változó rendezői koncepciók dacára is) elhasználódó központi eseményeken kívüli kísérőprogramok Pécsett lassanként elvonják a figyelmet magáról a Missáról, s inkább a könnyebb, társas jellegű programok preferenciája érhető tetten: míg a Dóm téri előadás jegyei bajosan találnak gazdára, addig a Mecsek hemzseg a piknikező turistáktól.
79 Vö. a kötet 3. pécsi alfejezetében összegyűjtött cikkeket.
