.jpg)
Az Ekultúra virtuális hasábjain jelent meg a mai napon recenzió, a Douwe Draaisma: Kizökkent elmék könyvről, amit az alábbi linkre kattintva olvashattok teljes egészében:
Ekultúra Kizökkent elmék recenzió
Részlet a recenzióból, Makai Péter Kristóf tollából:
Bár az antipszichiátriai mozgalom igen hangosan mondja a magáét, hogy márpedig nincs is olyan, hogy elmezavar (pláne olyan, hogy elmebetegség), és hogy mindenki másképp látja a világot így is, úgy is, ezért nem kell egészséges és beteg elmékre osztani a világot, azért a mindennapi életünkben egyre-másra találkozunk olyan emberekkel, akik rendszerszerűen eltérnek egy elég jól körülhatárolható, normális emberi elmeműködéstől.
Legsúlyosabb esetben akár ön- és közveszélyesek is lehetnek, de az is előfordulhat, hogy pont nem tudják magukat ellátni, vagy akár egyszerűen csak annyi, hogy rögeszméik, extrém hangulatváltozásaik, vagy a társas életben való bizonytalanságaik miatt képtelenek beilleszkedni a társadalomba.
Ezek a kizökkent elmék sokáig ki voltak szolgáltatva a felettük ítélkezők kényének-kedvének, akik egy pillanatig sem riadtak vissza attól, hogy a gyógyulás reményében mindenféle csúfos tortúrának vessék alá a minden joguktól megfosztott pácienseket.
Ez így volt a pszichológia és a pszichiátria megjelenése előtt, de bizonyos mértékig ugyanúgy igaz a lélektan okleveles ördögűzői korszakára is. Mégis, nagyon nagy előrelépésnek tekinthetjük, hogy elkezdtük meglátni a léleknek azon mintáit, amelyek furcsán, másképpen fodrozódnak, mint legtöbbünknél. Azt, hogy ma nem égetünk boszorkányokat, hogy a hisztériát vagy a homoszexualitást nem tekintjük elmebetegségnek, vagy azt, hogy a hóbortos nagybácsinkon, aki egyfolytában elfelejti a saját nevét is, végre segíthetünk, olyan nőknek és férfiaknak köszönhetjük, akik fantáziát láttak a különleges elmékben, és a kizökkenteket tanulmányozták egész életükben.
Douwe Draaisma könyve pontosan róluk szól: olyan egykor praktizáló orvosokról és pszichológusokról, akik a nevüket adták egy általuk (vagy valaki más által) felfedezett lélektani sajátosságnak. Ahogy ma Alzheimer, Asperger vagy Parkinson nevét emlegetjük, mindig azokra a kicsit furcsa, esendő emberekre gondolunk, akiket ezeknek a szakembereknek a nevével ellátott betegség sújt. Pedig az orvosok legalább olyan érdekes személyiségek voltak maguk is, mint pácienseik, sőt, előfordul olyan eset is, hogy végül az egykor joviálisan hogy-van-Ketteskéző fehérköpenyes is a zárt osztályon köt ki.
