.jpg)
Kovács Nóra: Szállítható örökség - Magyar identitásteremtés Argentínában (1999–2001)
A kötet a kulturális antropológia tudományterülete felől közelíti meg Buenos Airesben élő első, második és harmadik generációs magyarok azonosságtudatát. A vizsgálat alapját antropológiai terepmunka segítségével Argentínában, illetve Budapesten három év alatt gyűjtött kvalitatív adatok szolgáltatják. A munka bepillantást nyújt a Buenos Aires-i magyar intézményekhez kapcsolódó közösségi élet mindennapjaiba, és szituációelemzéseken keresztül fejti fel a magyar azonosságtudat fő alkotóelemeit. A kötet kitér az argentínai magyarok hazalátogatásának és visszatelepedésének kérdésére, illetve a második és harmadik generáció Magyarország felé irányuló migrációjára is.
240 oldal
Ár: 1980.- Ft
RÉSZLET
A KÜLÖNÖSEN PROBLÉMÁS 1930-AS ÉVEK
Vajon miért nem szerepelnek magyar adatok az argentin bevándorlási hivatal összesítésében az 1930-as évekre vonatkozóan? Amint azt fentebb már említettük, a nemzetközi migráció ebben az idõszakban az elõzõ évtizedhez képest drámai módon visszaesett. Ez nemcsak Észak-Amerikára, hanem Dél-Amerikára is vonatkozott. Argentin hivatalos forrásból származó magyar adatokkal a vizsgált idõszakra vonatkozóan nem rendelkezünk, de a visszaesést jól érzékeltetik a környezõ országok argentínai bevándorlási egyenlegei is: Romániáé 1931 és 1939 között 1300, Csehszlovákiáé 996, Jugoszláviáé pedig mindössze 14 fõ.90 Ezek az adatok láthatók a 3. ábrán.
A szomszédos országok kisebbségi magyarjai minden bizonnyal továbbra is új országuk polgáraiként érkeztek Argentínába, a legálisan beutazók száma azonban semmiképpen nem jelentõs. A Magyarországról ekkor érvényes argentínai beutazási engedéllyel érkezõk és távozók éves egyenlege sem érte el azt a mértéket, hogy a kibocsátó országuk szerint és nem az „egyéb országok” rovatban tüntették volna fel.91 Rendkívül kevés adat áll rendelkezésre az Argentínába kiáramló magyar zsidóság létszámára vonatkozóan.
Az európai politikai fejlemények következtében az 1930-as évek során nagyszámú európai zsidó vándorolt ki Argentínába. Latin-Amerikában sem kizárólag Argentína felé irányult ez a népmozgás.
„A fasiszta Németországból menekülõ zsidók három-négy jelentõsebb térségben telepedtek meg a háború elõtt. Latin-Amerika meglepõen nagyszámú menekültet fogadott annak ellenére, hogy igen távol esett, és hogy több országban explicit vagy implicit módon zsidóellenes intézkedéseket léptettek életbe. A Dél- és Közép-Amerikába érkezõ zsidók számát 37 ezer és 84 ezer fõ közt becsülik, 52 ezres átlaggal. A zsidó bevándorlás ezekben az években országonként a következõket mutatja: Argentína 20-30 ezer; Brazília 12-15 ezer; Chile 12 ezer 500; Kolumbia 5 ezer; Kuba 10-12 ezer; Ecuador 3 ezer; Uruguay 3500; Peru 600-2000; Paraguay 1000, míg a többi országra ennél kisebb számok a jellemzõk.”92
Kurucz László megerõsíti, hogy az 1930-as évek végén, kivált a zsidótörvények életbe lépését követõen, a magyar zsidóság argentínai bevándorlása is számottevõ. Tekintve azonban, hogy ebben az idõszakban az argentin bevándorlási politika nem támogatta sem a zsidók, sem mások bevándorlását, sõt inkább visszaszorítani igyekezett e folyamatot,93 a beutazások sok esetben engedély nélkül történtek, és nem maradt nyomuk a bevándorlási hivatal nyilvántartásában.
„Számukra a letelepedési kérelmek áradatából következtethetünk. Valójában késõbb szinte kivétel nélkül mindegyikük helyzetét sikerült rendezni vagy eljárás (trámites), vagy az idõrõl idõre meghirdetett amnesztiáknak köszönhetõen.”94
Említést érdemel ennek kapcsán az a tény is, hogy a tengerentúlról elsõ osztályon érkezõ utasok nem kerültek bele a bevándorlási statisztikába. A tranzitutasok, miután Argentínában kérelmüket elutasították, számos esetben engedély nélkül maradtak az országban, vagy az argentin hatóságok rendelkezéseit kijátszva a környezõ országokból, Chilébõl, Bolíviából és Uruguayból szárazföldi úton érkeztek Argentínába. William D. Rubinstein a holokauszt elkerülésének lehetõségeit elemzõ könyvében olvasható egy megjegyzés az 1930-as években Argentínába érkezõ európai zsidókról. 95
„Haim Avni megjegyzi, hogy az Argentínába 1933 és 1945 között bevándorló zsidók hivatalos száma 24 488 volt, amely szám nem foglalja magában az elsõ osztályon érkezõket, kivéve az 1944-es és 1945-ös években, valamint nem foglalja magában azokat sem, akik a jobb bánásmód… reményében katolikusnak vagy protestánsnak vallották magukat. […] Számos »katolikus« bevándorlónak volt tipikusan zsidónak számító vezetékneve.”96
Rubinstein így folytatja:
„A zsidó bevándorlók valós száma ebben az idõszakban valószínûleg ennél lényegesen magasabb. 1936-ban az »argentin zsidó közösségrõl készített átfogó gazdasági-társadalmi felmérés« szerint 1933 óta 39 441 bevándorló érkezett, akiknekmegközelítõleg 40-50 százaléka volt német ajkú zsidó, míg a többiek kelet-európaiak.”97
1938-ban, közvetlenül a Kristallnacht elõtt megszorították az argentínai bevándorlást, így 1938-ban az Argentínába hivatalosan bevándorló zsidók száma 4919, míg 1939-ben csupán 1873. Avni (idézi Rubinstein) állítása szerint azonban a hivatalos számadatok nem egyeznek meg az Argentínába ekkor bevándorló zsidók teljes létszámával. Zsidó szervezetek „belsõ értesülései szerint legalább ezer olyan zsidó turista érkezett, akik soha nem tértek vissza otthonukba. További másfél ezer zsidó lépte át a határt a szomszédos országokból, vagy maradt tranzitutasként Argentínában. Ha ezeket a számadatokat is figyelembe vesszük, a zsidó bevándorlók száma 1939-ben pontosan 4373-ra tehetõ.”98
Leonardo Senkman szerint 1933 és 1946 között 57 ezer zsidó érkezett Argentínába, amelybõl 28-38 ezer érkezett a második világháború alatt. Közülük mindössze 7 ezer jutott be az országba az 1940 és 1945 közötti hatéves idõszakban. 99
87 Puskás 1982, 168.
88 Lásd az elõzõ jegyzetet.
89 Balázs 1988, 83–84.
90 Jugoszlávia esetében ebben az idõszakban viszonylag számottevõ elvándorlás figyelhetõ meg, 1753 fõ érkezik, és 1739 fõ távozik a kilenc év alatt.
91 Meg kell azonban jegyezni itt, hogy Kurucz László e kérdésben másként vélekedik: „Az egyre feszülõ nemzetközi helyzetben megnõtt a bevándorlók száma. Argentína a megszorítások ellenére 40 000 embert fogadott be ebben az évben, közöttük 1578 magyart, 50 százalékkal többet, mint az elõzõ évben.” Kurucz 1999, 251. Sajnos, nem derül ki, milyen adatot használ itt Kurucz. Az argentin bevándorlási hivatal munkatársai által összeállított és a jelen áttekintés alapjául szolgáló bevándorlási adatsor ugyanakkor az 1938-as év bevándorlási egyenlegét 25 111 fõben állapítja meg, amelyben a lengyelek állnak az élen (7800 fõ), õket követik a franciák (6346 fõ), majd az uruguayiak (3285 fõ), németek (2707 fõ), majd a spanyolok (1021 fõ).
92 Rubinstein 2000, 37. (Ford. a szerzõ.)
93 A bevándorlás szabályozása és megszorítása az engedély nélkül érkezõ bevándorlók miatt a kormány erõfeszítései ellenére sem tudott megvalósulni. Swiderski–Farjat 1999, 168.
94 Uo.
95 Rubinstein 2000.
96 Avni 1991. Idézi Rubinstein 2000, 224. (Ford. a szerzõ.)
97 Uo.
98 Rubinstein 2000, 150.
99 Senkman 1989.
