Gondolat Kiadó

Borsányi Schmidt Ferenc: Próféták és cáddikok nyomában

Válogatott cikkek és tanulmányok

Borsányi Schmidt Ferenc írásainak mindegyike a zsidó tudományok egy-egy jelenségéhez, sajátos vonulatához kapcsolódik. Foglalkozik a kábbálá történetével, bemutatja annak nagy mestereit és gyakorlatát. Több tanulmányban érinti a kábbálá egyik ágát, a zsidó meditációt és általában a meditáció kérdését. Más írások tárgya a chászidizmus, a zsidó misztika, annak kiemelkedő személyiségei, elmélete és gyakorlata.
A szerző az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanára.

182 oldal

Ár: 1600 Ft

RÉSZLET

4. A Kábbáláról mai nézõpontból

A kábbálá fiatalon, mindössze negyvennyolc éves korában elhunyt nagy mestere, modern kori tanulmányozója és tudósa, Aryeh Kaplan rabbi emlékének. Fakadjon emlékébõl áldás!

1. A kábbálá

A kábbálá szó, illetve fogalom elsõdleges jelentése „átvétel, elfogadás, megkapás”, másodlagos, de jelen tanulmány szempontjából alapvetõ jelentése: „(szóbeli) hagyomány”. A 13. század óta azonban speciális, szûkebb értelemben használatos: a judaizmus misztikus tanításainak jelölésére használják. Ezeket a misztikus tanításokat eredetileg szóbeli úton, szájról szájra hagyományozták nemzedékrõl nemzedékre. A kábbálá misztikus filozófiája, vagy helyesebben teozófiája rejtett volt és érthetetlen azok elõtt, akik nem rendelkeztek megfelelõ elõképzettséggel, akiket nem oktattak a titkos bölcsességre – a chochmá nisztárára, amelyre gyakran utalnak a ché’n (tetszés), rövidítésbõl képzett szóval. A jod’é chén, ugyancsak rövidítésbõl keletkezett kifejezéssel azokat illetik, akik járatosak, akik ismerõsen mozognak a kábbálista irodalomban (Philip Birnbaum: A Book of Jewish Concepts, 532; A. Kaplan: Meditation and Kabbalah, 131). (A rövidítés kifejezésben a jod nem tévesztendõ össze a „kéz” jelentésû jád szóval. Így azt jelenti, hogy az Örökkévaló megnyitja számodra a Jod misztériumát…” [jod a Tetragrammaton elsõ betûje, illetve az elsõ hangja].) A kábbálá által felölelt, a „titkos tudomány” által tárgyalt témák elsõsorban az Örökkévaló legfontosabb, lényegi tulajdonságaira, a világegyetem keletkezésére, az ember teremtésére, az ember és a világegyetem sorsára és Szent Tóránk különleges jelentõségére vonatkoznak.

A Tánná’im és ’Ámorá’im (a Tánnák és Ámórák – a Misna és a Talmud bölcsei) korán keresztül azonban a kábbálá egy olyan hagyományt jelentett, amelyet a T’nách, a zsidó Biblia, prófétai könyvei elevenítettek meg és nem az a teozófiai hagyomány, amelyhez a kábbálá elnevezés a késõbbi évszázadok folyamán járult, kötõdött. Az, hogy a zsidó misztika gyökerei valóban magában a Szentírásban rejlenek, világos és nyilvánvaló mindazokból a csodákból, amelyeket Mózes, valamint Elijá és Elisá próféták véghez vittek, illetve az isteni szekér leírásából, amint az J’chezk’él (Ezékiel) próféta könyve elsõ fejezetében olvasható. Mindezeket a gyakorlati misztika tárgykörében vizsgáljuk.

A kábbálá elméleti misztikája arra törekszik, hogy megmagyarázza az átmenetet az [Okok] Vég nélküli [Oka] (Éin Szóf) és a véges, tapintható, vagyis kézzelfogható világegyetem között a tíz fokozatos [isteni] „kisugárzás” (emanáció, megnyilvánulás) révén (Sz’firá, többes sz.: Sz’firot: „Tíz olyan alapvetõ isteni attribútum (tulajdonság), melyek egyben tíz szintet is képviselnek, és amiken keresztül az isteni lét pulzál.” (G. G. Scholem: Major Trends in Jewish Mysticism. New York, 1995, 208. Magyar fordításban: A. Kaplan: Zsidó meditáció. Budapest, 2004, 49. jegyzet. Ford. Tarnóc János.) A kábbálá úgy tanítja, hogy létezik a megszakítatlan, mindkét irányban ható kapcsolat az érzékelésen túli, metafizikai világ és az emberi nem, az emberiség világa között. Úgy tartja, hogy a gonosz erõit az emberek közötti erkölcs gyõzelmével, az ember szellemének a vágyak fölé kerülésével a háttérbe lehet szorítani, sõt a gonosz erõinek véget is lehet vetni. Azt is tanítja, hogy a két világ kölcsönös, megfordított befolyással van egymásra, amit láthatóvá, érzékelhetõvé tesz a „kisugárzás” (Sz’firá) tanítása.

Ez úgy tartja, hogy az imádkozás az a közvetítõ, amely egyesíti az emberi életet az Örökkévalóval, aki az eredeti alapelve, õsprincípiuma minden létnek. Elõször szóban nyilváníttatott ki a kiválasztott keveseknek, és azután írásban is lejegyzésre került a Tóra misztikus értelmezése, vagyis a Széfer há-Zohár, a Ragyogás könyve, amely elsõ ízben a 13. században, Spanyolországban jelent meg, ott vált közkinccsé. Részenként adták ki, s ezeket nem gyûjtötték egyetlen egésszé, egy mûvé, egészen a nyomtatás megjelenésének idejéig. A misztikus szövegeknek nyomtatásban meglévõ nagy számát ebben az idõben háromezerre becsülik. Ráadásul forrásaink szerint létezik egy mennyiségi tekintetben még nagyobb tárháza ennek a tudásnak, amely az ilyen témájú, még kiadatlan kéziratokból áll.

Az elmondottak alapján a kábbálá eredetileg a kiválasztottak, a beavatottak fülei számára rendeltetett, akik nem voltak feljogosítva arra, hogy a kábbálá titkait borító fátylat a nagy olvasóközönség elõtt fellibbentsék; azonban fokozatosan elérhetõvé tették azt a tudományos világ számára, hogy a kéziratos anyag és a nyomtatásban megjelent szövegek egy része fordítások formájában és magyarázatos értelmezésekként közkinccsé váljék. A misztika és a kábbálá keletkezésének és további fejlõdésének, eredményeinek és eseményeinek tanulmányozása a zsidó szakemberek – pl. a nagy történész, Heinrich Graetz (A zsidók egyetemes története. Szerk. SzabolcsiMiksa. Budapest, 1906–1908), vagy Kecskeméti Ármin fõrabbi, a kitûnõ irodalomtörténész és történész ma is forgatott és fontos történelmi mûvek szerzõje munkásságában (A zsidó irodalom története. Budapest, 1908–1909) és általában a zsidó intelligencia szemében egészen a legutóbbi idõkig elõítéletek és téves meggyõzõdések, hamis vélemények, régen megszokott, torz elgondolások befolyása alatt volt.