Gondolat Kiadó

Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

RÉSZLET

A RITUÁLÉ EMBERFELETTI MEGSZÓLÍTOTTJAI

Mindeddig a párizsi varázskönyv szövegeit mindenekelőtt a bennük leírt rítusok szerint elemeztük. Most eljött az ideje a beszédben elhangzó részek, a „megkötés”-t (katadeszmosz) és a hexameteres „kívánság”-ot (exaitészisz) tartalmazó logoszok részletes vizsgálatának. A logosz egy egész sor alvilági hatalmat szólít meg:96 „Lehelyezem ezt a kötést hozzátok, alvilági istenek, Üeszemigadón és Kuré Perszephoné Ereszkhigal és Adónisz Barbaritha, alvilági Hermész, Thóuth [varázsigék97] és erős Anubisz Pszirinth, akié a Hadészban lévők kulcsa, alvilági istenek és démonok, idő előtt meghalt férfiak és nők, nőtlenek és szüzek, évek évei, hónapok hónapjai, napok napjai, órák órái.” Ez a megszólítás az ima szokásos stílusának egy változata. Az antik imák minden lényt megszólítanak, akit érinthetnek, akár saját nevüket, akár csak csoportjuk nevét ismeri az imádkozó. Egy istenség kifelejtése komoly következményekkel járhat: esetleg megsértődik, és a kívánság teljesülése ellen dolgozik.

A mi logoszunkban megszólított hatalmak garantálják, hogy a hozzájuk küldött táblácska örökre rejtett és hatásos marad – ahogyan az istenek is képesek megvédeni a szentélyben elhelyezett értéktárgyakat. De nem ez a megszólítás fő célja. Míg az alvilág istenei és démonai a rájuk bízott mágikus tárgyakat őrzik, más hatalmak más, nem kevésbé fontos megbízást kapnak: „Kérek minden démont ezen a helyen, segítsék ezt a démont.” 98 Az ezen a helyen lévő összes démonnak, tehát a rituálé helyszínéül szolgáló temetőben fekvő, hatalommal bíró halottaknak segíteniük kell szokatlan feladata végrehajtásában azt az új halottat, aki idő előtt vagy erőszakos halállal halt meg, és akinek friss sírjába a táblácskát és a szobrokat eltemetik. A szöveg többi része egyedül rá vonatkozik. Fel kell kelnie, és elhoznia a szeretett nőt, ha pedig az ellenkezik, addig kell gyötörnie, amíg eljön: „Ha ezt megteszed nekem, azonnal visszaadom a nyugalmadat.”99 A segítségül hívott alvilági hatalmak mindegyikének megvan tehát a maga speciális feladata. Egy fiatalon elhunyt és nemrég eltemetett halott szelleme lesz a fő segítő, a többiek a mágikus tárgyak őrzői vagy a kiválasztott halott segítői, abban a mágikus topográfiában való elhelyezkedésüktől függően, amelynek központjában a friss sír áll.

A hexameteres záró ima, a „kívánság”, új elemet hoz magával.100 Hélioszhoz szól, és a lemenő nappal szemben – tehát nyugatnak, a holtak lakhelye felé fordulva – kell elmondani. Egy himnikus bevezetés után következik a tulajdonképpeni kérés:

„Ha a föld mélyében a holtak helyére érsz, küldd el ezt a démont, …-t, a középső órában, akinek maradványait a kezemben tartom [az ima közben a halott materia magicáját kézben kell fogni], éjjel, hogy parancsra és a kényszeredre eljöjjön, hogy mindent megtegyen, amit szívem akar, hogy velem jó, szelíd és ne ellenséges legyen.”

Az ima elmondása a táblácska eltemetésével párhuzamosan történik. Mindkét aktusnak az a célja, hogy eljuttassa az imát a föld alá, illetve a halott megbízatását az alvilágba; tehát föntről lefelé irányulnak. Magát a rituálét itt be is lehetne fejezni. A Héliosznak szóló ima a sikert hivatott biztosítani azzal, hogy a hierarchiában legfelül álló isten segítségét kéri. A napisten ráadásul a két világ közötti közvetítő, különösen az egyiptomi gondolkodásban. Nappal a felső világban, az élők közt tartózkodik, éjjel pedig átutazik az alvilágon, a holtak birodalmán. Figyelemre méltó, hogy pontosan napnyugtakor kell megszólítani, tehát abban a pillanatban, amikor a mi világunkból átlép az alvilágba, vagyis fentről lefelé megy. Felmerül az a kérdés is, hogy a papiruszokban gyakran előforduló, az éppen lenyugvó Hélioszhoz intézett ima101 nem puszta megfordítása-e egy bevett vallási gyakorlatnak. Ugyanis a karizmatikusok, a filozófiailag megtisztult vallásosság példaszerű képviselői Szókratésztől Prokloszig, szintén imádkoztak a naphoz, de reggel, amikor a nap lentről fölfelé halad.102

A záró ima tehát két dolgot fűz hozzá a szertartáshoz. Egyfelől garantálja, hogy az elküldött démon nem fog haragot és ellenséges érzületet táplálni a mágus iránt. Az ez ellen való védekezést a mágus folyamatosan szem előtt tartja, ezért ember és isten vagy démon találkozása előtt amulettet is használ. Másfelől rábírja a démont, hogy engedelmeskedjen a mágusnak, akit a napisten vett védelmébe. Ez fölöslegesnek is tűnhet, hiszen a mágus erejét már a táblácska és a szobrok eltemetése is demonstrálhatta. Csakhogy úgy tűnik, két alapvető eszkhatológiai elképzelés húzódik meg a háttérben. Az egyik szerint a halottak démonai a sírban és a temetőben lakoznak, ahonnan az ember elragadhatja őket; a másik szerint viszont messze, egy föld alatti túlvilágon tartózkodnak, ahol az első imában megszólított összes isten is él, akiknek felségterületén a nap éjszakánként átutazik.