.jpg)
Közösség és instabilitás (Szerkesztette: Karikó Sándor)
Manapság mind többet beszélünk az instabilitásról és mind kevesebbet a közösségről. A társadalom megannyi területén újabban sokféle bizonytalanságra utaló jelenség születik, a közösséget pedig sokan már temetni akarják. A kötet a magyar Alkalmazott Filozófiai Társaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza, amelyen a filozófia, az etika, a szociológia, a pszichológia, a politológia, a pedagógia, az esztétika és a teológia jeles képviselői fejtették ki véleményüket az instabilitás és a közösség problémájáról, illetőleg a kettő közötti viszonyról. A tanácskozás eredménye e kötet, amelyet nemcsak szakembereknek, hanem gyakorló közösségfejlesztőknek is jó szívvel ajánlunk.
238 oldal
Ár: 2200.- Ft
RÉSZLET
Szécsi Gábor
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KÖZÖSSÉG A VIRTUÁLIS TÁVOLSÁG KORÁBAN
A nyelvi kommunikáció közösségteremtő cselekvés. Olyan alkotó folyamat, amely nem pusztán a közössé váló információt formálja, de magát a kommunikáló embert és annak társadalmi kapcsolatait is. A társadalom, a közösség, ahogy azt John Dewey is sugallja Democracy and Education című munkájában, magában a kommunikációban létezik, szerkezetét az információ átadás-átvétele, a közlés eseménye alakítja ki.1 Az új kommunikációs technológiák megjelenése ezért vezethet egyúttal új emberi környezethez, új közösségi formák megszületéséhez. Az új technológiák elsajátítása és alkalmazása átformálja az ember külső és belső életét. Túl azon ugyanis, hogy változásokat gerjeszt az individuum mentális világában, mint kultúrtörténeti folyamat egyúttal hozzájárul a társadalom szerkezetének átalakulásához, közösségről alkotott fogalmaink módosulásához.
Tanulmányomban abból a többek által osztott feltevésből indulok ki, hogy az elektronikus kommunikációs technológiák (rádió, televízió, internet, mobiltelefon) megjelenése és elterjedése megváltoztatja csoporttudatunkat, a közösségről alkotott fogalmunkat. Mégpedig oly módon, hogy egyúttal új típusú közösségeket is teremt.
*
Az elektronikus médiumok használatával megszülető új kommunikációs térben mindinkább megváltozik a hely és közösség viszonyával kapcsolatos képzetünk. A televíziózó, internetező vagy éppen mobiltelefonáló ember számára a közösség már nem elsősorban valamilyen közös helyen megvalósuló személyközi relációk együtteseként jelenik meg, hanem sokkal inkább a közvetlen és közvetett emberi interakciókat egyaránt felölelő bizalmi folyamatként. Új közösségiség születik a virtuális térben, amelynek kritériumai szoros összefüggésben vannak a hatékony információközvetítés feltételeivel.
Az elektronikus kommunikáció olyan új kontextust teremt, amelyben összetettebbé válnak a kultúráról, társadalomról, emberi kapcsolatainkról, önmagunkról alkotott fogalmaink. Ezek az összetett fogalmak új dimenziókat tárnak fel gondolkodásunkban; minden eddiginél komplexebbé, de tudatosabbá is téve a kommunikációs folyamatainkat meghatározó közösségi szerepvállalásainkat. Ahogy a kiváló médiakutató, Joshua Meyrowitz fogalmaz a „The Rise of Glocality” című tanulmányában, a médiahálózatos kommunikáció teremtette új kontextus révén „összetetté, többrétegűvé, változékonnyá és a végtelenségig alakíthatóvá válik identitásunk”.2 Ami annyit jelent, Meyrowitz gondolatmenetét folytatva, hogy a globális és lokális identitásaink egyidőben, egymást átfedve formálják énképünket, a közösséggel, közösségi léttel kapcsolatos képzetünket. S ennek eredményeként nem pusztán a globális iránti fogékonyságunk nő, de a lokálishoz fűződő viszonyunkban rejlő tudatosság is. Azaz a kulturális, nemzeti, társadalmi határokon átívelő globális kommunikáció során nyert információk tükrében élesebben rajzolódnak ki előttünk a lokalitás ismérvei, mint valaha.
Az új kommunikációs technológiák használata tehát egyszerre jár együtt a globális hálózottság, valamint a tudatosabbá váló és ezáltal bizonyos értelemben véve megerősödő lokális kötődés élményével. A rádiózó, televíziót néző, internetező, mobiltelefonáló; szűkebb és tágabb virtuális közösségével állandó kommunikatív kapcsolatban lévő ember így egyre inkább egy olyan társadalom tagjaként kezd gondolkodni, cselekedni, kommunikálni, amelynek léte elválaszthatatlanul kötődik az újonnan megszülető kommunikációs térhez.
