.jpg)
Ókor 2009/3-4
Meriré a túlvilágon - A Vandier-papirusz (részlet)
Egedi Barbara
Túlvilági utazások
A hosszú élet utáni vágy az egyiptomi források visszatérő témája. A halál elodázásának, a földi élet meghosszabbításának reménye, isteni beavatkozás segítségével, szintén nem ritka motívum. Mivel az isten hatáskörébe tartozik az élet adása és fenntartása, és ő az, aki meghatározza az élet hosszát és a halál óráját, hatalmában áll meg is változtatni azt, amit korábban kiszabott. Példaként álljon itt egy részlet Wenamon történetéből, aki felrója a bübloszi fejedelemnek, miért nem készít inkább egy sztélét felirattal, amelyben megörökíthetné, hogy a következőképpen cselekedett Wenamonnal, Amon isten követével, aki az isteni bárka faanyagáért érkezett hozzá: Kivágattam azt, felrakattam azt, elláttam hajóimmal és legénységemmel és eljuttattam Egyiptomba, hogy könyörögjön számomra Ámontól ötvenévnyi életet azon felül, amit a sors meghatározott (Dobrovits A. fordítása).24
A Vandier-papirusz történetét tehát nem az teszi különlegessé, hogy a fáraó a neki kiszabott életidőt (amely ráadásul meglehetősen rövidnek bizonyul) mindenáron meg kívánja hosszabbítani. Az újdonság itt a helycsere, vagy még inkább személycsere: a megmentett, illetve meghosszabbított életért valaki másnak kell önként feláldoznia magát, jelen esetben a mágikus aktust végrehajtó varázslónak. Hasonló motívum nemigen ismert egyiptomi forrásokból, az egyetlen kivételt egy bizonyos Iszetemakhbit hercegnő (21. dinasztia) felirata képezi, amely szerint Honszu isten megmenti azt, akit szeret, amikor az már a Duatban van, és valaki mást ad a helyére.25 De volt-e valóban lehetőség átjárásra evilág és túlvilág között? Az egyiptomi halotti irodalom egyik központi gondolata – a halott ellátásának és védelmének biztosítása mellett – a szabad mozgás biztosítása a két világ között. A túlvilágról való visszatérés azonban, ha lehetséges is, természetesen csak különleges formában történhet, hiszen az elhunyt – amennyiben „igazhangúnak” találtatott, s így megmenekült „a második haláltól” – megdicsőült szellemmé (Ax) változik.
Forrásaink arra utalnak, hogy a halott leginkább ún. ba alakjában mozoghatott szabadon, elhagyhatta sírját és meglátogathatta földi hozzátartozóit, azaz „előjöhetett nappal”. Christina Adams összegyűjtötte a halott lehetséges megjelenési formáit, vagyis azokat a szöveghelyeket, ahol egy halott valamilyen fi zikai formában megjelenik az élőknek. Bár az egyiptomi hitrendszerből szabályosan következik ennek lehetősége, ilyen témájú szellemtörténetekből viszonylag kevéssel rendelkezünk, és azok is inkább a Ramesszida kortól jellemzők.26 Érdemes megemlékezni arról a szkeptikus irányzatról is, amely az Első Átmeneti Kortól tetten érhető, és jól példázzák az Antef-dal alábbi sorai.
Ennek értelmében a túlvilági kilátások mégsem oly kecsegtetőek, hiszen senki sem tért még vissza, hogy elmesélje, mi történt vele a halál után: Nem jön vissza senki onnét (ti. a túlvilágról), hogy beszéljen helyzetükről, elmesélje ügyeiket, s megnyugtassa szívünket, amíg mi is eltávozunk arra a helyre, ahová ők mentek (Kákosy L. fordítása).27 Mindazonáltal a szellemtörténetek és a halottak visszatérése nem összekeverendő a túlvilági utazással, amelyet egy élő ember hajt végre önkéntesen, erősen remélve, hogy sikeresen vissza is tér onnan az élők közé, ahová tartozik.
Jól ismerünk egy ilyen alvilágraszállás-történetet a démotikus irodalomból, az ún. Második Szetna történetből (P. BM 604/BMEA 10822, i. sz. 1. század), ahol Sziuszire vezeti el apját, Szetnát az alvilágba a memphiszi nekropoliszon keresztül, hogy megmutassa neki a megdicsőültek és a bűnösök körülményeit – ez utóbbiak túlvilági kínzatásainak élénk leírásával.28 A történet késői keletkezési ideje és bizonyos görög mitikus elemek (Oknosz- és Tantalosz-motívum) felismerhető adaptációja miatt a korábbi kutatás az alvilágra szállást is orpheuszi mintára visszavezetendő görög hatásnak tudta be.29
A Vandier- papirusz tartalmának megismerésével azonban világossá vált, hogy ennek belső, egyiptomi előzménye is van, így felesleges idegen hatást keresni a jelenetben. Az Első Szetna történet (P. Cairo 30646, Ptolemaiosz-kor) híres játék-párbaj jelenete is egyfajta túlvilági látogatásnak fogható fel. Igaz, Szetna csak egy sír belsejébe ereszkedik le, de a halott Nanoferkaptah herceggel játszott táblajáték csaknem végzetesnek bizonyul a számára. Minden alkalommal, hogy elveszít egy fordulót, ellenfele egyre mélyebben a földbe döngöli, míg végül mozgásképtelenné válik, és csupán külső beavatkozással és mágikus amulettek segítségével szabadul.30 A már említett Második Szetna történet végén, újabb váratlan fordulatként, Szetna fi a, Sziuszire felfedi, hogy valójában ő egy 1500 évvel ezelőtt élt varázsló, Hórusz reinkarnációja, aki kizárólag Egyiptom megmentésére tért vissza az élők közé Ozirisz engedélyével. Ez utóbbi esetben nyilvánvalóan nem túlvilágjárással, hanem egy feltámadási történettel állunk szemben. A kérdéses varázsló ugyanis valóban meghalt, és a szükség idején új testbe, Sziuszire testébe költözött, másfél évezreddel a halála után.
A Vandier-papirusszal majdnem egykorú viszont az a hagyomány, amelyet Hérodotosz (II. 122) örökített meg az utókornak: eszerint Rhampszinitosz fáraó is járt a túlvilágon, ahol Démétér istennővel kockázott, majd szerencsésen visszatért: Azt beszélik erről a királyról, hogy élve leszállt az Alvilágba, amelyet a hellének Hadésznak neveznek, kockázni kezdett Démétérrel, hol nyert, hol vesztett, s végül, mikor visszatért, egy aranyszálakkal átszőtt keszkenőt kapott tőle ajándékba. Rhampszinitosz leszállásának és feljövetelének az emlékére az egyiptomiak mindig megülnek egy ünnepet, s tudom, hogy ez az ünnep még most, az én időmben is megvan, de abban már nem vagyok biztos, hogy csakugyan ez volt-e az ünnep eredete. Ere a napra szőnek a papok egy köpenyt, az egyiküknek a szemét kendővel bekötik, s elviszik a Démétér szentélyhez vezető útra, maguk pedig visszatérnek. Azt mondják, hogy ezt a bekötött szemű papot két farkas szokta elvezetni a várostól húsz sztadionnyira lévő Démétér-templomhoz, majd a templomtól vissza is vezetik ugyanarra a helyre. (Muraközy Gyula fordítása.)
A Hérodotosz által lejegyzett ünnep akár egy dramatizált túlvilágjárás leírása is lehet. Ezen a ponton érdemes elgondolkodni a következő kérdésen: a Vandier-papirusz hőse, Meriré úgy dönt, hogy helyettesíteni fogja a fáraót a túlvilágon. Titokzatos átkelése után azonban nem világos, milyen minőségben tevékenykedik a továbbiakban: élő vagy halott?
