.jpg)
Olvass bele! - Natalie Sapena: Főnyeremény a gyermek!
RÉSZLET Ranschburg Jenő előszavából
A könyv, amit az olvasó a kezében tart, arról szól: ha nem vigyázunk, a képernyõt betöltõ gátlástalan reklám-áradat tönkreteheti gyermekeink testi és lelki egészségét. A felmérések szerint napjainkban a különbözõ cégek, vállalatok több mint 12 milliárd “üzenetet” (reklámot) helyeznek el a gyerekeknek szóló áruk piacán, és az átlagos gyerek - aki naponta 2-3 órát nézi a televíziót - évente körülbelül 40 000 reklámot lát. Bizonyára az olvasó is tapasztalta már: a gyerekek nagyon szeretik a televízió reklám-mûsorait. Az embernek, figyelve ezt az érdeklõdést, olyan érzése van, mint a születésnapi ajándékosztásnál, amikor a csomagolópapír (vagy a doboz) nagyobb örömet okoz, mint a játékszer, amit bebugyolálnak vele. A kicsik - 3-5 évesek - reklámok iránti kíváncsiságát nem a mûsor tartalma váltja ki, hanem a technikája: a pergõ ritmus, a gyors vágások, a képernyõ “kavalkádja” óhatatlanul a készülékhez “ragasztja” õket. Nem is értik, mi a különbség a “mûsor” és a “reklám” között; számukra a reklám nem több és nem kevesebb, mint egy érdekes “néznivaló” a képernyõn, de még az 5-10 esztendõs gyerekek sem fogják fel pontosan a reklám mögött meghúzódó eladási szándékot! Sejtik már, hogy az a sok finomság és érdekes játék, ami a reklám idején elönti a televíziót, megvásárolható, de még mindig nem világos a számukra, hogy mindez éppen azzal a céllal került a képernyõre, hogy a nézõt vásárlásra sarkallja. Az “eladási szándék” megértéséhez ugyanis az emberi kommunikáció egyik legkifinomultabb képessége szükséges: alkalmasaknak kell lennünk arra, hogy legalább is gondolatban - elebújjunk egy másik ember bõrébe, és a problémát, amelyrõl közöttünk szó esik, ne csak a saját nézõpontunkból, de az övébõl is meg tudjuk vizsgálni.
A Szerzõvel messzemenõen egyetértek: a 10 évesnél fiatalabb gyerekek számára reklámot készíteni és sugározni nem tisztességes “üzlet.” Ezek a gyerekek ugyanis fenntartás nélkül elhiszik azt, amit a reklámban látnak és hallanak! Nincsenek felvértezve azzal az óvatossággal, amit a másik ember szándékának mérlegelése nyújt: csak azért mondja, hogy ez a csoki olyan finom és egészséges, vagy ez a játékszer olyan szórakoztató és elnyûhetetlen, mert el akarja adni nekem! A gyerekek csak akkor értik meg - 9-10 éves koruk táján -, hogy a reklámban “trükkök”, a valóságot torzító vagy éppen elfedõ állítások fordulhatnak elõ, ha az “eladási szándék” világossá válik a számukra. Addig azonban a reklám védtelen áldozatai! A vizsgálatok szerint a gyerekek nagyon jól emlékeznek azokra az árucikkekre, amelyeket a reklámokban látnak, és egyértelmûen elõnyben részesítik olyan, hasonló cikkekkel szemben, amelyeket a televízió nem reklámozott. Szeretnék, ha õk is azt az ételt ehetnék, amit a tévében látott kisfiú vagy kislány olyan jóízûen ropogtatott, olyan ruhában és cipõben szeretnének járni, illetve õk is azzal a játékszerrel szeretnének játszani, amelyik a reklámban szereplõ gyerekeknek annyi örömet okozott. Mindennek számos következménye van.
