.jpg)
Már nyomdában van:
Esszé – sok idézettel – az analógiákról
A filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet, valamint a művészettörténet területein egyaránt otthonosan mozgó esszé szerzője azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek az analógiák és párhuzamok a világ megismerésében. Érvelése szerint a legkülönbözőbb dolgok között felismert párhuzamok léte otthonosabbá teszi világunkat, s az analógiák mind a mindennapi életben, mind pedig a tudományban komoly segítséget jelentenek, de előfordulhat, hogy tévútra terelik a gondolkodást. Alapvető tehát az, hogy el tudjuk különíteni a lényegi azonosságokat a felszínes hasonlóságoktól. A kötetet filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk.
160 oldal
Ár: 2800 Ft
Megjelenés: 2010 március
RÉSZLET
A TÖRTÉNETMESÉLÉS
Az elmesélt történetek valószínűleg a kezdet kezdetétől kísérik – s bizonyos mértékben teszik is – az embert. A mese, a mitikus rege, a hősének, de még a sztorizás vagy a pletykálkodás is olyan emberi együttléteknek ad alkalmat és tartalmat, melyek keretei között a jó történetekben merülhetünk el – vagy legalább mártózhatunk meg. Ebben a közegben kitüntetett szerepe van az elbeszélőnek, ő azonban nem a pusztába kiáltja szavát, hanem hallgatóságához beszél, azt hangolja rá a történetre, vele kacsint össze, és e két fél összjátékában elevenedik meg a mese.
Ennek a játéknak pedig fontos eleme, amire HORATIUS int bennünket: Quid rides? mutato nomine de te Fabula narratur. Mit nevetsz? megváltoztatott névvel rólad szól a mese. A történetek tehát nem légből kapottak, hanem az egyik legősibb lépést és haladási módot jelentik azon az úton, amelyen az ember a világ rejtélyeinek megfejtésére, összefüggéseinek feltárására törekszik.
PLÉH CSABA egyenesen az állítja, hogy „A modern humán tudományok s társadalomtudományok többször jutottak arra a felismerésre, hogy az elbeszélést az ember mivolt kitüntetett oldalának tartsák… A narratív szerkezetek biztosítják, hogy minden tapasztalásunkat szociálisan szervezzük: bármi, ami eszünkbe jut, a szociális mozzanat közbeléptével válik értelmessé, ezt a szociális mozzanatot pedig az elbeszélés reprezentálja.”95
A történetté szervezés így hát elrendezi, értelmezi, emberarcúbbá, otthonosabbá teszi a világot, s mivel a mese rólunk szól, segít abban is, hogy megtaláljuk a helyünket, és eligazodjunk benne.
95 Pléh Csaba: A narratívumok mint a pszichológiai koherenciateremtés eszközei. (Kézirat) Budapest, ELTE Általános Pszichológia Tanszék, 1−2. o.
