.jpg)
Könyvfesztiváli újdonság
Boros János: A tudomány, a tudás és az egyetem
Tudományfilozófiai és felsőoktatás-elméleti vázlatok
Iskolakultúra könyvek A kötet szerzője az MTA Filozófiai Intézetének újonnan kinevezett vezetője; tanulmányai az elmúlt huszonöt évben keletkeztek. Valamennyi írás középpontjában a tudomány, a tudás, az igazság kérdései állnak – vagyis a nyugati kultúra és tudomány nagy problémái az elmúlt két és fél ezer évben. A tanulmányok elrendezése a történeti időrendiség elvét követi. Bár a kötet egyes témákat körüljáró tanulmányokból épül fel, összességében felvázolják a 20. századi tudományfilozófia kialakulásától egészen a mai diszkussziókig vezető utat. Az írások ugyanakkor logikai értelemben nem épülnek egymásra, tehát különböző sorrendben olvashatók, habár természetesen egy későbbi tudományfilozófiai pozíció általában feltételezi a korábbiak ismeretét. A kötetet a filozófia, különösen a kortárs filozófia és tudományfilozófia iránt érdeklődőknek ajánljuk.
172 oldal
ár: 2250.- Ft
RÉSZLET
Megjegyzések Kuhn tudományfilozófiájához
Alkalmazható-e kuhni paradigma a humán tudományok esetében?
Különbséget tehetünk matematizálható és nem matematizálható tudományok közt. A matematika (és ebben Kant nyomán haladva ellentmondok Kuhnnak) objektív megfigyelő nyelvet támogat. Ez annyit jelent, hogy a matematika segítségével, annak a priori nyelvével a szisztematikusan megfigyelő tudósnak lehetősége van, hogy a természethez közelítsen, és az általa megfigyelt „területet” rendszerezze. A paradigmát itt egy tudomány axiómarendszereként szeretném értelmezni (ez egy lehetséges értelmezés a számos közül), ahol ezek az axiómák részben tartalmi, részben módszertani kiinduló alaptételek, amelyekre az adott tudományban nem kérdezünk rá, hanem amelyeket közvetlenül adottnak tételezünk, és mindaddig kritikátlanul elfogadunk, amíg az adott tudomány „jelenségeit” többé-kevésbé kielégítően megmagyarázza. A matematizálható tudományok erősen paradigmatizálhatók. Azaz egy-egy matematizálható tudományterület aktuális „fejlődési” állapotában bizonyos axiomatizálható formanyelvre támaszkodik, abban fejezi ki tételeit.
Paradigmaváltáskor igen gyakran új axiomatikus nyelvet is választanak. A nem matematizálható, azaz formálisan nem axiomatizálható tudományok nem vezethetők vissza pontosan meghatározható, körülírható és megkérdőjelezhetetlen axiómák rendszerére. A Gödel-elvet bennfoglaltan eleve elfogadják úgy, hogy levonják a (implicit) módszertani következtetést: mivel egy axiómarendszer ugyan hatáskörén belül jó magyarázatokat ad, de nem értelmezhet minden kérdést, amely felmerülhet ezért olyan bonyolultságú tudományoknál, mint a humán tudományok (az ember aktivitásainak tudományai) nincs is értelme szigorúan axiomatizálni, hiszen minduntalan problémákba fogunk ütközni, amelyek nem válaszolnak a minden határon túl fölmerülő kérdésekre.
A mai szaktudományos szemlélet szempontjából a gondolkodástörténet folyamán a különböző „filozófiák” mint tudományok (is) még kötetlen vizsgálatmódokat képviselnek. Nincs közös paradigmájuk, nincs egységes nyelvük. Gyakorlatilag bárki bármit mondhat (bár a görögök óta szigorú logikai követelményeknek kell eleget tenni), amit igaznak tart, vagy igaznak szeretne, illetve akar tartani. Fokozatosan válik nyilvánvalóvá, hogy az eredményesség érdekében a figyelem- nek nagy körültekintéssel speciális területekre kell irányulnia, hogy egy dologról valóban megtudhassunk (később: megtapasztalhassunk) valamit. Eme koncentráció és körültekintés módszere (és később tartalma) az, amit Kuhn paradigmának nevez.
