Szeptemberi megjelenés
Szivák Judit: A vita
A vitakultúra fejlesztése Szociális kompetenciák fejlesztése a vita segítségével
Oktatás módszertani kiskönyvtár
Oktatás-módszertani kiskönyvtár A szerző a vitát nem csupán oktatás-módszertani kérdésnek tekinti. Azt az álláspontot szeretné megosztani az olvasóval, hogy a pedagógiai gyakorlatban a vita alkalmazásának jelentőségét nem kizárólag az oktatás változatossá tételében, a tanulók kommunikációs képességének fejlesztésében lehet megragadni, hanem abban a lehetőségben, amit a vita a demokrácia értékeinek képviseletében, az aktív állampolgárságra való felkészítésben, végső soron az őszinte, nyílt, saját és mások érdekeit képviselni tudó, toleráns emberek nevelésében nyújthat. Ebben az értelemben tehát a vitáról, mint módszerről való gondolkodás egyben arról való gondolkodás is, hogy milyen gyerekeket akarunk nevelni, pontosabban: milyenné akarjuk a gyerekeket nevelni. A sorozat köteteit egyaránt ajánljuk a pedagógiát tudományként művelőknek, a tanári pályára készülő egyetemi hallgatóknak és gyakorló pedagógusoknak.
120 oldal
Ár: 1100.-
RÉSZLET
3. A veszekedéstől a vitáig
A hétköznapi élet legtöbb vitahelyzete messze áll a racionális vitától, hiszen többnyire különféle konfliktusok verbális megnyilvánulásainak vagyunk tanúi, amelyekben a vitázók személyes fegyverzetben, érzelmeik és érdekeik vonzásában állnak fel. A racionális vita olyasfajta ideál, amikor a vitatkozó felek tisztán észérvek segítségével győzik meg egymást vagy magukat az igazságról. Ha egyáltalán létezik ilyen vita, akkor annak prototípusa a tudományos vita lehet. A racionális vita optimális esetben érvek és bizonyítékok talaján mozog, amikor a felek döntést hoznak arról, hogy az érvelések és a tények alapján melyik álláspont a valószerűbb. Ugyanakkor a racionális vita nem írja elő a konszenzust. Ha az érvek és ellenérvek egyformán alátámasztják a versengő álláspontokat, a vita eredménye az lehet, hogy a felek elismerik: léteznek alternatív álláspontok, melyek ugyanolyan erővel védhetők, mint sajátjuk.
Különböző élethelyzetekben, sokszor még a szakmai viták esetében is, a vita nem csupán logikai konstrukció, hanem társas, személyek között zajló interperszonális jelenség. Ebből következően a racionalitáson túl, vagy másképpen fogalmazva, azt megelőzve: értékek, érzések, vélelmezések összeütközése. A vitázó ellenfél álláspontja már eleve ellenszenves lehet, mert ellentétes a miénkkel, veszélyezteti azzal kapcsolatos meggyőződéseinket, ítéleteinket. Alapvető érdekünk fűződik álláspontunk fenntartásához, hiszen meg akarjuk őrizni véleményünk koherens, ellentmondásmentes egységét (ezt tekintjük sok esetben igazságnak). Ráadásul adott nézet hangoztatása – sokszor – összeköt bennünket másokkal, és biztosítja kedvező megítélésünket.