.jpg)
Megjelent!
Tardos Károly: Felzárkózás vagy lemaradás?
Beszélgetések a magyar gazdaságpolitika elmúlt húsz évéről
Miként formálták a rendszerváltás idején gazdaságpolitikai elképzeléseiket a közgazdászok? Hogyan ijedt meg a politika a társadalmi sokkolástól, s vonta vissza hadállásait a mikrogazdasági sokkterápia vonalaiba? Miként kényszerült így a gazdaságpolitika 1995-ben újabb jelentős kiigazításra? Milyen különböző értelmezései akadnak a Bokros-csomagnak? Miként alakult az ezt követő, aranykori növekedésnek nevezett, nagyjából 2001-ig tartó időszak? De miként borult fel mégis ezután az egyensúly? Az erre válaszul megfogalmazott erőteljes restrikciót miként súlyosbította a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság? Melyek lehetnek a következő kormányzat számára a gazdaságpolitikai kibontakozás irányai? Miként kell, ha lehet, a régióbeli versenytársakhoz képest ismét felzárkózni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ 14 neves közgazdász szakértőnkkel készített interjú keretében. Az interjúalanyok: Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Csaba László, Greskovits Béla, Julius Horvath, Lengyel László, Matolcsy György, Oblath Gábor, néhai Pártos Gyula, Réti Tamás, Soós Károly Attila, Surányi György, Szalai Erzsébet, Török Ádám. A kötetet ajánljuk minden, a kortárs gazdasági és politikai valóság iránt érdeklődő olvasónak.
300 oldal, ár: 2790.- Ft
RÉSZLET
Lengyel László: Reform – eszme – történet
Intellektuális alkatodnál fogva kedvező műfaj számodra az eszmetörténeti áttekintés. Erre vállalkoztál ’89-es Végkifejlet című kötetedben is, amelyben a magyar gazdaság és társadalom nyolcvanas évek végi állapotát kísérelted meg feltárni az azokról alkotott jelentősebb modellek, illetve reformkoncepciók alapján. Ekkor, az anyag 1988. októberi lezárásakor már látható volt, hogy a rendszer napjai meg vannak számlálva, miként Mrożek Zuhanás közben című novellájából idézve ezt ironikusan érzékeltetted is. Miként határoznád meg a Végkifejlet és előzményei, különösen a Fordulat és reform című, ’86–87- ben publikált szövegetek szerepét e folyamatban?
A Fordulat és reformot megelőzően a nyolcvanas években eszmetörténetileg két fontos szál futott végig. A hetvenes évek végétől elkezdődött a magyar válságra adott válaszkísérlet, amelynek igazi kiindulópontja a lengyel Szolidaritás mozgalom hatása volt. Ekkorra már létezett Bauer Tamásnak a szocializmust ciklusokban le író munkája. Megvolt Kornai A hiány című kötete. És léteztek a ’68-as reformerek, számunkra leginkább Tardos Márton és Antal László. Az akkori fiatal reformközgazdász generáció, amelyhez én is tartozom, felfogását tekintve annyiban volt új a korábbiakhoz képest, hogy a válságot abból vezettük le, hogy a ’68-as reformot a Kádár-rendszer képtelen volt továbbvinni, válságba jutott a rendszer megreformált változata. Ezt állapítottuk meg a hetvenes évek végén. Ez a válság – és szerintem ebben teljesen mást mondtunk, mint mások – visszavezethető volt arra, hogy a nagyvállalati rendszer, amelyet mi elég szélesen vizsgáltunk, eljutott a bukás szélére. Mi ezt legalább akkora jelentőségűnek tartottuk, mint azt, hogy a rendszer központi szintjével baj van.
Ezt sem A hiányból, sem a ciklikus leírásból nem lehetett látni. A nagyvállalati típusú gazdaság küszöbönálló összeomlása azt vetette fel, hogy ezt valami mássá kell átalakítani, hogy más tulajdonformákra van szükség. Megjelent Tardos és Antal koncepciója a piacos holdingról, megjelent Bauer és az én koncepcióm, miszerint önkormányzati vállalatok kellenének, megjelent az önigazgatást és a holdingot kombináló Soós Károly Attila-féle koncepció. Közben ’81–82- ben beindulhattak a kisvállalkozások, ez részben Liska Tibor hatása. Az volt az újdonság állításainkban, hogy van lehetőség egyfajta plurális tulajdonosi rendszer felé elindulni a szocializmus keretein belül is.
