.jpg)
Kende Éva (szerk.): Lőcsei Pál: Egy élet szilánkjai
Írások, beszélgetések, dokumentumok
"„…Ha más, idegen megkérdezné, hogyan éljen: ésszerűen-e, vagy szenvedélyesen? – határozottan azt felelném: élj ésszerűen! Magam pedig élnék tovább – szenvedélyesen, az igazságkeresés gyógyíthatatlan szenvedélyének szolgálva. Mit tehetek? Én ilyen életre születtem, ennek érzem ízét, örömét és szomorúságát, csak ilyen élettel tölthetem be a hivatásom, csak így lehetek: én. Tudom: kevés siker az ilyen élet jutalma. Talán csak annyi, hogy az ember sok keresés, gyötrődés, csalódás árán megtalál egy parányi igazságot – amelyről rendszerint kiderül, hogy nála nagyobb fők már századokkal előbb felfedezték, de amelynek számomra megvan az a varázsa, hogy önsorsomban leltem meg…” (Részlet egy börtönlevélből, 1957.) "
306 oldal, ár: 2950 .- Ft
RÉSZLET
Ki a kulák?
„Mi tudjuk – írja egy zalai községi titkár jelentésében –, hogy a kulák ellenségünk. De sokszor nem tudjuk, ki tartozik táborához, és hogyan, mi módon lehet harcolni ellenük?” A zalai párttitkár tájékozatlansága nem egyedülálló. Hasonló tárgyú jelentés és levél igen gyakran érkezik faluról.
Mi az oka annak, hogy helyenként nem tudják: hogyan kell vívni a falusi osztályharcot? Elsősorban az, hogy sok helyen nem látják világosan – amint ezt a zalai községi titkár is írja –, „ki tartozik a kulák táborához”, ki áll a front innenső és ki a túlsó oldalán. Lehet-e osztályharcot vezetni, ha nem ismerjük teljes biztonsággal, kikre támaszkodhatunk, kik a szövetségeseink, kik azok, akiket osztályhelyzetük alapján megnyerhetünk, s kik az ellenségeink? Nyilvánvalóan nem. Márpedig ezekben a kérdésekben nem egy falusi szervezetünk nem lát tisztán. Különösen áll ez az ellenség: a kulák felismerésére és annak megkülönböztetésére a szövetséges középparasztoktól. A kérdést: ki a kulák? – sokszor helytelenül válaszolják meg falusi szervezeteink.
Talán a leggyakoribb hiba az, hogy mindenáron valami csalhatatlannak hitt birtokhatárhoz igyekeznek kötni a kulák fogalmát. Innen ered, hogy egyes községekben a 20, másokban a 25 holdon felüli birtokost tekintik kizsákmányolónak, aszerint hogy melyik község a „radikálisabb”. A kuláknak ez a kizárólag a holdak számához kötött, merev meghatározása teljesen helytelen, ellentétes pártunk felfogásával és csak az ellenségnek használ. Húsz vagy huszonöt holdas gazda nem feltétlenül kulák, az esetek jelentős részében lehet dolgozó középparaszt. Mi dönti el, hogy a 20-25 vagy akár a 30 holdas gazda hová tartozik? Az a körülmény, hogy nagyobb részt maga és családja munkálja-e a földet, vagy rendszeresen bérmunkással munkáltatja.
