Gondolat Kiadó

Hári Gyula: Név és környezet viszonya a létesítménynevekben

A kötet a helynevek egy csoportját, különféle objektumok, épületek, építmények neveit vizsgálja az elnevező és az elnevezett valóság viszonylatában, mégis nyelvészeti megközelítésben. A létesítménynevek a helyneveknek egy kevésbé feltárt, ugyanakkor az utóbbi évszázadok helynévrendszerében egyre nagyobb részesedést kérő altípusát képezik, melyek az élet egész területét átfogják (a lakásul szolgálóktól kezdve a gazdasági létesítményeken át a mesterséges vízrajzi, közlekedési építményekig és a temetőkig). Jelenkori jelentőségük arra késztet bennünket, hogy a rajtuk keresztül a névtan különböző ágaiban és az alkalmazott névtudományban is jelentkező feladatokra megoldásokat találjunk. Jelen tanulmány a névfajta nyelvi megközelítésének funkcionális-szemantikai oldalát mutatja be, a tulajdonnevek névrészeinek elsősorban a név és környezet viszonyában betöltött szerepére helyezi a hangsúlyt (megnevezve a hely fajtáját – Jégfogó, Halálkanyar, Törkölysütő, valamely tulajdonságát – Kocka/házak, Borhordó út, Szentképes lénia, konvencionális vagy emlékeztető elemet – Hazavárlak pince, József-akna vagy magán hordozva valamely más nyelvű közösségben keletkezett, címkeként használt idegen nevet – Művé, Vihony). Az elemzés alapja a szerző eddig még nem publikált, a Fejér megyei Mór környékének több ezer helynevét bemutató adatbázisa.

76 oldal, ár: 900.- Ft

RÉSZLET

3.2.2. A hely eredete, kialakulása

Az ide sorolható névrészek szinte kivétel nélkül az(oka)t a személy(eke)t, csoportot vagy jogi személyt nevezik meg, akik valójában kialakították a név által megjelölt objektumot, vagy legalább az (egykori) névadók szerint feltehetően létrehozták azt.

A vélt alkotók leginkább a török, tatár, kun, hun népnevekben vannak jelen. 22 névrészről mondható el csupán ez a sajátság, de – mivel a megalkotás és megnevezésének lehetősége egyetemesnek tartható az emberi alkotások neveiben – mégis különféle létesítményfajtákat képviselnek (közlekedési, vízrajzi, gazdasági, szolgáltató, lakás célú létesítmények, temetkezési helyek, védművek, keresztek stb.). A funkció nyelvi kifejezője igen gyakran népnév (Török gyalogut, I 418; Bolgár rakodó, Kb 7.; Török templom, Kú 91.; Német barakkok, Kb 173.; Hunhalmok, Csu 248.; Lengyel szobor, Csu 94.; Török-sáncok, Csó 110.), de a személynév is jellegzetes: Hillër-kitérő (és egyrészes névben: Hillër, S 118.), Stumfolt-kut (A 203.), Genëgë kuttya (V 67.); 1927: Mátyás király halastava (Csu 479.). Személynév keresztek nevében is gyakran fejezi ki a feszület állítóját, de anyagomban csak egy mesterséges szerkezet van: 1927: Kreutluer Péter és Mayer Magdolna 1885.-féle kőkeresztnél (Kú 104.). Előfordul, hogy intézményt jelölő szó nevezi meg a denotátum megalkotóját: Homvétkincstári ut (I 168.), Oncsa-házak (S 41.). Egyetlen esetben a névrész arra az objektumra utal, amelyből a megnevezett hely létrejött (amelyből létrehozták): Kastéiskola (A 101.). Ez a jelenség az objektum funkciójának megváltozását jelzi.