A népirtás magántörténete
KönyvESték
Időszak: 2011. február 17. 18:00 - 19:30
Piotr Rawicz apokaliptikus költői regénye - a kényszerű műfaji meghatározással élve - „holokauszt-regény”, és mint ilyen, ennek a műfajnak a legnagyobbjai közé tartozik – egy sorban Primo Levi, Tadeusz Borowski, Eli Wiesel, Jerzy Kosiński vagy Kertész Imre műveivel. „Az ég vére” című műve ugyanakkor nem lágerregény.
Terepe a megszállt Ukrajna, ahol a helyi, a pogrom-hagyományban mélyen járatos lakosság maga is lelkesen kiveszi a részét a tömeggyilkosságokból, a menekülés pillanatai hol elborzasztóak, hol groteszkek. Ezért is fontos a mű, mert a köztudat a holokauszt = koncentrációs tábor képletben gondolkodik. Alighanem ezért nem adták ki ezt a könyvet a rendszerváltás előtt, még akkor sem, amikor a holokauszt témája kezdett megjelenni Magyarországon, mert hát az ukránok is „szovjet” nép volt, amelyről nem volt szabad feltételezni, hogy részt vett ilyesmiben. Vagy talán épp a fekete humora miatt: mintha a világirodalom legbizarrabb, lerémisztőbb pikareszkjét olvasnánk.
Ez a bizarr költőiség az, amely Rawicz regényét egészen egyedivé teszi azon művek között, amelyek témáját a holokauszt adja. Máris sok lelkes híve lett Magyarországon ennek az elkésve kiadott könyvnek: van, aki a XX. század remekművének tartja. A franciák – és a világirodalom – már régebben a megfelelő helyre tették. Nem kisebb szerző, mint Emil Cioran írta róla a Cahiers [Naplók] 1957–1972 című 1997-es kötetében: „Vigasztaló, hogy van Párizsban egy Piotr Rawicz.”
Beszélgetőtársak:
Bojtár B. Endre újságíró, szerkesztő (Magyar Narancs)
Vári György irodalomtörténész, újságíró, tanár (Holokauszt Emlékközpont, Magyar Narancs)
Moderátor: Boris János szerkesztő, tudományos igazgató (Gondolat Kiadó)
Helyszín: a Holokauszt Emlékközpont kávézója, (IX. Páva utca 39.)
Sorozatszerkesztő: Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész (Holokauszt Emlékközpont)