.jpg)
Recenzió az Ekultúrán Michael Tomasello: Mi haszna az együttműködésnek? című könyvünkről.
Michael Tomasello: Mi haszna az együttműködésnek?
Makai Nóra
Michael Tomasello neve ismerősen csenghet azoknak, akik valaha foglalkoztak gyermeklélektannal, ugyanis ő az, aki a gyermek nyelvi fejlődését tanulmányozva megállapította, hogy a nyelv elsajátítása már jóval a beszéd megjelenése előtt elkezdődik, ugyanis a gyermek az anyával való ún. közös figyelmi helyzetben, a tárgyakra való közvetlen rámutatással kezdi megérteni a hozzá beszélők szándékait.
Egyes elméletalkotók szerint a nyelv az emberi faj „felsőbbrendűségének”, azaz más fajok feletti diadalának, bámulatos szervezettségének és összetettségének egyik alapköve: méghozzá azáltal tett szert ilyen kiemelkedő szerepre, hogy a kommunikáció elképesztő hatékonysággal segíti az egyes emberek együttműködését, a feladatok koordinációját. Természetesen a nyelv kialakulásának evolúciós megközelítésekor az ún. ősi környezet színpadán kell értelmeznünk a jelenségeket, azaz a kérdés az, hogy vajon a vadászó-gyűjtögető ember életmódjában mennyire jelentett előrelépést a nyelv kialakulása, és vajon az együttműködés hogyan segítette fajunk fennmaradását.
Tomasello vizsgálatai során azt kutatja, hogy vajon az együttműködés megjelenik-e más fajoknál is, vagy kizárólagosan emberi sajátosságról van szó. Kísérleteiben többnyire beszélni még nem képes gyermekeket illetve csimpánzokat és más primátákat vizsgál különböző feladathelyzetekben, például erőforrások (élelem) elosztásakor, vagy társaknak való segítségnyújtás esetén. Erre az összehasonlításra azért van szükség, hogy kiderítse, vajon az emberi altruizmus, együttműködés mennyire eredendően adott, azaz genetikailag programozott, illetve mennyire a kultúra által örökített jelenségkör.
Különösen érdekesek a különböző, szellemes kísérleti helyzetek leírásai, melyek jól érthetően szolgáltatnak tudományos alapot az emberiség fejlődésére vonatkozó elméleteknek. A könyv második felében Tomasello közvetlen és közvetett kollégái érvelnek az evolúciós pszichológiai eredmények mellett, némileg árnyalva a szerző megállapításait, kutatásait.
A könyvet alapvetően pszichológushallgatóknak és -oktatóknak ajánlanám, közülük is azoknak, akiket érdekel az evolúciós megközelítés illetve a szociál- ill. fejlődéspszichológia, de jól érthető stílusa miatt mindazok számára is érdekes olvasmány lehet, akiket foglalkoztat a kérdés, hogy miben más az emberi lét, mennyiben több vagy legalábbis másabb, mint az állatvilágé. Hominem te memento!
