.jpg)
Fekete Balázs: A modern jog-összehasonlítás paradigmái
A jog-összehasonlítás elméletének talán legkevésbé kidolgozott területe az összehasonlító jogi gondolkodás elmélettörténete. A jelen kötet célja annak elemzése, hogy vajon lehetséges-e ezt a történetet a Thomas Kuhn nevéhez fűződő, a paradigmák egymásutániságán alapuló tudományfilozófiai irányzat fogalmainak segítségével megközelíteni és értelmezni. A következő elemzések célja tehát az, hogy a tudománytörténet kuhni interpretációját felhasználva a jog-összehasonlítás a jobb megértéséhez vezessen el, és keretet kínáljon a napjainkban felmerülő módszertani és egyéb kérdések tisztázásához. Több szempontból is hézagpótló művet tart kezében az olvasó. A fiatal szerző már azzal is nagy fába vágta a fejszéjét, hogy a jog-összehasonlítás történetét alapvetően történeti, pontosabban: tudománytörténeti szemlélettel közelíti meg. Egy ilyen kiindulópont választása nemcsak újszerű, hanem annyiban indokolt is, hogy maga a jog-összehasonlítás története mindmáig megírásra vár.
240 oldal, ár: 2950 .- Ft
RÉSZLET
2.4. AZ EMBERI TÉNYEZŐ ÉS A PÁRHUZAMOS PARADIGMÁK
A kuhni megközelítés társadalomtudományi alkalmazhatósága szempontjából lényeges, hogy a társadalomtudományok egy vonatkozásban mindenképpen markánsan különböznek a természettudományoktól. Ez a különbség az ismerettárgy természetében rejlik. A természettudományok által vizsgált jelenségek egy meghatározott szintig objektíve megismerhetők, a társadalomtudományi megismerés ismerettárgyainak természete azonban ettől alapvetően eltérő. A társadalomtudományok által vizsgált jelenségek az emberi létezéshez kapcsolódnak, és közhelyszerű megállapítás, hogy az emberi cselekvések objektív, a természettudományokkal megegyező szintű mechanikus modellezése lehetetlen.
Az ember adottságai folytán minden helyzetben képes lehet az adott tények és elméletek alapján az események törvényszerűnek tekinthető végkimenetelét megváltoztatni, mint erről a történelem tanúskodik. Éppen ezért cselekedetei sosem értékelhetők tisztán mechanikusan vagy célracionálisan, kizárólagosan egy meghatározónak vélt szempont alapján, hanem az előbbieknél árnyaltabb megközelítésre van szükség az emberi jelenségekkel dolgozó tudományokban.
Az emberi tényező miatt a társadalomtudomány által vizsgált jelenségek – például társadalom, kultúra, politika és jog – természetüknél fogva magukban rejtik eltérő értelmezéseik lehetőségeit. Azaz, a tudományos megismerés szempontjából természetük alapvetően többoldalú – számos példát láttunk már a társadalomtudományok történetében arra, hogy egy adott társadalmi folyamat gyakran homlokegyenest eltérő módokon is interpretálható, és ezeket az értelmezéseket lehetetlen kísérletekkel vagy műszeres vizsgálatokkal a későbbiekben igazolni.
Tekintettel az ismerettárgy természetében rejlő értelmezési pluralitásra és ebből következően a kizárólagosan helyes és objektív értelmezés fogalmi lehetetlenségére, a társadalomtudományok körében az egymást követő paradigmáknak a természettudományit megközelítő precizitású időbeli elválasztása elképzelhetetlen. Helyesebb ezért elfogadni azt a lehetőséget, hogy meghatározott tudománytörténeti korszakokban egyes paradigmák akár egymással párhuzamosan is létezhettek. Azaz, a tudományos közösségek több, egymástól alapvetően különböző, de a tudományos paradigma összes tulajdonságával rendelkező elmélet keretei között is dolgozhatnak egy meghatározott időszakban. Ez a felismerés, ha végiggondoljuk következményeit, egyáltalán nem csökkenti a kuhni tételek magyarázó erejét, pusztán hozzáalakítja a vizsgált tudományterületek természetéhez.
