.jpg)
Pesti Műsor: Piotr Rawicz recenzió
Valósággal rácsodálkozott az irodalomértő és irodalomfogyasztó magyar közönség Piotr Rawicz regényére, amelynek hazai megjelenése az 1961-es első, francia nyelvű kiadást röpke fél évszázaddal (!) követte Magyarországon. Az ég vérét a sok évtizeddel megkésett, hazai polcokra kerülése után neves szakemberekből álló irodalmi zsűri az egyik legnagyobb hatású, új megjelenésű kötetnek választotta.
A többszörösen hátrányos helyzetű, ukrajnai lengyel zsidóként született Rawicz egykötetes regényszerző, de ez az egyetlen műve a megjelenést követően Franciaországban és más nyugati országokban óriási hullámokat vert. Közel érthetetlen, hogy a magyar olvasók ennyi ideig nem ismerhették a művet, nem olvashatták a könyvet. Noha a szerző leszögezi, hogy nem történelmi dokumentumot ír, az életrajzi egybeesések magától értetődővé teszik, hogy saját, álnéven történő bujkálását, elfogásának történetét rajzolja meg, erős költői eszközökkel. A regény narrációja is igen szokatlan, több helyen szerepet vált a mesélő és a főszereplő, másszor pedig tényleg a fantázia szárnyára kelve ideiglenesen meglépünk a történet színfalai közül. Megrázó, megrendítő erejű mű, annak ellenéreis, hogy más „holokausztregények” világától eltérően nem a borzalmak részletes leírásával szorítja össze az olvasó lelkét. Bizarr iróniája, mérhetetlen műveltségéből is táplálkozó cinizmusa segít a főhős számára feldolgozni a feldolgozhatatlant, és a bénult, merev kiszolgáltatottság helyett lelket önt belé az aktív cselekvésre. Az identitás kollektív és megsemmisítő felvállalása helyett a tagadást, a megjátszást, az életet választja. Az önmegtagadó megmenekülést, amelyben segítségére van „árja” kinézete és a tökéletes, akcentus nélküli nyelvtudása is.
Emberismeretével, széles olvasottságával képes rövid idő alatt bárkinek bizalmába férkőzni, és azt is megérzi, mikor kell mihamarabb továbbállnia a lebukás elkerülése érdekében. A regény csúcsjelenetében szívbénítón felfokozott, intellektuális sakkjátszmába is bele keveredünk egy hónapokig elhúzódó, kíméletlen kihallgatás és vallatás során. Az ég vére teljesen egyedülálló a holokauszt-irodalom sorában, hangvételében legalább annyira formabontó, mint a magyar, Nobel-díjjal jutalmazott Sorstalanság nyelvezete, és tán abban is ritkának számít, hogy nem lágerregényről beszélünk. Nem tűnik fel benne a koncentrációs táborok szörnyű világa, noha a szerző maga is Auschwitzt túlélt fogoly. Az ukrajnai pogromok előli menekülés-történet zárásaként utal rá ugyan Rawicz, hogy „a nagy, Nyírfás Síkság történetét” majd máskor eleveníti fel, erre azonban sohasem került sor. Piotr Rawicz nagyvilági, önpusztító életet élt, először a szó átvitt, majd valós értelmében. 1982-ben, annyi holokauszt-túlélőhöz hasonló módon, önkezével vetett véget életének. Hatvanegy éves volt ekkor. Az ég vére most végre a hazai olvasók számára is ismertté vált. A nagy, Nyírfás Síkság egyéni hangú feldolgozása sajnos elmaradt.
ILLÉS MIHÁLY
