Gondolat Kiadó

Jövő héten jelenik meg a Gondolat világirodalmi sorozat legújabb kötete, a nagysikerű Bekerítés Carl Frode Tiller tollából.

Tiller, Carl Frode / A. Dobos Éva (ford.)
Bekerítés

David elveszítette az emlékezetét. Hogy megtudja, kicsoda, felad egy hirdetést, amelyben arra kéri rokonait és barátait, hogy segítsenek emlékei felidézésében. A beérkező levelek szövegek izgalmas szövevényét hozzák létre, amely újraírja David élettörténetét, s vele együtt a levélírókét és más emberekét is. A regény számos izgalmas téma – a mai norvég társadalmi problémák, a nemi szerepek, az érvényesülés, az identitás – mellett azt az alapkérdést próbálja körbejárni, hogy mi egy ember élete, illetve miként és hányféleképpen konstruálódik meg egy ember élettörténete és általában a múlt más személyek nézőpontjából. „Egyszerre tömör és áttetsző; komoly, ugyanakkor magával ragadó; e gyönyörű regény nagy eredetiséggel mutatja meg azt az emlékekből és benyomásokból szőtt szövevényes hálót, ahogy más emberek megjelennek számunkra, illetve azt, hogy mennyire nehéz élni nélkülük” (Magazine Littéraire). Carl Frode Tiller (1970) a mai norvég szépirodalom meghatározó alakja. Regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.

RÉSZLET:

Kedves David! A nyaralónkba tartottam, busszal, mikor olvastam az újságban, hogy elvesztetted az emlékezetedet, és miután magamhoz tértem az első döbbenetből, és azon kezdtem gondolkozni, hogyan segítsem előhívni életed eseményeit, felmerült egy kép, amelytől nem tudtam szabadulni, nem tudom, miért, ezért eldöntöttem, hogy ezzel kezdem a levelem. Elképzeltem, ahogy mi ketten Namsos központjában és a központ körül tesszük egyik hosszú sétánkat. Csak akkor jöttem rá, milyen tisztán emlékszem erre, mikor váratlanul élesen megjelent előttem, milyen volt tizenhét évesen csavarogni az utcákon, csak én és te, egymás mellett, céltalanul. Úgy emlékszem, mintha azért indultunk volna esti sétáinkra, mert unatkoztunk, és esténként nem volt más dolgunk, de ha visszagondolok a beszélgetéseinkre, mennyi mondanivalónk volt egymásnak, hogy tudtunk lelkesedni, és mekkora kerülőket tettünk, ha megláttunk valakit, akivel amúgy le kellett volna állni beszélgetni, akkor sétáinknak önmagukért is volt értelmük. Ha nem is fogalmaztuk így meg, de így kellett, hogy érezzük.

És talán ez a megfogalmazatlan érzés volt az oka, hogy éppen egy jelentéktelen és hétköznapi jelenet jutott eszembe először, tisztán és világosan rajzolódott ki, mikor megláttam a hirdetést. Igen, sok mindent, amiről ebben a levélben írok, például a véleményedet egyes dolgokról, vagy az eseményeket, amelyeknél nem voltam jelen, és az embereket, akikkel soha nem találkoztam, esti beszélgetéseinkből ismertem meg.