Gondolat Kiadó

A Gondolat Kiadó világirodalmi újdonságokkal készül a XIX. Könyvfesztiválra

Az újdonságokról bővebben:

Jörgen Hofmeesternek nemrég még mindene megvolt, amire egy idősödő férfi vágyhat: szép feleség, elegáns ház Amszterdam egyik legjobb negyedében, tisztes állás egy könyvkiadóban, két gyönyörű lány – Ibi és Tirza –, valamint megfelelő mennyiségű tartalék egy svájci bankszámlán. Az olvasó a Tirza érettségi bulijának elbeszélésébe szőtt, finoman adagolt visszatekintésekből ismeri meg apa és lánya viszonyának történetét, és tudja meg, hogy Hofmeester mennyi mindent veszített: felesége elhagyta egy másik férfiért, Ibi külföldre ment, hogy a saját életét élje, Hofmeestert kirúgták az állásából, a befektetés pedig odalett. Felesége most ugyan három év után váratlanul beállít, de legféltettebb kincse, Tirza új baráttal jelentkezik, aki Hofmeestert leginkább Mohammed Attára, a WTC elleni merényletet kitervelő terroristára emlékezteti. A fiú és Tirza hamarosan együtt utaznak Afrikába, hogy ott töltsék a következő évet. Amikor a terv valósággá válik, és végül maga Hofmeester is Afrikába indul lánya keresésére, Grunberg felpörgeti az eseményeket, és egy merész csavarral mindent, amit addig megtudtunk, teljesen új fényben tüntet fel. A Tirza félreismerhetetlenül eredeti Grunberg-mű, egyszerre pszicho-thriller és szarkasztikus humorú, kíméletlenül gyönyörű regény egy apa lánya iránti szeretetéről, az elmúlásról és az emberi létezés vigasztalan szépségéről.

A LoveStar sziporkázóan eredeti, szellemes, groteszk és abszurd elemeket sem nélkülöző szatíra a nem túlságosan távoli jövőről, amelyben a marketing és a technológia törvényei uralkodnak. A LoveStar nevű izlandi székhelyű megacég és azonos nevű alapítója merész tudományos kutatásaival és még merészebb ötleteivel nemcsak az emberek közötti kommunikációt forradalmasítja, hanem az emberi létezés olyan alapvető elemeit is, mint a szerelem és a halál. A cég Izland északi részén létesült gigantikus szabadidőparkjába emberek ezrei zarándokolnak a világ minden részéből, miután „kikalkulálták” őket – hiszen a szerelem, az igazi megtalálása többé nem a véletlen műve, hanem egy szigorúan tudományos és tévedhetetlen módszer eredménye, mely nem csupán a párválasztás korábbi, nevetségesen alacsony hatásfokkal működő formáit küszöböli ki, hanem elhozza az emberiség számára a régóta vágyott harmóniát és békét. Ami a halált illeti, a temetés immár ósdi és kegyetlen aktusnak minősül – a holtakat inkább rakétákkal lövik ki az égbe, ahonnan a légkörbe visszahullva fényes csillagokként ragyognak fel. Amikor Indriði és Sigríður megtudja, hogy várakozásuk ellenére nem egymásnak kalkulálták ki őket, elhatározzák, hogy a maguk részéről nem rendelik alá magukat az értelem és a tudomány szabályainak. De sikerrel járhatnak-e egy olyan világban, amelyben a forradalmasított tömegkommunikációnak köszönhetően bármelyik ember potenciális ügynök? A rendkívül szórakoztató regény – mely valahol az 1984, a Monty Python’s Flying Circus, a Galaxis útikalauz stopposoknak és Sparks-regények közötti mezsgyén egyensúlyoz – egyik legfontosabb tanulsága talán az, hogy az emberi természethez az őrület ötletekre és az elvakultságra való hajlam mellett olyan értékek is hozzátartoznak, mint a szeretni tudás és az élni akarás.

Egy újsághirdetés szerint David elveszítette az emlékezetét, ezért orvosai arra kérik rokonait és barátait, hogy segítsenek emlékei felidézésében. A regény három szereplő leveleiből, illetve jelen idejű elbeszéléseiből épül fel. Mindhárman alapvető szerepet játszottak a fiatal David életében: Jon, a kamaszkori barát; a lelkész Arvid, David mostohaapja; végül Silje, a kamaszkori barátnő. A beérkező levelek szövegek izgalmas szövevényét hozzák létre, amelyek újraírják David élettörténetét, s vele együtt a levélírókét és más emberekét is. A regény néhány alapvető téma - a barátság, a szexualitás, az identitáskeresés - mellett azt a kérdést járja körül, hogy miként és hányféleképpen konstruálódik meg egy ember személyisége és élettörténete más személyek nézőpontjából - és miként formálja át a valóságot ő maga. Carl Frode Tiller (1970) a mai norvég szépirodalom meghatározó alakja. Regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját; a folytatása 2010-ben jelent meg Norvégiában (a Gondolat 2012-ben tervezi kiadását). A szerző jelenleg a harmadik részen dolgozik. "Egyszerre tömör és áttetsző; súlyos, ugyanakkor magával ragadó; e lenyűgöző regény páratlan eredetiséggel mutatja meg azt az emlékekből és benyomásokból szőtt szövevényes hálót, ahogy más emberek megjelennek számunkra, illetve azt, hogy mennyire nehéz élni nélkülük" (Magazine Littéraire).