.jpg)
Utópisztikus, helyenként pornográf és az orosz hagyományok ellen lázadó botrányhős: Vlagyimir Szorokin. A magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján szokta ismerni, a belőle készült színdarabot a Nemzeti Színház és a Krétakör Színház is sikerrel játszotta, illetve az előbbi a mai napig műsorra tűzi.
Pályája 1977-től indult, a moszkvai underground ismert alakja volt, művei szamizdat formájában keringtek. A kortárs nyugati és most már orosz írókhoz hasonlóan ő is bátran használja a thrillerek és az akciófilmek eszközeit, amelyet orosz tartalommal és hangulattal tölt meg. Műveinek néhol erősen trágár nyelvezetét lázadásnak kell értelmeznünk a szovjet korszakra jellemző prüdéria ellen.
Magyarul idén decemberig öt regénye jelent meg: 2004-ben a Kékháj és A jég, 2007-ben a Bro útja, 2008-ban Az opricsnyik egy napja 2009 tavaszán pedig. a Cukor-Kreml. A jégből Szorokin végül trilógiát alkotott. A három regény vázát a Rossz két, XX. századi fő mítoszának, a hitlerizmusnak és a sztálinizmusnak az összekapcsolása képezi. A trilógia második része a Bro útja, a harmadik rész, amely a 23 000 címet viseli, 2009 novemberében jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában. A Bro útja A jég előtörténete, a 23 000 (a Jég-testvériség ennyi tagot számlál) elnyújtott epilógus, amelyben megvalósul az Apokalipszis, elpusztul a Föld, és eljő a Fény birodalma.
Forrás: Színház blog
