Lieve Joris: Vissza Kongóba könyvéből írt kedves könyves bloggerünk, BridgeOlvas recenziót, ezt olvashatjátok alant vagy a linkre kattintva Bridge blogján.
Azokban az években minden flamand családban volt misszionárius nagybácsi. A hiányuk miatt érzett anyai fájdalom bőségesen megtérült, hiszen a család új világba csöppent: a szabadságra hazatérő misszionáriusok meséltek a drága fiú brousse-beli életéről, megjelentek a vasárnapi ebédlőasztalnál, mélyvörös borfoltok maradtak utánuk a damaszt asztalterítőn, és az egész házat belengő sűrű szivarfüst.
Lieve Joris ismert és elismert belga újságíró és útirajzok szerzője, akinek afrikai utazásairól számos könyve jelent meg. Ezek közül az első a sorban a Vissza Kongóba című kötet, amely Joris első kongói útjáról számol be, amelyre a nyolcvanas évek közepén került sor (a könyv 1987-ben jelent meg eredetiben). A fiatal újságírónő - részben legalábbis - családi okok miatt vágott bele a kalandba: nagybátyja 1923 és 1970 között misszionárius volt Kongóban (korábban Belga Kongó, az utazás idején Zaire, ma Kongói Demokratikus Köztársaság), és Joris szerette volna a saját szemével látni azokat a helyeket, ahol nagybátyja élete legjelentősebb részét töltötte, és megismerni azokat az embereket, akikről addig a bácsi történeteiből hallott.
Az utazás 1985 szeptemberében kezdődik: Joris a Fabiolaville nevű hajóval indul Antwerpenből, azon az útvonalon, amelyen a nagybátyja is mindig utazott annak idején. A hajón töltött két hét alatt meglehetősen érdekes szemszögből ismeri meg Zaire-t: útitársai javarészt olyan belgák, akik maguk is Zaire-ben élnek vagy rendszeresen ott dolgoznak (sokan jól meg is szedték magukat az Afrikában töltött évek során), és ömlik belőlük a gyarmatosító szöveg. Innen Joris a brousse-ban folytatja az útját (francia szó, jelentése vadon, szavanna, őserdő egyaránt lehet), és az élmény nagyjából ki is meríti a kulturális sokk fogalmát. Az író találkozik pár olyan emberrel, akik ismerték és szerették a nagybátyját, de arra is rá kell jönnie, hogy sok helybeli számára felfoghatatlan, hogy egy fiatal belga nő csak azért elutazzon Zaire-ba, hogy a nagybátyja életéről megtudjon dolgokat: sokan azt hiszik, Joris is misszionárius (vagy valami hasonló), és kérésekkel bombázzák, amiket aztán igen nehéz visszautasítani (ez később is számtalanszor megtörténik az utazás során).
Joris ezek után nagyobb városokba is eljut, igyekszik minél jobban megismerni a helyi életét, zaire-iekkel találkozni, de közeledését nem mindig fogadják szívesen, a többi európai meg nem győz rajta csodálkozni: mit akar itt ez a nő? (Ne felejtsük el, már 1985-öt írtunk az utazás idején! Csak 25 éve volt, de ez a hozzáállás... elképesztő.) Szerencsére "mama Lieve" - ahogy a brousse-ban hívták - igazán nyitott, sosem adja fel, és keresztül-kasul beutazva az országot próbál mindennel megismerkedni. Hihetetlen kalandokba keveredik, egyszer például alkalma nyílik látni, ahogy az - elméletileg - őt és csomagjait is szállító hajó elhúz mellette, máskor pedig börtönbe is kerül, még ha pár órára is.
A Vissza Kongóba egy igazén szuper útleírás és hiteles krónikája a zaire-i viszonyoknak a nyolcvanas években: ebben az időben még mindig Mobutu elnök volt hatalmon, egypártrendszerrel, zairizálással, saját káderekkel vezető beosztásokban, presztízs-beruházásokkal, az országban pedig hihetetlen viszonyokkal - el lehet képzelni. Vagyis nem tudom, hogy el lehet-e képzelni... Ez a könyv ugyanis épp azért keltette fel az érdeklődésemet, mert számomra Afrika mindig olyan megfoghatatlan, különös kontinens volt, annyira hihetetlen dolgok zajlottak ott. Az első Afrika-könyvet még általános iskolában olvastam (sokszor), ez a Matatuháton Afrikában című kötet volt, amit két magyar egyetemista írt a Közép-Afrikában tett utazásukról, és ami teljesen lenyűgözött. Nos, a Vissza Kongóba is valami hasonló: remekül van megírva, szerencsére Jorist nem fertőzi meg a gyarmatosító diskurzus, viszont azt sem leplezi, hogy milyen nehézségei voltak - főleg eleinte - a helyiek és a helyi viszonyok megértésével.
Egyébként Lieve Jorisnak nemrégiben jelent meg egy magyar vonatkozású könyve, A melankolikus forradalom, amelyet a rendszerváltásról írt, ugyanis 1989-90 között többször is járt Magyarországon. (Még egy ok, miért érdemes Jorist olvasni.) A könyvbe a Gondolat Kiadó blogján olvashattok bele.
A könyvet köszönöm szépen a Gondolat Kiadónak!