.jpg)
Willem Elsschot: Sajt/Lidércfény
Wekerle Szabolcs - Gera Judit (ford.)
Akcentusok
Willem Elsschot (1882-1960) a belgiumi flamand irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Cinikus hangja, iróniája és humora mögött valójában egy kiábrándult romantikus rejtőzik. Legtöbb művében ugyanazon figura jelenik meg kettős alakban: Laarmans, a reménytelenül idealista antwerpeni kispolgár és Boorman, a kemény üzletember, akinek az üzleten kívül semmi sem számít. A Sajt (1933) című kisregényben Laarmans olyasmibe kezd, amihez végzetesen nem ért: a sajtkereskedésbe. Ugyanezt a Laarmanst az 1946-os Lidércfényben a szellemi értékek világa csábítja el, aminek folytán mind távolabb kerül a biztonságot jelentő családi körtől. Mindkét kisregény hátteréül a titokzatos Antwerpen szolgál díszletül. Elsschot legalább olyan szeretettel, mint amilyen maró gúnnyal ábrázolja a boldogságát, megélhetését, önmagát kereső antwerpeni kisembert és vele azokat az értékeket, amelyeket érdemesnek tart megőrizni.
251 oldal
Ár: 2450.- Ft
Lidércéfény részlet
III.
A tizenötös számról kiderül, hogy egy bolt van ott, ahol madárkalitckán kívül semmi más nem kapható, tényleg, bármit keresek, semmilyen más árucikk nincs a készletben. Be kell vallanom, sosem tudtam, hogy létezik efféle bolt a mi városunkban, de minden álmélkodásunk ellenére ez a hihetetlen valóság. A kalickák nem fognak injekcióstűkké változni, hanem megmaradnak annak, amik. A legszerényebb kalickától kezdve a legpompázatosabb sárgaréz kalickákig, amelyek minimum óriáspapgájokra várnak, álló kalickák, függő kalickák, egymás heygén-hátán a kirakatban. Tipp-topp, tisztaságtól csillogó kirakat, ezt be kell látnom, de, szerény véleményem szerint, mégiscsak különleges környezet ez olyasvalakinek, mint Maria van Dam.
Észreveszem, hogy az én ki feketéim legalább annyira elámultak, akárcsak én. Összenéznek, váltanak néhány szót egymással, Ali pedig újfent megmutatja nekem a kartondarabkát, mert az adatok ellenőrzése elkerülhetetlenné válik. Így hát kötelességtudatból ismét vetek rá egy pillantást, hogy aztán kénytelen legyek megerősíteni: a szöveg tökéletesen egybevág e különleges bolt címével. Tehetek én róla, hogy itt nincsenek holmi csengettyűk vagy valami olyasmi piroslámpás ház mint a Fathmáé, ami után Bombayben koslattnék? Na jó, csengettyűk ide vagy oda, Mariának elő kell kerülnie, különben semmi értelme nem volt a trappolásnak a szitáló esőben, ezek itt pedig ne mondják, hogy fölöslegesen bízták rám magukat. Rajta, uraim. Amúgy pedig ugyan mi köze lenne Mariának ezekhez a kalickákhoz, amelykre nyilván még mi négyünknél is jobban fütyül? Nagyon is könnyen lehet, hogy a padláson lakik valahol, vagy a pincében vagy egy helyiségben, ahol elfér egy ágy vagy egy dívány, mint Fathmánál.
Hogy bemennék-e Alival kihívatni a lányt? Addig pajtásai kinn maradhatnának a kirakat előtt, és gyönyörködhetnének a kiállított tárgyakban, mert egy négytagú delegáci, melynek három tagja oly sötét, mint az éj, esetleg megijesztheti a lakókat. A két másik úgyis csak mellékszereplő ebben a színjátékban, s némi óvatosság ezúttal sem árthat. Ali bármire hajlandó, így hát belépünk a boltba. Gyorsan becsukom az ajtót, hogy mielőbb elhallgattassam a villanycsengőt, meajd várakozásteljesen a pulthoz lépek, miközben Ali határozott léptekkel közeledik a csokorral. Szerelme bátorságot önt belé, mert hiszen most mégiscsak a fehérek országában van, ahol a sötét bőrű emberek nem számítanak többet egy foxterriernél.
Maria most már bármelyik pillanatban megjelenhet, elvégre Lourdes-ban is megtörtént a csoda. Lehet, hogy most éppen a gyömbéres üvegben kotorászik, még ki kell igazítania egy kissé a szemöldökét, leheletnyi púdert és rúzst kenni magára, akkor azután egy barátságos "good-evening"-gel toppan elébünk, mert ennyire bizonyosan tud angolul. És ha mégsem, akkor beszélhet flamandul is, én pedig addig tolmácsolok, míg a legutolsó akadály is elgördül az útból. Nem lesz mindennapi beszélgetés, mielőtt a tettek mezejére lépünk.
