.jpg)
Rosenfeld, Alvin H./Peremiczky Szilvia ford.: Kettős halál
Elmélkedések a holokauszt-irodalomról
Az Indianai Egyetem professzora által írt kötet a mai napig az egyetlen összefoglaló jellegű munka a holokauszt irodalmáról. A munka nem törekszik a holokauszt teljes irodalomtörtének bemutatására; a fő célja az, hogy értelmezzen. Mi az a holokauszt-irodalom? Beszélhetünk-e ilyen kategóriáról? Hogyan képes a próza, a költészet és a dráma nyelve megbirkózni a feladattal, ami nem kevesebb, mint a soáról műalkotást írni, ami sokak szerint lehetetlen? Lehetséges-e irodalommá formálni a holokausztot, ha igen, miként lehet ezt úgy megtenni, hogy ne váljon puszta absztrakcióvá, ami elszakad a történelemtől? Amennyiben a vállalkozás lehetetlen, akkor ennek erkölcsi vagy gyakorlati okai vannak? Miben különbözik a túlélők által írt holokauszt-irodalom, és miben különbözik azoké, akiket közvetve vagy közvetlenül nem érintett a soá?
A szerző az e kérdésekre adható válaszokat mutatja be, többek között Paul Celan és Nelly Sachs, Elie Wiesel és André Schwarz-Bart, Rolf Hochhuth és Peter Weiss, William Styron és Sylvia Plath műveit vizsgálva. Az általa kialakított értelmezési keretek alkalmasak arra is, hogy például Kertész Imre vagy Radnóti Miklós munkásságát is új megvilágításba helyezzük. A kötetet a 20. századi magyar- és világirodalom kedvelőinek ajánljuk.
350 oldal
Ár: 3390.- Ft
RÉSZLET
8. fejezet
A rémtett kihasználása
Nincs olyan színpadi dráma, amely megközelítően is képes volna bemutatni a Heine által előre látott és Hitler által később előidézett történelmi mennydörgés nagyságát. Ennek ellenére a művészileg legmagasabb szintű irodalom segíthet megfékezni és hallhatóvá formálni az ezáltal előállt lökéshullámot. De jó hallgatói képeségek szükségesek ennek elérésre, amit nem akadályoz semmiféle önérdek. Ha másként teszünk, az csak a rémtett öncélú kihasználásához vezet, annak kisajátításához magán- vagy politikai célok érdekében. Minden ilyen törekvés a holokauszt „adaptálására” kudarcra van ítélve – művészileg a fogalmi torzítás, erkölcsileg pedig mások szenvedésének rossz célú kihasználása miatt. Minden ebben a fejezetben vizsgált irodalmi alkotás az ilyen kisajátítás hatásainak példája, bár általánosságban nem mindegyiket értelmezem vagy értékelem úgy, mint a holokauszt témájának kizsákmányolását a szerző saját céljainak érdekében.
Az ilyen jellegű munkák között a legszembetűnőbb Peter Weiss A vizsgálat című színdarabja, amely a szerző állítása szerint „csakis tényeket tartalmaz”, ugyanakkor formálja a tényeket, és alkalmanként torzítja is őket a történelem sajátos ideológiai látomásának szolgálatában. A vizsgálat még A helytartónál is jellegzetesebb példája a dokumentarista drámának, amelyet Weiss különösen megfelelőnek tart politikai mondanivalók kifejezésére, és amellyel kapcsolatos nézeteit részletesen Az anyag és a modellek: Jegyzetek a dokumentarista színház meghatározása felé (továbbiakban: Jegyzetek) című írásában fejti ki. „A dokumentarista színház egyértelműen állást foglal … [mert] értéktelen marad, ha tart az egyértelmű definícióktól, ha csak a körülményeket mutatja be, és nem azok mögöttes indítékait, és ha nem mutat rá e körülmények felszámolásának szükségességére és a rendelkezésre álló lehetőségekre.”
