Hegedűs Judit: Gyermeksorsok, életutak a javítóintézeti világból
Pedagógiai Tanszék Közleménye Jogászok, szociológusok, gyógypedagógusok, pszichopedagógusok keresik a választ arra a kérdésre, hogyan is alakul a kiskorúak által elkövetett bűncselekmények aránya, milyen okok rejtőzködnek a jelenség mögött. A hazai gyermekkor-történeti kutatások témájukat tekintve elsősorban a gyermekek életmódjának, iskolai életének vizsgálatát, a pedagógiai sajtóban megjelenő gyermekkép elemzését vállalták fel. Ezek a kutatások nem igazán foglalkoznak a gyermekvédelem „kliensei” közé sorolható gyermekek történeti megítélésével, a korabeli társadalomban kialakult helyzetükkel. A könyv ezt a hiányt szeretné pótolni azzal a rövid történeti áttekintéssel, melynek középpontjában a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetőkről alkotott nézetek alakulása, illetve a javítóintézet mint intézmény működésének változása áll. A szerző nemcsak témáját, hanem a vizsgálódás módszerét tekintve is újfajta szemléletmódot érvényesít: tudatosan törekedett arra, hogy a vizsgálódásban a „gyermekek, fiatalok hangja” is jelen legyen. A kötetet pedagógusoknak, szociológusoknak, szociális területen tevékenykedőknek egyaránt ajánljuk.
RÉSZLET
IV. A tyúklopástól a gyilkosságig
Úgy gondolom, egyetérthetünk azzal a gondolattal, hogy „…a fi atalkorúak valóságos kriminalitása mindenesetre nagyobb, mint az, melyet az elitélések száma felmutat.” (Balogh, 1909. 34. o.). A bűnügyi statisztika nemcsak a gyermekkorúak, hanem a fi atalkorúak kriminalitásáról sem ad teljes képet. Ennek több oka van. Egyrészt a bűncselekmény, illetve a tettes felfedezetlenül maradt, vagy a sértett nem tett feljelentést. Másrészt elterjedt az a szokás, hogy apróbb lopásokat és kisebb „kihágásokat” házi, illetve más fegyelmi jog körében toroltak meg – napjainkban a szabálysértési eljárásokra lehet gondolni ez ügyben –, valamint sok magánindítványt a főtárgyalás előtt vagy épp a főtárgyaláson visszavontak. Jelen munkában nem vállalkoztam széles körű statisztikai adatok közlésére, mivel a különböző korszakokban eltérő típusú adatokat gyűjtöttek.
Például a 20. század elejéről származó adataink elsősorban az ítéletekre vonatkoznak, míg a 20. század második felében az adatok az elindult eljárások alakulásáról adnak információt. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ezek az adatok abszolút számok, azaz rendszerint nem történt meg az adott korosztály átlaglétszámához való viszonyítás. A bűnügyi statisztika adatainak közlése „ellen” szól az is, hogy van némi eltérés a különböző korszakok között abban, hogy mit tartottak büntetendő tettnek. Erre jó példa a politikai jellegű bűncselekmény: míg a dualizmus korszakában nem találtam erre vonatkozó adatot a fi atalkorúakkal kapcsolatban, addig a második világháborút követően ugrásszerűen megnőtt a tiltott határátlépések, a politikai zendülésben való részvétel száma.