Gondolat Kiadó

Magyar árok és napfény-ország - Fiatal értelmiségiek a ma és a jövő Magyarországáról

A 20. században senki sem tudta úgy gyűlölni a "magyar Mocsár" viszonyait, egyben annyira szeretni az országot, mint Ady. Meglepetés vagy nem, de ezen ambivalens viszonyulás ugyanúgy kirajzolódik a kötetben közölt fiatal értelmiségiek írásaiból. Már a címek szóhasználata is sokatmondó: "Senkiföldjén", "paradox", "szerpentin", "Leviatán", "deficit", "elmaradt", "felemás". Mintha nem változott volna semmi: "rossz a világ itt: dacos Hunnia / Álmodva vívja a régi csatát." Ha a búsongó alaphang sokszor hasonló is, az esszék persze egymással is feleselnek, sőt, az egyik értelmiségi szerepre "önreflektáló" írásban éppen ezen, a magyar közállapotok felett szomorkodó, "balkánozó" közbeszéd-stratégiák is górcső alá kerülnek.

RÉSZLET

Vigvári Gábor: Autó egy szerpentinen…

„Autó egy szerpentinen / Mely ki tudja, merre tart…” Quimby

Felvezető kör

Közgazdászként az ember különösen vonzódik a versenyekhez. Kiváltképp az elmúlt évek diskurzusához alkalmazkodva, ahol a verseny már nem csak a vállalatok szintjén uralkodó téma. Mára mindenki versenyez: versenyeznek a munkavállalók a – lehetőleg minél jobban fizető – munkáért; munkahelyem honlapja szerint versenyeznek az egyetemek; és természetesen versenyeznek az államok. Versenyképesség: a bűvös szó, mely minden makrogazdasági elemzés kulcsfogalma. Milyen verseny ez? Autóverseny egy szerpentinen? A metafora, amelyet a Quimby zenekar egyik számából kölcsönöztem, némi magyarázatra szorul. Harmadéves egyetemista voltam a(z akkor még) Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem), amikor kötelező kurzusként a Gazdaságpolitika című tárgyat hallgattam. A tárgy előadója Bod Péter Ákos, volt jegybankelnök és ipari miniszter volt, aki előadásain gyakran használt gazdaságpolitikai döntések bemutatására autós hasonlatokat.

Ahogy ő fogalmazott: a gazdaságpolitikus feladata, hogy az autót az úton tartsa, mindezt pedig úgy, hogy finoman bánjon a sebességgel, kerülje a hirtelen fékezéseket, gyorsításokat. Úgy látszik, ez a hasonlat olyan mélyen befészkelte magát gondolataimba, hogy közben esszényi hosszúságúra nőtte ki magát. Az biztos – ha nem is szigorúan  közgazdasági értelemben –, hogy a képzeletbeli szerpentinen rajtunk kívül vannak mások is, akik szintén igyekeznek versenyben maradni, sőt eljutni a célig. Ha nem is képzelünk el a résztvevők között öldöklő küzdelmet, azt talán elmondhatjuk, hogy mindenki igyekszik minél gyorsabban, minél kevesebb áldozattal végigmenni a pályán. Noha lehetséges eltérő nyomvonalat követni, az útfelület véges, így a pozíció nem mindegy, a felek tehát konkurálnak. Ezen az úton Magyarország az egyik autó.

Egy autóversenyben azonban sok egyéb más tényező is jelen van. Az autóverseny technikai és csapatjáték egyben. Fontos, hogy az autó technikailag megfelelően  működjön, a helyes alkatrészekből álljon, fontos a jó sofőr (kormányos) és navigátor, a jó szerelőcsapat, és fontos a helyesen megválasztott stratégia, nyomvonal. A következőkben lássuk tehát ennek a furcsa autóversenynek az elemzését.

Csapatmunka

Az autóversenyzés csapatmunka. Az itt tárgyalt autóverseny ezen belül is igen speciális. A csapatban ugyanis igen sokan vannak, ezért lehetetlen, hogy mindenki minden döntésnél jelen legyen, minden döntésbe beleszóljon. A csapat tagjai szavazással választják ki azokat, akik az autó útját egyengetik, legalábbis egy bizonyos időtartam keretei közt. A szavazás fontos pillanat, hiszen ekkor dől el, ki ül majd a volánnál és ki navigál, kik tartják karban és cserélik az alkatrészeket, határozzák meg az ideális útvonalat.

Mielőtt a lehetséges sofőrökről és szerelőkről ejtenék szót, foglalkozzunk először a csapat egészével. Napjaink Magyarországának legnagyobb gyengesége a társadalom atomizáltsága, az individualizáltság. Talán furcsa állítás ez egy közgazdász részéről, hiszen a közgazdászok társadalomszemlélete pontosan ebből az individualizmusból táplálkozik. Szerintük az emberek racionális, önérdekkövető, mondhatni önző lények, akik döntéseikben kizárólag azzal foglalkoznak, hogy önmaguk számára hasznosat produkáljanak. Noha ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki kizárólag saját anyagi boldogulását keresi. A fenti felfogás alapján például miért adna valaki pénzt egy koldusnak? Hacsak nem azért, mert valaki más boldogsága láttán növelheti önnön boldogságát is. Azonban a közgazdaságtan emberképéből (a homo oeconomicus-ból) következik az a fajta magatartásminta, amely napjaink magyar társadalmát jellemzi, és amit én, bár közgazdász vagyok, annyira károsnak tartok.

A mai magyar társadalomból általában hiányzik a szolidaritás. Az emberek többsége bármilyen változáskor, döntéskor egyedül a saját érdekeit, saját jólétét veszi figyelembe. Bár nyilvánvaló, hogy nem lehet számonkérni valakin, hogy a saját érdekeit helyezi első helyre, azt hiszem, léteznek fokozatok. Ma hazánk társadalmának nagy részéből hiányzik a minimális együttműködés szándéka is. Ez az utóbbi időszakban különösen jól tetten érhető.

Majdnem száz év - Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával

A 90 éves Méhes Vera neve elsősorban a Montessori pedagógiához kapcsolódva ismert. Én is ezen keresztül kerültem kapcsolatba vele, felkért, hogy írjak egy cikket a ma is általa szerkesztett Montessori Műhelybe. Rövid idő alatt kiderült, hogy nemcsak szakmai pályája, ő maga és az élettörténete is érdekes: a jellegzetes huszadik századi asszimilált zsidó történetben az áldozat, a túlélő, a tanú és a saját sorsát is alakító független értelmiségi nő életeseményei és reflexiói sűrűsödnek.

Izgatni kezdett, miként az is, miből fakad szellemi élénksége, érdeklődése. Így kezdtünk előbb beszélgetni, majd az beszélgetéseket tematizálni és rögzíteni. Több mint egy évig kérdeztem gyerek- és felnőttkoráról, családjáról, munkájáról, gyerekkori álmairól és mai terveiről, az életét meghatározó eseményekről, úgyszólván mindenről. Ez a könyv az interjúk rövidített és megszerkesztett változata.

307 oldal, 2800 Ft

RÉSZLET

"Az apai család: a zsidóság ingája

Az anyai nagyapámat és nagyanyámat jól ismertem. Anyám szülei és testvérei: ôk voltak a család, ôk álltak hozzám közelebb, mert itt éltek Pesten. A papám szülei felvidékiek voltak, alig találkoztunk. Fantasztikus, hogy akkor milyen messze volt Vágújhely, ahol laktak! Amikor az öcsém született, a nagymama eljött látogatóba, én akkor ismertem meg, öt éves koromban. Feltûnt számomra, hogy nem egyforma a két szeme. Késôbb apám elmesélte, hogy az egyik szeme üveg. Egyszer egy lovas kocsi behajtott az udvarukba, és a lovak közti rúd kiütötte a nagymama egyik szemét. Úgy tûnt, hogy ez akkor már semmiféle kellemetlenséget nem okozott számára.

Vágújhely Trencsény közelében van, akkor döntôen magyar lakosú kisváros volt. De a nagymama morva nô volt, egy szót sem tudott magyarul. Abban az idôben Vágújhely nagyon távolinak számított, odautazni komoly költséget jelentett. Nem jártunk hozzájuk. Apám sem. Ma ez ne he zen érthetô, szinte hihetetlen. Tízéves voltam, amikor apámmal, anyámmal és az öcsémmel együtt elôször meglátogattuk ôket, náluk töltöttünk két hetet. Errôl elég élénk emlékeim vannak. Ott ismertem meg nagyanyám unokatestvérét, a legendás Tante Sophie-t is, aki egyébként Bécsben élt. Különös, mulatságos figura volt, kedves, kicsit bolondos. (Amikor férjhez mentem, nagyon szép toledó hímzésû miliôket kaptam tôle nászajándékba. Ünnepélyes alkalmakkor most is azokkal terítek.) Ebbôl a látogatásból fôleg arra emlékszem világosan, hogy amikor hazafelé jöttünk, autóval mentünk ki a pályaudvarra, ami önmagában is élmény volt számomra. Útközben karamboloztunk, összeütköztünk egy nagy teherautóval, ami velünk szembe jött a kissé lejtôs úton. Apám húga egy kicsit megsérült, szerencsére nem súlyosan.

Moly visszhang - Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

recenzió

(Csima Ferenc)

A könyvesboltok polcai az ezotéria címszó alatt roskadoznak különféle mágiával, varázslásokkal, boszorkánysággal, jóslással foglalkozó könyvekkel. Nincs új a nap alatt – tartja a mondás, s mi sem bizonyítja jobban, mint Fritz Graf kötete, amely a görög-római mágia történetét vázolja. A kötet szerkezete nyolc, egymással összefüggő fejezetből épül fel, egyre jobban feltárva az antik mágia világát. Bár a cím a görög-római világot említ, több utalást és kapcsolódási pontot olvashatunk mezopotámiai, egyiptomi, és perzsa mágikus gyakorlatra is.

Az előszó a kötet célkitűzését tárgyalja: mivel óriási anyag áll rendelkezése - és messze nem dolgoztak fel mindent –, a mű ezért csupán bevezetést nyújthat a mágia történetébe. Az első fejezetben a források áttekintését és a kutatástörténet módszertanát olvashatjuk. Összefüggő munkák nem maradtak fent, különféle művek egyes részkérdéseket tárgyalnak, és azokat sem az utókor olvasóinak írták, így Graf szerint a vallástörténész nem tehet mást, „mint a hit és a rítus régészeként valamennyi számára elérhető töredéket tanulmányozza, és megpróbálja összefüggésbe hozni őket egymással.”

A kötet meghaladja a frazeri definíciót, amely a cselekvők szándéka, racionalitása és autonómiája alapján különbözteti meg a mágiát, a tudományt és a vallást. A mágia és a vallás egyaránt számol a természetfeletti erők létezésével, de míg mágus a saját akaratát akarja a természetfelettire rákényszeríteni, a vallásos ember aláveti magát a természetfeletti hatalomnak.

A mágiával kapcsolatos diskurzus az etnológia felől indult, az ókortudomány csupán marginálisan érintette, elsősorban a források révén. A néprajzkutatók és az antropológusok viszont éppúgy foglalkoztak a gyakorlati mágia feltárásával, mint az elméleti oldallal, vagyis a mágia ideológiájával, hatásával és társadalmi funkciójával. A vita akörül forgott, hogy miként lehet különbséget tenni mágikus és vallásos rítus között? A kérdésre többféle válasz lehetséges – ami egyben interpretáció is – a különbségtétel tagadástól kezdve, köztes megoldás keresésén át („mágikus-vallási rituálék”) a teljes elkülönítésig.

A szavak jelentéstartalma mást jelentett a különféle korokban, a kötet a kifejezés antik jelentéstartalmát veszi alapul, miszerint „a mágia az emberek és az istenek közötti viszony diskurzusának része.” (A jelentések ingadozásánál gondoljunk arra, hogy ez ma is így van: a mágus/varázsló kifejezés éppúgy jelölhet okkult praktikákkal foglalkozó személyt, mint egyszerű látványosságot végző bűvésztrükkök gyakorlóját.)

A kötet tulajdonképpen két fő kérdést jár körül: ki a mágus és mit csinál? A varázsló nevei fejezet az elnevezés/megnevezés kérdéskörét taglalja: a mágus és a varázsló szavakat szinonimaként használja, de több név is használatban volt a rituális cselekedeteket végző személyek megjelölésére. Így a boszorkányságot jelölő goétia/goész, bár funkciójában archaikus, de a rituális gyógyítás és a jóslás miatt hozható kapcsolatba a mágiával; a pharmakon szó pedig egyaránt jelent sebeket gyógyító orvosságot és halált okozó mérget is, így funkciójában rokon értelmet nyer.

A perzsa magoszok külön csoportot alkottak és a királyok áldozatbemutatásával, temetkezési rítusokkal, jóslással és álomfejtéssel foglalkoztak Hérodotosz szerint. Xenophón az istenek tiszteletének szakértőjeként írja le őket. A vallási szakértők éppúgy végeztek beavatási, mint mágikus rítusokat. A jós (mantisz) és a vándorló koldus papok (agürtész) alakja összefonódik, de a csodatételek végzése már egyértelműen a mágusokhoz köthetők.

A kiből lehet varázsló? kérdésre keresi a választ a harmadik és a negyedik fejezet – két, különböző megközelítésből. Varázslóvá válhat valaki úgy, a környezete annak tekinti őt; a kötet két ilyen esetről – ún. mágiaperről – számol be, amikor embereket gyanúsítottak meg mágikus praktikák végzésével, s az illetőknek bíróság előtt kellett védekezniük.

A varázslóvá válásnak természetesen van iniciatorikus útja is. A mágia ez esetben elsajátítható képesség, de egyben „isteni adomány” is; csak az kaphatja meg, aki megtanulta a megfelelő mágikus praxis használatát s a rítusvégzés módszereit és beavatást nyert. Fontos aspektusa a mágikus gyakorlatnak a rontás, vagyis ártó szándékkal végrehajtott rítus. A defixió (a megkötés) kis, ólomtáblácskára írt szöveg, amelynek az a célja, hogy aki ezt a rituálét alkalmazza, egy másik embert alávessen saját akaratának. A cél többféle szempont szerint csoportosítható: lehetnek perátkok, ekkor a peres ellenfél és a per befolyásolása a cél, (akár a vádló vagy a tanúk révén); vagy szerelmi varázslatok, amelynek célja az érzelmek viszonzásának kiváltása; versenyvarázslatok, kedvező helyezést, eredményt óhajtó céllal; továbbá maradtak fenn defixiók tolvajok és rágalmazók, vagy épp üzleti vetélytársak ellen.

Nemcsak ólomtáblát használtak mágiára, hanem varázsbábukat is. Általában faragott emberalak, de lehetett akár ezt helyettesítő állatáldozat. Ekkor az ólomtábla mellé került a rontást hozó figura. A vallástörténet és az ókortudomány metszetében óriási kultúrtörténeti anyag található, amelyben különböző korok és népek mágikus gyakorlata helyezkedik el. Vizsgálatuk mindenképpen fontos, mert nélkülük nem érthető meg a középkori mágikus gyakorlat, de a mai ezoterikus/okkult praxissal összevetve is érdekes párhuzamok fedezhetők fel.

A könyv alapját a szerző egyetemeken tartott szemináriumai képezik; a magyar kiadás az átdolgozott és bővített német kiadásból készült. A bőséges jegyzetapparátus és hivatkozások miatt a szakemberek számára fontos a kötet, de az ókor iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség is érdeklődéssel forgathatja, (legfeljebb nekik nem szükséges hátralapozni a jegyzetekhez). A könyvet részletes irodalomjegyzék, külön összeállított magyar nyelvű bibliográfia zárja; használatát név- és tárgymutató, valamint görög-latin szójegyzék teszi könnyebbé.

A Klub Rádió Líra Könyvklub - Minden nap könyv! című műsorában, január 11-én, 13 órai kezdettel, Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris könyvéről hallgathatjátok meg a könyv fordítójával: Papolczy Péterrel készült interjút. A műsor rövid, 5 perces változata mindennap reggel 6 óra 52 perctől és 8 óra 52 perctől hallható a Klub Rádión. Ha lemaradnátok a hétfői teljes interjúról, bepótolhatjátok a vasárnapi ismétlésben, 14 órától.

Hallgasd a Gondolatot a Klub Rádióban!

Ajánló - Ted C. Fishman: Kína Zrt. - Az új szuperhatalom kihívása Amerika és a világ számára 

Boris János - Somogyi Ágnes (ford.)

"Kína manapság mindenütt ott van. Befolyásolja mindennapi életünket, mint fogyasztókét, mint munkavállalókét, és mint állampolgárokét. A MADE IN CHINA szavak univerzálisak, akár a pénz. Nem volt még ország, amely sikeresebben próbálta volna egyszerre megmászni a gazdasági fejlődés minden lépcsőfokát. Nincs ország, amely jobban játszaná a világgazdasági játszmát. Nincs ország, amely úgy megrázta volna a régi globális gazdasági hierarchiát, mint Kína." - írja könyvének előszavában a szerző. Az amerikaiak és európaiak bölcsen teszik, ha arra készülnek, hogy 2050 után olyan világ lesz, amelyben Kína gazdasága akár 75 százalékkal is felülmúlhatja Amerikáét, Európáról nem is szólva. De milyen is az a még mindig ismeretlen világ, amely ezt az elképesztő gyorsaságú felemelkedést megvalósította? Hogy élnek ma a kínai emberek városban és falun? Mit jelentenek a hatalmas számok és a hatalmas ellentétek? Erről szól Ted C. Fishman a riportot az elemzéssel vegyítő, izgalmas részletekkel teli, szórakozató Kína-könyve.

467 oldal, ár: 3290.- Ft

RÉSZLET

"HA 16 MILLIÁRD ZOKNIT AKARSZ GYÁRTANI, SZEGD MEG A TÖRVÉNYT

A zöld, hegyes-völgyes Hubei tartomány Kína közepén terpeszkedik, a keleti széle úgy ötszáz kilométerre lehet Sanghajtól. Hubei szépségei szinte teljesen ismeretlenek a nyugatiak előtt, hacsak nem látták Ang Lee filmrendező harcművészeti/„special effects” remekművét, a „Tigris és sárkányt”, amely teljes szépségében mutatja a tartomány tájainak szubtropikus, alpesi báját. Hubei ugyanakkor Kína egyik mezőgazdaságilag leggazdagabb tartománya, az ország egyik fontos gabona- és zöldségforrása. Itt található Kína messze földön leghíresebb természeti csodája, a Jangce folyó három vízzel teli völgye, a Három Völgytorok. És persze itt épül a sokat vitatott Három Völgytorok Vízerőmű, ez a 185 méter magas, két kilométer hosszúságú építmény, amely egy 632  négyzetkilométeres tavat fog duzzasztani, vagyis nagyjából akkorát, mint a Lake Superior. A világ legnagyobb betonszerkezete áll majd itt, amelynek építése miatt már eddig 820 000 embert kellett erővel kitelepíteni, és további 350 000 még hátra van.

A projekt szinte teljesen letörli a föld színéről magukat a szorosokat több várossal együtt. A vízierőmű célja, hogy egyrészt annyi energiát termeljen, amennyi elegendő a szárazföld belsejének gazdasági fellendüléséhez, másrészt megszabadítsa a tartományt a Jangce évszakonkénti vad szeszélyeitől. Milyen érdekes is hát, hogy Hubei minden természetes szépsége és potenciális gazdasági fellendülése ellenére az emberek távoznak innen. Mennek gyalog és biciklivel, teherautók szélébe kapaszkodva és vonatlépcsőn ülve, hogy belevegyüljenek a Kínát elöntő migráns-áradatba. Bármennyire is emelték a reformok Kína falusi lakóinak életszínvonalát, a vidék még mindig a hatalmas hiány földje. Az új  gazdaság ezer csodája csak nem akar idejönni, ezért a nyomába kell eredni.

Moly visszhang - Vlagyimir Szorokin/ Holka László (ford.): 23 000

recenzió

(Stone)

Nyalom mind a tíz ujjam e jó zsíros orosz könyv után. Sosem olvastam még Szorokintól semmit, még hallani sem hallottam róla ezelőtt, de figyelmem a japán és kínai írók mellett, most jelenleg az orosz kortársak felé fordult, így beiktattam, nem tudom hányadik könyvként a 23000-et.

Tudom, hogy egy trilógia harmadik része. Azt is tudom, hogy az író már ötvenen túl jár, de annyira fiatalos és lendületes, hogy azt hinném, a húszas éveit tapossa. Aztán, meg hirtelen azt gondolom, ez egy sokat megélt, olvasott ember. Annyira körmönfontan felépített világot teremt, múlttal a jelen mögött, fűszerezésnek ad egy kis csámcsogni valót az ideálokból, a kultúrából, a mitológiából, amiket éppen csak felfest pár ecsetvonással, számítva az olvasó műveltségére, mondván; hiszen tudod, miről beszélek? És az olvasó tudja. Nem éreztem, hogy túlságosan hiányzik az előző kettő, de mindenképpen szeretném kiolvasni azokat is, hisz úgy lesz kerek egész a mese.

Szeretem az iróniát, ami sohasem bántó, csak egy kicsit csipkelődő, kigúnyolván azt a világot, amiben felnőtt, de mégis magáénak érez. Ez az ember szereti Oroszországot, bármennyire is átlátja a korrupcióját, a visszásságát, akkor is úgy éreztem, hogy sosem mondana le róla. Érdekes volt figyelni önmagam, ahogy a Jég embereiért való szurkolásból átváltok a HÚS gomolygásának egyre jobban való féltésébe. Az emberekben megvan az akarat a messze múltból, hogy fejlődjenek, és akarjanak, és törtessenek, és azt gondolják, hogy a természet felett állnak. DE ezek vagyunk mi, ez az emberiség természete, ha nem ilyenek lennénk, már felfalt volna az evolúció. De mi szeretünk rohanni előle, és közben tönkre tenni azt, amiből létezni tudunk.

A Fény testvérisége meg marhán leszarja, hogy ők ugyanezt teszik a saját indokaik és hitük szerint. Ahogy haladtam a könyvben, egyre inkább féltem a testvériségtől. Ennyire céltudatos, ennyire vakhűségben feloldódó személyektől nemcsak egy könyv lapjain keresztül bemutatva ijedek, meg, de a valóságban is elfordulok a rugalmatlanságtól, a mindent eltaposó, csak az önző célom felé tartó emberektől. Lehet, hogy kell az első kettő rész ahhoz, hogy a Jég testvérisége több dimenziójában feltűnve megjelenjék és kicsit piszkosabbak, és avíttabbak tűnjenek, ezt csak azon kötetek elolvasása után fogom megtudni, de ebből a könyvből csak ijesztőnek tűnt a saját maguk által generált tökéletességük, az, ahogy mindent manipuláltak, ahogy tönkre tettek embereket. Olykor tényleg eszembe jutott a nácizmus.

A karakterek annak ellenére, hogy nem voltak szájbarágósan kidolgozva, mégis pontos képet alkottam a fejemben róluk. Az meg külön élvezet volt, hogy teljes embereket ábrázolt, a fény és az árnyék is bennük élt. Sosem szeretem, ha úgy tűntetnek fel egy könyvben bármilyen szereplőt, hogy nincs meg az egyik fele. Szükség van egy lényen belül a Yin és Yangra, mert csak így tud kerek lenni a világ. A Fény teremtményeit azonban leegyszerűsítette, talán meg is értem, miért volt erre szükség. A megszállottság egysíkúvá tudja tenni egy ember gondolatvilágát. Az egyesüljünk egy cél érdekében, már elég sokszor egysíkúvá tette a világokat a földön és sosem vezetett semmi jóra.

A Fény testvérisége nem ismer tréfát, nem néz se jobbra se balra, olyan, mintha a Római birodalmat ötvöznénk, a kínai szocializmussal, Sztálin diktatúrájával fűszereznénk és a keresztény hitvilággal nyugtatnánk meg a tagokat. Amúgy, szerintem, a kereszténység a legjobb propaganda a pénzszerzésre, azóta sem találtak ki jobbat. Tiszta piramisjáték. Nos, a testvériség nem az, itt a 23000 lény a végén egyként vár ugyanarra a megváltásra, nincs megkülönböztetés, mindenkinek joga van átélni a csodát. Imádtam a befejezést. Annyira kaján vigyor terült szét az arcomon az utolsó fejezetnél. Szorokin úgy, de úgy beletrafál és megoldotta. Tessék elolvasni, vagy hozom a jégkalapácsot!!

Moly Visszhang - Juhász Júlia: A tetthely beszél

recenzió

(Sergő Z. András)

Van úgy, hogy nagyon készülünk a nyaralására. Olasz tengerpart, naptej, szalmakalap és gumimatrac. Sós víz, nagy meleg, finom fagyi, pizza, szűk utcák és terek, bella donna és miegyéb. Aztán a nagy napon beszállunk a Ferihegyen a repülőgépbe, s 1-2 órányi repülés után meg is érkezünk. Hollandiába. Szó sincs fagyiról, napsütésről meg pláne. A szél és az eső itt az úr, a tengerre pedig nem vágyunk. Viszont ki vonná kétségbe, hogy Hollandia legalább annyira jó hely, mint az olasz tengerpart?

Így voltam én is Juhász Júlia A tetthely beszél című könyvével, amely a Gondolat Kiadónál jelent meg. Aki nem ismeri a szerzőt, meg semmit a témában, itt beleolvashat. Nem ismervén én sem a szerzőt, sem a regény alanyát, s egyáltalán egyébként is mi ez az egész. Hiszen tetthelyről hát persze, hogy nekem is az a nyugatnémet célkereszt jut eszembe a hetvenes évekből, s persze, hogy Schimanski felügyelő, hogy elkapja a csirkefogók grabancát. Na tehát akkor valami magyar Schimanski felügyelővel lenne dolgunk? Továbbmegyek, Derrickkel! Sőt. Nem is Derrick, hanem a ma olyan divatos helyszínelők vetülnek papírra. Mert ma már a CSI meg az NCIS a sikk betüszó. Fehér köpenyes szakikat vártam tehát csúcstechnológiával körbebástyázva, de hiába.

Olaszország helyett tehát Hollandiát kaptam.

Mert elkezdtem olvasni a fülszöveget, s valami olyasmit gondoltam, amit itt olvastam. Tele leszünk itt lőpornyomokkal, kérem szépen.

A tetthely beszél. Mindig ez volt az alapelvem. Az én feladatom, hogy a helyszint kivallassam. Ha ettől eltérek, az időfecsérlés, és az időfecsérlés több mint bűn: hiba. Saját magamnak kell átélnem, mi történhetett a postakocsi végállomása és a Rózsa utcai postahivatal közötti útvonalon.

Aztán mi történt? Kinyitottam a könyvet, volt egy fejezetnyi helyszínelők, izgalmas nyomozás meg detektívek, ORFK, BRFK, aztán zsupsz, egy nagy családról olvastam, meg mélyszegénységről, meg hatodik kerületről. Hát miről beszélünk? Hát hol van itt a rendőrség, meg a nyomozás, pláne hol a helyszínelő pepecsmunka és tárgyi bizonyítékok és persze hol a letartóztatás??? Csak semmi pánik - mondtam magamnak, és szép lassan felfedeztem magamnak Hollandiát.

Embert ismerni

Juhász Júlia - jelentsen ez bármit, hiszen még sosem hallottam - aranytollas újságíró. Több riportkötete is megjelent, szerintem a műfaj külön tiszteletet érdemel. Ryszard Kapuścinski, a 2007-ben elhunyt riporter, a keleti blokk nagy királya keltette fel az érdeklődésemet, s tekintem azóta kicsit különc műfajnak a riportot. Valami magasabb célnak. Kell hozzá valami nagy elszántság és emberismeret. Ki kell pécézni a megfelelő ember(ek)et és a bizalmukba kell férkőzni. Jó barátságba kell kerülni vele, de lehetőleg minél gyorsabban. Mondjuk tegnapra. Mert a szerkesztő már a kéziratot söpörné. Meg mert a friss nyom a legjobb nyom. Hiába, van valami közös íróban és alanyában. 

Ez a könyv kevésbé mondható riportkönyvnek, jobban hasonlít az interjúhoz. Sokkal inkább tudom úgy elképzelni, hogy szerzőnk hetekig, hónapokig járt újdonsült rendőr barátjához, Rajaćić Györgyhöz, hogy újra és újra elbeszélgessen vele, folytassa a történetet ott, ahol előző alkalommal abbahagyták. A szerző letette a diktafont, s beszéltette alanyát. Ezt utána első személyben, mint élete életbeszámolóját írta le. Talán az első alkalmak felvételei mentek is a kukába, hiszen ki lenne olyan, hogy már először minden feszengéstől mentesen mesél gyerek- és felnőttéveiről, nehéz, esetleg fájdalmas emlékekről. A bemelegítés időszakát mindenkinek át kell élnie.

Bár lehet, Rajaćić György éppen ilyen ember volt. 5 gyermekes szegény családból a "pesti gettóban" felnőve sikerült eljutni a jogi egyetemre, a rendőrségre, sőt - a másik oldalra is - a főiskola tanári katedrájára. A húszas években született fiú sokat megélt valaki lehetett már egész fiatalon. Gyerekként. Rengeteg törénetet olvasok a gyerek Rajáról; megverette magát, bicikli szerelt, lógott a Duna-parton, ismerkedett a szomszéd nénivel, bácsival, helyet kaparászott magának és másoknak abban a szobakonyhában, ahol heten már eleve laktak, meg ugye ágybérlő (már-már magyarázatra szoruló kifejezés), meg még aki arra járt és nem volt ágya, se tető a feje fölött, meg lehet, pénze sem. A Rajaćić család ugyanis nem kérdezte senkitől semmikor, hogy ki ő és mit akar, honnan jön, hová megy és miért pont rajtuk keresztül. Ha tudott fizetni, nagyon örültek, ha nem tudott, akkor nem. De befogadták.

Nagyobb térképre váltás

A családon keresztül, mintegy parabolában tekinthetjük a huszas-harmincas évek Magyarországát, Budapestjét. Ha címkefelhőben kellene megjeleníteni a regény első felét, azt mondanám: emberek, szegénység, hatodik_kerületi_kis_keresztutcák, troli (ez majd kicsit később) gazdasági_válság, zsidóság, fasizmus, szocializmus, kommunizmus, de kicsiben ott van: becsületesség, végül ha nehezen is, de kiolvasható: remény.

Vizsga a gyermekkorból

Hosszan és részletesen mesél a szerző Gyurka a gyerekkoráról. Ha szigorúan oldalszámot néznek, lehet, hogy nem lenne nagy különbség, de olvasás közben könnyen feltűnhet, hogy a második résznek már megvan ágyazva az elsőben. A háború után Raja egy ismerősén keresztül a rendőrségnél kap állást. Először elég a munkaszeretete, a szorgalma, a mások iránti lojalitása. Aztán kiderül, ez valóban az ő területe: látjuk, milyen megérzései vannak, ha kell, s mennyire szorgalmas, állhatatos, ha 24 órázni kell, vagy ha a munkaidő lejárta előtt 2 perccel érkezik "A" nagyszabású munka. Az igazi feladat. Tulajdonságai miatt az ilyenek mindig megtalálták Raját, aki közben végig megmaradt Gyurkának. Gyerekkorából megőrizte azt az egyszerűséget és becsületességet, ami különlegessé tette őt felnőttkorára rendőrként és időskorára is, amikor a sok logikai tornából már "csak" a napi sakk maradt meg a Szent István Parkban. Annak idején, az ötvenes években be akarták szervezni az államvédelembe, az ÁVH-ba is, mert "ha te látsz valakit mondjuk almát majszolni az autóbuszmegállóban, odamész beszélgetni vele, azt tudsz meg tőle, amit csak akarsz". Aztán ő nem ment. Azt mondta, nincs az a pénz. Pedig lehet, hogy főszereplőnkben tényleg minden megvan emberismeretből. Valahol még gyerekkorában megtanulta a között a sok jövő-menő átutazó ismeretlen ismerős között.

Ajánló - Anne Enright/Mesterházi Mónika (ford.): A gyászoló gyülekezet

A feszesen komponált regény az Enrighttól megszokott kegyetlen őszinteséggel mutatja be egy ír család súlyos konfliktusokkal terhelt életét. Veronica Hagerty, egy kilenc gyermekes család egyik leánya Londonba utazik Dublinból, hogy hazavigye fivére, Liam holttestét, aki öngyilkosságot követett el. Utazása során Veronica megpróbálja megérteni a tragédiát, de közben a felszínre kerül mély ellenérzése túlontúl is passzív édesanyjával szemben éppúgy, mint elégedetlensége saját családjával: a férjével és a gyerekével.

Otthon, a virrasztásra egybegyűlő család tagjai közt a felszínre törnek az indulatok, és fény derül arra a titokra is, amelyet Veronica gyermekkora óta őriz. A szerző minden érzelgősség nélkül tárja fel a bonyolult kapcsolatot, amely Veronicát Liamhoz fűzte. A gyászoló gyülekezet 2007-ben elnyerte a legrangosabb brit irodalmi díjat, a Man-Booker Prize-t. Anne Enright egyik korábbi művét, A hordozható szűzmária című novelláskötetet 2007-ben adta ki a Gondolat Kiadó.

RÉSZLET

"1 .

Szeretném leírni, mi történt a nagyanyám házában azon a nyáron, nyolc-kilenc éves koromban, de nem tudom biztosan, hogy valóban megesett-e. Egy bizonytalan eseményről kell tanúskodnom. Érzem, hogy itt harsog bennem ez a valami – ami talán meg sem történt. Nem is tudom, milyen néven emlegessem. Azt hiszem, talán a test vétkének lehetne nevezni, de a test már rég leomlott, és nem tudom biztosan, miféle fájdalom kering a csontokban. A bátyám, Liam imádta a madarakat, és mint minden fiú, imádta az elhullott állatok csontjait is. Nekem nincs fiam, úgyhogy ha meglátok egy apró koponyát vagy csontvázat, megtorpanok, és őrá gondolok, mennyire szerette a finom szerkezetüket. Egy szarka halott karja, kiáll a tollak mocskából; legallyazva, könnyen, tisztán. Ezzel a szóval írjuk le a csontokat: tiszta.

A lányaimra persze rászólok, ne érjenek hozzá az egérkoponyához a hegyekben, se a kertfalunk mellett enyésző halott pintyhez. Nem is tudom, miért. Bár néha a parton olyan makulátlan szépiára találunk, hogy muszáj becsúsztatnom a zsebembe, és a kezemet a titkos, fehér ívével vigasztalnom. A halottakat nem lehet megrágalmazni, gondolom én, csak vigasztalni lehet őket.

Úgyhogy Liamnak ezt a képet ajánlom: ahogy a két lányom szalad a köves part homokperemén a lassú, kavargó ég alatt, és a kabátjuk a vállát vonogatva lobog mögöttük. Aztán törlöm. Behunyom a szemem, és sodródom a tenger harsány háttérzajával. Később is csak azért nyitom ki, hogy odahívjam a lányokat a kocsihoz.

Rebecca! Emily!

Nem számít. Nem ismerem az igazságot, vagy nem tudom, hogyan kell igazat mondani. Csak történeteim vannak, éjszakai gondolataim, a bizonytalanságból sarjadzó hirtelen meggyőződéseim. Pontosabban: csak az őrjöngés van, semmi más. Hiszen szerette!, mondom. Nyilván szerette! Várom, miféle megvilágosodást hozhat a hajnal, ha az ember nem aludt. Lent maradok a földszinten, miközben a család szuszog fölöttem, és írom ezt, lefektetem sima mondatokba – a sok tiszta, fehér csontomat."

Moly visszhang - Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

recenzió

(Szeifert Natália)

Érdekes, gondoltam, miközben belefogtam az olvasásba, hogy milyen furcsa világban is élünk ma: divat lett misztikus, megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozni, elképzelt varázsvilágok hőseiből lesznek a sztárok, sőt, egész iparág épül a természetfelettire, és mindent (de mindent) el lehet adni, amire rá lehet írni vagy mondani, hogy ezoterikus. Az emberiséget talán sosem foglalkoztatták ennyire a láthatatlan, megfoghatatlan történések, ismeretlen erők, titokzatos események, mint a huszonegyedik század emberét. Különös, hogy éppen a megismerés, a mindenki számára hozzáférhető információk korában, a tudomány hétköznapivá válásának idején tud ez a téma ilyen széles rétegben érdeklődést kelteni.

A mágia a görög-római világban című könyv a Gondolat Kiadó Electa-sorozatának darabja (sorozatszerkesztő: Böröczki Tamás), amit az Ünnepek alatt volt szerencsém olvasni, és sietek leszögezni, hogy nem egy ezoterikus bestsellerről van szó. Tulajdonképpen egy összegző, tudományos munkát vehettem kézbe, tankönyv-szerű, átláthatóan tagolt szöveget, temérdek információval és bőséges jegyzettel.

A külcsín hagy némi kívánnivalót maga után, a kellemes tapintású puha borítón csak egyetlen, a témára utaló kép látható (vörös jáspis gemma – a Szépművészeti Múzeumból), s mivel a könyv mentes minden egyéb illusztrációtól, számomra tetszetősebb lenne, ha legalább a borítón látnék néhány színes képet azokról a dolgokról, amikről a könyvben olvasok. (Persze ezt biztos csak a vizuális beállítottságú, kötözködő énem mondja.)

Mi is a mágia? A dolog régebbi keletű, és összetettebb, mint azt a könyv olvasása előtt gondoltam volna. Mindannyian tanultunk, olvastunk korábban az emberi kultúra kialakulása kapcsán arról, hogy miféle hiedelmekben, szokásokban éltek az ókori emberek, milyen szartartásokat hajtottak végre. De ha visszaemlékszünk, eddigi ismereteink nagyjából úgy festették le az eseményeket, hogy a korai mitikus elképzelésekből fejlődtek ki a vallások, azok közül is korábban a politeizmus, majd monoteizmus. Graf ebben a tekintetben teljesen új szemszögből közelíti meg a mágiát, és egyáltalán nem húz olyan éles határvonalat a vallásos szertartások és a mágikus cselekedetek közt, mint a korábbi kutatók.

Egészen az ókori Egyiptomig nyúl vissza a leletek elemzésében, így adva igen alapos bemutatását a mágia eredetének. Az ókori görögök és rómaiak körében fellelhető mágiára utaló bizonyítékok tehát egy korábbi kultúra leszármazottai, párhuzamosan létezett itt a vallás (és hozzá kapcsolódó szertartások) és a varázslás.

Bevezetésképpen Fritz Graf leírja az antik mágiával foglalkozó korábbi eredményeket, érintőlegesen bemutatja a kutatási módszereket, említ szakmai neveket, és elsősorban a kutatási szemlélettel ismertet meg minket. Sok tekintetben szakít a nagy elődök nézeteivel, ettől is lesz igazán figyelemre méltó a munkája. A tárgyi leletek közül elsőként az úgynevezett defixiókat mutatja be. Ezek a tudományos körben legismertebb leletek, kis fémlapokra vésett, ártást, vagy hasznot hozó varázsigék.

A legtöbb varázslásra, mágikus tevékenység meglétére utaló forrás mégis a törvénykezés köréből kerül elénk, olyan szankciók formájában, amelyek a mágiát gyakorlókat sújtják (vagy éppen megengedőek velük). Érdekes, hogy nem minden rituálét soroltak a büntetendők közé, létezett jó és rossz mágia, a szertartás céljától függően. Mindegyikre igaz azonban, hogy „nem városi”, vagyis a poliszok, városállamok tekintetében a varázslók, mágusok peremhelyzetű szereplők, létük mindig kicsit bizonytalan, tevékenységüket kétkedés, támadások övezik. Fontos viszont, hogy nem azért, amiért mondjuk ma büntetnénk egy kuruzslót, történetesen, hogy hiteltelennek, csalónak tartjuk. Az ókor embere inkább félelemből ítélkezett a varázslók fölött, tehát hitt a cselekedetei valós következményeiben.

A mágia sokrétű, a rontó- vagy könyörgő énekektől, a halottidézésen, a lelkek összekeverésén keresztül az akár emberáldozatokat követelő rituálékig sok minden tartozik ide. A mágiát gyakorló emberek alakja az ókorban is időről időre változott, ők voltak a kolduló papok, jósok, gyógyítók, vagy akár a filozófusok.

Graf jó néhány példát hoz fel uralkodók körében terjedő mágikus szertartásoktól, híres ókori bűntényekig (matrónák, akik méreggel végeztek gyilkosságot, majd saját mérgükkel lettek öngyilkosok), amelyeket a törvénykezés mágikusnak ítélt. Természetesen az orvoslás sem marad említés nélkül, a könyvből kiderül például, hogy a „szent betegség” (epilepszia) gyógyításának kísérletei hogyan osztották meg a mágikus gyógyítókat, papokat, és orvosokat.

Megtudhatjuk kiből lehetett egyáltalán varázsló, hogyan vált azzá, miként élte az életét az ókori világban. Nem csak a külső, társadalmi szemmel láttatja mindezt, de a mágus életének bemutatásával belső szemszögből is. Graf a varázs-szertartásokat rendkívül részletesen tárja elénk. Az ókori világ mindennapjainak részeként mutatja be a szertartások során használt eszközöket, a mágikus cselekedetek célját, és azok hatásait.

A sok latin szótól sem kell tartanunk, az író ugyanis nem csak tudományos köröknek szánta a könyvet: minden idegen kifejezést megmagyaráz, a kurzív szedés tovább segíti az értelmezést, és temérdek jegyzettel támasztja alá az információkat. Fritz Graf tehát tökéletesen eleget tesz az előszóban saját maga elé tűzött céljának: betekintést nyújt az antik mágia világába – mindenki számára. A könyv végén találjuk az antik mágiáról megjelent magyar nyelvű publikációk listáját (Németh György összeállítása). A precíz fordítás Torma Pétert dicséri.

A Moly.hu-val közösen szervezett kezdeményesben szinte minden könyv elkelt és mindről készül a recenzió, az első fecskék már be is érkeztek. Örömmel láttuk, hogy milyen lelkesedéssel fogadtátok az akciót, terveink szerint a következő félév újdonságaival is majd szervezünk ilyet. Elsőként olvassátok cseritől a Douwe Draasima/Bérczes Tibor (ford.): Kizökkent elmék könyv recenzióját alant.

Moly visszhang - Douwe Draaisma/Bérczes Tibor (ford.): Kizökkent elmék

recenzió

(cseri)

Még soha nem hallottam Phineas Gage-ről, a férfiről, akinek az agyát vasútépítés közben egy óriási vasrúd fúrta át, s aki mindezek után maga közölte az orvossal, hogy lenne egy számára egy kis munka. Gage egyébként még tizenkét évet élt a balesete után, az agya pedig legenda lett. Lombrosóról viszont hallottam már, ha jól emlékszem a Schindler listája elején is Lombroso-fejek láthatók egy kirakatban, mert hogy a náci propaganda is felhasználta az arcvonásairól felismerhető született bűnözőről szóló elméletét. A sors iróniája, hogy az évtizedekkel korábban meghalt Lombroso maga is zsidó volt... ez is hátborzongató, meg az is, hogy Lombroso formalinban ázó saját feje ma is megtalálható a torinói kriminológiai múzeumban. A magam részéről megnézni semmiképp nem szeretném, elég sokkoló volt már a könyvben is.

Evezzünk is kellemesebb vizekre: egyik kedvenc Audrey Taotou-filmem a Szeretni bolondulásig. Most már tudom, hogy ilyen tényleg van, ez az erotománia, más néven Clérambault-szindróma. Igen, francia a film is, meg a betegség felfedezője is, naná... És muszáj még megemlítenem egy másik kedvencemet is, Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című könyvét, már csak azért is, mert Draaisma maga is ír róla, és szerinte is zseniális és hiteles. Ha elolvassuk, megtudhatjuk, milyen is egy Asperger-szindrómás kisfiú, ha meg arra vagyunk kíváncsiak, hogyan fedezte fel ezt a kórképet a bécsi gyerekorvos, akkor Draaismát vegyük a kezünkbe.

Nem lőttem le minden poént, nehéz is lenne, ennél sokkal több érdekesség van ebben a könyvben, meg különben is, kit kell arról győzködni, hogy egy pszichiátriáról, agykutatásról szóló könyv csakis érdekes lehet? Főleg ha jól van megírva, mint ez is. A holland szerző, Douwe Draaisma sajátos nézőpontot választott: eponímákat gyűjtött; olyan orvosi szakkifejezéseket, amelyek személynévből erednek – legtöbb esetben, bár nem kivétel nélkül az orvos nevéből, aki először foglalkozott a jelenséggel behatóan. A szűkebb téma pedig a titokzatos emberi elme.

A tizenhárom fejezet vegyes témákat ölel fel: olvashatunk olyan ritkább és ismertebb betegségekről, mint például a Bonnet-szindróma, illetve a Parkinson- és a manapság egyre gyakoribb Alzheimer-kór; megtudhatjuk, milyen kényszerképzeteket okoz a Clérambault- és a Capgras-szindróma; miért kerülik a társaságot a Gilles de la Tourette-szindrómában szenvedők; betekinthetünk az elmebetegségek kezelésébe különböző korszakokban; a fentebb említett Gage, valamint az orvos Broca és más kutatók kapcsán nyomon követhetjük, hogyan lokalizálták az egyes agyterületek működési funkcióit, miként változtak a kutatók nézetei az agyféltekékről, milyen módszerrel rajzolta meg Brodmann az első agytérképeket; továbbá hogy mi volt a különbség az Aspeger által Bécsben és Kanner által Amerikában vizsgált autista gyerekek között... és ott van a kakukktojás Lombroso, az ő hatalmas fiaskójával. Elsőre kissé eklektikusnak tűnik talán ez a sokféle téma, hiszen van itt minden: neurológia, agykutatás, pszichiátria, viszont épp ettől kellemesen változatos olvasmány a könyv.

És attól, hogy Draaisma nem száraz kutatási eredményeket tár elénk; olyan tudománytörténeti művet írt, amelyben kiemelt fontosságú a betegséggel foglalkozó, azt sokszor megszállottan kutató tudós. Az ő életüknek jár utána, ad némi betekintést a magánéletükbe is, de elsősorban azt a kitartó munkát követi végig, hogyan kerültek kapcsolatba az adott kórképpel ezek az orvosok, miként „fedezték fel” azt. Bepillantást nyerhetünk ezzel a tudomány működésének a világába: megtudhatjuk, az idők folyamán mi alapján neveztek el valakiről egy jelenséget, hogyan változik egy-egy szindróma tartalma, leírása, a kutatási eredmények alakulásával, fejlődésével. A téma hálás: a titokzatos elme nem adja könnyen magát, kutatása számos tévhitet, mellékvágányt is generál, folytonos diskurzusra készteti kutatóit, mindig adva munkát az újabb generációknak. Ezt a folyamatot Draaisma zseniálisan tárja fel, na és néhány tévhitet is eloszlat. Ha például valaki korábban megkérdezett volna, hogy vajon melyik orvosról szokás elnevezni egy adott betegséget, biztosan rávágtam volna, hogy az elsőről, aki diagnosztizálta. Hogy ez mennyivel bonyolultabban működik: ez is kiderül ebből a hatalmas kutatási anyagot feldolgozó, ugyanakkor jó arányérzékkel, a hozzám hasonló laikusok számára is élvezetesen megírt könyvből.

Utópisztikus, helyenként pornográf és az orosz hagyományok ellen lázadó botrányhős: Vlagyimir Szorokin. A magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján  szokta ismerni, a belőle készült színdarabot a Nemzeti Színház és a Krétakör Színház is sikerrel játszotta, illetve az előbbi a mai napig műsorra tűzi.

Pályája 1977-től indult, a moszkvai underground ismert alakja volt, művei szamizdat formájában keringtek. A kortárs nyugati és most már orosz írókhoz hasonlóan ő is bátran használja a thrillerek és az akciófilmek eszközeit, amelyet orosz tartalommal és hangulattal tölt meg. Műveinek néhol erősen trágár nyelvezetét lázadásnak kell értelmeznünk a szovjet korszakra jellemző prüdéria ellen.

Magyarul idén decemberig öt regénye jelent meg: 2004-ben a Kékháj és A jég, 2007-ben a Bro útja, 2008-ban Az opricsnyik egy napja 2009 tavaszán pedig. a Cukor-Kreml. A jégből Szorokin végül trilógiát alkotott. A három regény vázát a Rossz két, XX. századi fő mítoszának, a hitlerizmusnak és a sztálinizmusnak az összekapcsolása képezi. A trilógia második része a Bro útja, a harmadik rész, amely a 23 000 címet viseli, 2009 novemberében jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában. A Bro útja A jég előtörténete, a 23 000 (a Jég-testvériség ennyi tagot számlál) elnyújtott epilógus, amelyben megvalósul az Apokalipszis, elpusztul a Föld, és eljő a Fény birodalma.

Forrás: Színház blog

Ókor - Folyóirat az antik kultúrákról

2009 VIII. évfolyam 3-4. számból részlet

Utas két világ között

A helyi elit kocsit tartalmazó temetkezései a császárkori Pannoniában

Mráv Zsolt

Valamikor a Kr. u. 2. század hajnalán, Alsó-Pannonia provinciában, a mai Fejér megyei Káloz területén gyászmenet érkezett három, egymás közelében frissen kiásott gödörhöz. A tekintélyes menet egy gazdag és előkelő, kelta származású család gyászoló tagjaiból és népes kíséretükből, szolgáikból állt. A szolgák egyike a halottas kocsit és az eléje fogott két igáslovat, másikuk pedig egy felszerszámozott pompás hátaslovat vezetett a gödrökhöz, a többiek a halotti lakoma kellékeit hozták. A lovak békésen legelészni kezdtek, nem sejtve hamarosan bekövetkező végzetüket. A család napi közlekedésre használt díszes kocsijainak egyikén, a leszerelt ülés helyén, a fenékdeszkákon most két sápadt férfi, egy idősebb és egy fiatalabb feküdt holtan kiterítve, teljes fegyverzetben.

Az idősebb nagy harcos hírében állt, aki egykor lovas katonaként szolgálta a birodalom és a császár dicsőségét. Gyászénekekkel és a lovak elővezetésével megkezdődött a szertartás, amely az egyszerű temetkezéshez és szegényes mellékletadáshoz szokott rómaiak szemében bizonyára megvetendően barbárnak és feleslegesen pazarlónak tűnhetett. A közelmúltban felemelkedett család tagjai életük során ugyan igyekeztek a hódítók életmódjához igazodni, minél inkább rómainak látszani, azonban földi létük végén, a halállal találkozva őseik hitvilága, ha átalakult formában is, de áttört a romanizáció lassan mindent beborító és a maga arculatára formáló mázán. A szertartás egyben alkalmat adott a család gazdagságának kimutatására is. Miközben a rokonság méltóságteljesen körbeállta a sírgödröket, a szolgák kifogták a kocsiból a lovakat, majd a jármot nyakukon hagyva a legnagyobb gödör szélére vezették őket, lándzsát döftek szügyükbe, és a haldokló állatokat a gödörbe döntötték

A kicsavarodott tagokkal fekvő állatok egyikében benne hagyták az életét kioltó lándzsát. Ugyanezt tették a drága hátaslóval is, de annak tetemét a közelben ásott, kisebb gödörbe lökték. Ezt követően a kocsiról leemelték a halottakat, és fegyvereikkel együtt az imént ledöfött és már részben földdel betakart hátasló fölé, nagy gonddal lefektették őket. Annak érdekében, hogy a kocsi elférjen a másik sírgödörben, kerekeit leszerelték, az alvázat és a szekrényt szerkezeti elemeire bontották, majd ezeket a különálló részeket egyenként az egymásra esett két kocsihúzó ló fölé borították. A harmadik gödörbe az elhunytak legszemélyesebb tárgyainak tömegét tették, amelyeket a túlvilágon sem nélkülözhettek. A szertartás végén a szolgák által felszolgált bőséges lakomával vendégelték meg és bocsátották útra az elhunytakat, tudván, hogy hosszú útjuk végén a túlvilági lét örök boldogsága várja őket.

Róma és az északkelet-pannoniai őslakos törzsek elitje

A Dunántúl északkeleti részében lakó népek, köztük az eraviscusok kelta törzse mind gazdasági, mind stratégiai szempontból sokáig érdektelnek voltak Róma számára. Jól jelzi ezt a források hallgatása róluk és a Mediterráneummal való kereskedelmi kapcsolataik, amelyek még Augustus idején is csak szorványosak voltak. A római hadsereg Kr. e. 10 körül, M. vagy P. Vinicius dákok elleni sikeres hadjáratából visszatérőben érintette először területüket. Az eraviscusok ekkor kerülhettek legkésőbb laza római függőségbe, esetleg szövetségbe. A kevésbé harcias dunántúli törzsek az Augustus-kor Drávától délre zajló háborúi idején sem jelentettek Róma számára biztonsági kockázatot.

Míg Dél-Pannoniát csak nehéz harcok árán, több lépcsőben sikerült elfoglalni, addig a későbbi Pannonia provinciának Magyarország területére eső északi vidéke csak a késő Tiberius–Claudius-korban került békésen, szinte észrevétlenül tényleges katonai megszállás alá. Az Eravisci különösen fogékonyak voltak a romanizáció és a római kultúra egyes formái iránt, ami jól tükröződik az epigraphiai kultúra korai és széles körű elterjedésében.

Boldog új évet kíván a Gondolat Kiadó!

www.gondolatkiado.hu

gondolatkiado.blog.hu

Hoppál Mihály - Szathmári Botond - Takács Péter: Sámánok és kultúrák

A samanizmusról a Magyar Vallástudományi Társaság és a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság néhány éve közösen rendezett konferenciát. A meghirdetett téma igen széles volt: "a sámán mint gyógyító, pszichológus és lelki vezető", de lehetett kapcsolódni a sámánok működéséről és jelentőségéről szóló előadásokkal is. A téma hazai kutatói közül csaknem valamennyi szerepel a kötet számára átdolgozott tanulmánnyal.

Az írások tárgyalják a samanizmust mélylélektani, pszichiátriai szempontból, kulturálisan szervezett ismeretrendszerként, vizsgálják a hipnózis szerepét, a gyógyító mechanizmusokat, olvashatunk hagyományosnak tekinthető szibériai, mongol mellett kínai, vietnami, észak- és dél-amerikai terepmunka-beszámolókat is. A kötetnyitó tanulmány Diószegi Vilmos munkája, amelyikben mintegy összefoglalta addigi tudását. Halála után három évtizeddel ezt a kötetet ajánlja a szakma a nagy elődnek tisztelgése jeléül.

460 oldal, keményfedél

Ár: 4480.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Vlagyimir Szorokin/Szőke Katalin (ford.): Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri. Szorokin új regénye sajátos antiutópia, mely szerint Oroszország 2028-ban visszatér Rettegett Iván kora, a "zavaros időszak" modelljéhez. Noha van mobiltelefon és televízió, s a szereplők a legjobb nyugati autómárkákon közlekednek, a trónon ismét a cár atyuska ül, betiltották az összes "nyugati" szabadságjogot, visszaállították a rendiség intézményét, a kínzást és a testi fenyítést, s könyveket égetnek. A regény a rettegett cári magánhadsereg egyik tagja, egy Komjaga nevű opricsnyik egy napját beszéli el, amely szörnyű másnapossággal kezdődik egy a Kreml termeiben rendezett vad orgia után.

200 oldal

Ár: 2480.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Sergio Benvenuto/Csabai Márta (ford.): Városi legendák

A társadalom-lélektan, a kultúraelmélet és a bölcselet területein átívelő kötetben a szerző olyan diskurzusokkal - szóbeszédekkel, pletykákkal, vagy a kulturális antropológia és a szociológia új fogalma szerint "városi legendákkal" - foglalkozik, amelyek korunk társadalmaiban a világ megértésének és a tudás alakulásának fontos hordozóiként szerepelnek. Benvenuto ahhoz a kortárs társadalom- és kultúraelméleti irányzathoz csatlakozik, mely szerint ugyan a modernitás egyik fő jellemzője a poszttradicionális rend bevezetése, a hagyományokat és a szokásokat mégsem váltotta fel a racionális tudás bizonyossága. Sergio Benvenuto ezeket a kérdéseket egy igen originális problémafelvetés, a szóbeszédek és pletykák alakulásának és struktúrájának elemzése mentén végzi.

Megközelítésének filozófiai kiindulópontja Martin Heidegger Lét és idő című művében a fecsegéssel kapcsolatosan megjelent eszmefuttatása. Benvenuto viszonylag tágan (és természetesen neutrálisan, nem pejoratívan) értelmezi a pletyka fogalmát: olyan populáris diskurzusként, amely nem bizonyított, vagy már megcáfolt értesüléseket tartalmaz, és amely - legyen bár a laikus képzelet terméke vagy szakértői forrásokból származó információ - azért válik népszerűvé, mert tudásként, objektív hírként jelenik meg, néha csökkentve, máskor épp növelve a korunk információs társadalmaiban megjelenő bizonytalanságokat. Bár a problémakör - főként a tudással kapcsolatos bizonytalanságok és a kockázatészlelés összefüggései - elemzése az utóbbi évek magyar nyelvű társadalomtudományi szakirodalmában is megjelent, ez idáig még csupán szórványosan reprezentálódott.

A Benvenuto-kötet megjelentetése igen fontos lépés lenne a kérdéskör tágabb társadalomtudományi és bölcseleti típusú elemzése terén. Sergio Benvenuto (1948) Rómában élő olasz pszichológus, közismert esszéista és publicista. Tanulmányait Párizsban, a Sorbonne-on és az urbinói egyetemen végezte. Benvenuto Jacques Lacan tanítványa és több művének olasz fordítója. Több nagy sikerű kötete és számos egyéb publikációja jelent meg a társadalom-lélektan, a pszichoanalízis és a kultúraelmélet tárgykörében. Benvenuto a Journal of European Psychoanalysis főszerkesztője, a Lettera Intemazionale és a Psychomedia alapító társszerkesztője és számos más nemzetközi és olasz folyóirat szerkesztője (Differentia, Review of Ifalian Thought, Transeuropéennes, Ligeia stb.) A magyar közönség a Magyar Lettre Internationaleban rendszeresen megjelenő esszéi révén találkozhatott vele.

191 oldal

Ár: 1950.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Jonas Hassen Khemiri/Papolczy Péter (ford.): Montecorekönyvről olvasható könyvismertető Melissa, a göteborgi könyvtáros Élet - Irodalom - Svédország blogján, az alábbi linkre kattintva:

Élet - Irodalom - Svédország

Részlet az ismertetőből:

"Azt hiszem, Khemiri elsö regénye azért lett olyan népszerü, mert kevés olyan mü jelenik meg Szendvicsországban, amivel a bevándorlók tudnak azonosulni, s amely görbe tükörben mutatja a svédeket.
Nos, ha Khemiri elsö regényét az a vád érte, hogy könnyü a nyelvezete, akkor a Montecoréval bebizonyította, hogy olyan stílusban tud írni, amilyenben csak akar.
Montecore számomra nem volt könnyü olvasmány. Azt hiszem, a magyar fordító vért izzadt, amikor fordította. Ha jól sejtem, magyarul nem érezhetö, miért is nehéz a mü bizonyos részeit olvasni.
A regény arról szól, hogy az ifjú írót, Khemirit, levélben megkeresi édesapja fiatalkori barátja, aki Tunéziában él. Kadir azt javasolja, hogy közösen írják meg az apa élettörténetét.
Kadir több hónapig élt Sockholmban, ezért tud svédül. Úgy gondolom, hogy az a nyelv, amit Kadir használ, azt tükrözi, ahogy az arabok gondolkodnak és beszélnek. Sokkal árnyaltabb, gazdagabb, mint a svéd. Ez a helyzet a magyar nyelvvel is. Aki valaha is fordított, tudja, hogy egy svéd szöveget ki kell színezni ahhoz, hogy magyarul élvezhetö legyen."

Angelo Brelich: Római variációk az eredet témájára

Angelo Brelich (1913-1977) vallástörténész Budapesten született magyar anya és olasz apa gyermekeként. Egyetemi tanulmányait Magyarországon végezte, részben Kerényi Károly irányítása alatt. A második világháború után Olaszországban telepedett le, ahol a komparatista vallástörténész, Raffaele Pettazzoni munkatársa, majd utóda lett a Római Egyetem Vallástörténeti Tanszékén. A Római variációk Brelich első nagy tudományos teljesítményei közé tartozik. A három értekezésből felépülő mű központi témája a rendezetlenségből a rendezett állapotba való átmenet megjelenése a római mitológiában, illetve vallásban. A három variációban a szerző a téma egy-egy aspektusát vizsgálja: az első Róma és Praeneste alapítási mítoszait, a második az első latin királyok alakját, a harmadik pedig a római évet záró februári ünnepeket tárgyalja.

150 oldal

Ár: 2400.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

„Békesség most tinéktek, emberek.

Övendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák.

Kicsi gyertyák, lobogjatok föl.

Bóduljunk tömjénnek szagán!…

Szép dolog ez!… Így kell csinálni

Minden karácsony-éjszakán…”

Ady Endre: Békesség ünnepén (részlet)

Boldog, békés ünnepeket kíván a Gondolat Kiadó minden munkatársa!

www.gondolatkiado.hu

gondolatkiado.blog.hu

Kerekes Tamás tollából olvashatunk számtalan oldalon Douwe Draaisma: Kizökkent elmék könyvről recenziót, ajánlót. Örömmel osztjuk meg ezeket a linkekeket Dárga Olvasóinkkal, amikre kattitnva olvashatók az ismertetők.

Douwe Draaisma: Kizökkent elmék

Szolnoki napló

Nolblog

Virtus.hu

Kréta Online

Blogtér

Blog.hu

Sarok.org

Freeblog

Prae.hu

Bernlef / Wekerle Szabolcs (ford.): Agyrémek

Nyelv és gondolat, jelenség és valóság, illetve ezek felfoghatóságának határai - ez a témája J. Bernlef világszerte nagy sikert aratott regényének, amely egy az Egyesült Államokba emigrált, Alzheimer-kórban szenvedő holland férfi döbbenetes küzdelmét írja le a fokozódó tudatvesztéssel. Maarten Klein életének megszokott, mindennapos valósága, tényei minden küzdelme ellenére lassan a semmibe vesznek. Személyek, fogalmak, a jelenségek magyarázatai, mind-mind fokozatosan eltűnnek. Egyetlen lehetőség marad: a nyelv, mindennek az aprólékos megnevezése, amit megfigyel, és amit észlelni képes. Maarten a megfigyelésbe és a szavakba kapaszkodik - mindaddig, míg a belső hang is el nem némul.

248 oldal

Ár: 2450.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Kerekes Tamás tollából olvashatunk számtalan oldalon Fritz Graf: A mágia a görög-római világban könyvről recenziót, ajánlót. Örömmel osztjuk meg ezeket a linkekeket Drága Olvasóinkkal, amikre kattitnva olvashatók az ismertetők.

Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

Szolnoki napló

Nolblog

Kréta Online

Új Könyvpiac

Blogtér

Blog.hu

Virtus.hu

Sarok.org

Prae.hu

Vlagyimir Szorokin/M. Nagy Miklós (ford.): Cukor-Kreml

2028-ban járunk ismét, Az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal teljes körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, "újjászületett" Oroszország már túl van a vörös és szürke "zavaros időkön". Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a megvetett Nyugat szabadosságától. Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen.

Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmus és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd - édeskés és giccses - diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a "hóhérok" épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit - s végül megjelenik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gáz?

200 oldal

ár: 2480.- Ft

20% kedvezmény a kiadó mintaboltjában:

V. Bp., Károlyi Mihály u. 16. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Harmadikként, ma délelőtt olvassatok bele itt, majd kattintsatok a linkre, és tekintsétek meg teljes egészében a Cseppek.hu-n Juhász Júlia: A tetthely beszél könyvünkről a recenziót!

Visszhang - A tetthely beszél a Cseppek.hu-n

"Kinek beszél? A hozzáértő nyomozónak. És a könyv kihez „beszél”? Ha az ember kezébe veszi, a hátlapon levő részletet és rövid ismertetőt elolvassa – rögtön megtudja. De mivel nincs kézben a könyv, hát így nekem illik elmondani.

Tulajdonképpen ez egy egyszerű könyv: kinézetre, tartalomra. Nem szól híres emberekről, nagy port kavart eseményekről, stílusa közérthető. Egy régebbi színdarab címe jut eszembe: Történelem alulnézetből. Egy férfi történetei, aki 2009-ben 88 éves volt. Ha utánaszámolunk: az I. világháború után született, fiatalember a II. világháború idején volt, átélte 56-ot. A történetek gyerekkorától kezdődnek és 1961-es évben játszódik a majdnem utolsó történet. Hogy el ne felejtsem mondani, rendőr alezredesként ment nyugdíjba, s a könyv alcíme (Fejezetek egy boldog nyomozó életéből) egyértelművé teszi, egy elégedett emberrel van dolgunk."

Douwe Draaisma: Kizökkent elmék című könyvünkről olvashattok recenziót a Cseppek.hu-n. Részlet alant, teljes kritika a linkre kattintva:

Visszhang - Kizökkent elmék a Cseppek.hu-n

"Az ogre többrétegű, magyarázza Shrek, olyan, mint a vöröshagyma. A kizökkent elmék is több réteg, az agykutatás rétegei: betegségek, betegek, kutatók, orvosok.

Hihetetlen az a fejlődés, amely a gyógyászatban is végbement a betegségek rendszerezése, egy-egy betegség tüneteinek megfigyelése, a testi, lelki elváltozások feltérképezése és ezek összekapcsolása, ok és okozati viszony feltárása terén.

A fonal, amire fel vannak tűzve a történeket, olyan betegségek, amelyek az elnevezésüket egy-egy orvosról kapták: Alzheimer-kór, Parkinson-kór stb. Még gondolunk arra, hogy Parkinson ember volt, akár Alzheimer – hús-vér ember. De már ritkábban mondjuk , hogy Alzheimer-kór, inkább csak annyi Alzheimer. Akár azt mondjuk Alzheimer-kór vagy csak röviden Alzheimer – a személyből köznév - azaz a betegség neve - lett. Nyelvészetileg ez eponíma, azaz tulajdonnévből köznévvé válás. Sok ilyen eponíma van (nemcsak betegséget, de például testrészt, operációt stb-t jelent, és nemcsak az orvostudományban, de més területeken is jelen van) – 2006 júliusában 7626 orvosi szerepelt a www.whonamedit.com honlapján.'