.jpg)
Halmos Sándor: Adatok Bereg és Szabolcs vármegye zsidósága történetéhez a letelepedéstől napjainkig
Halmos Sándor (1946) az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem nyugalmazott docense, a Debreceni Zsidó Hitközség nyugalmazott igazgatója. Tanulmányait az Országos Rabbiképző Intézetben, az Egri Tanárképző Főiskolán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomtudományi Karán végezte. Évtizedeken át kulturális és oktatási területen dolgozott, munkásságáért számos állami kitüntetésben részesült (Szocialista Kultúráért, Radnóti-díj, Debrecen Város Pro Urbe díja, 2009-ben pedig megkapta a Debrecen Alkotói Ösztöndíját).
Tíz éven keresztül volt szervezője és irányítója Debrecen és a határon túli magyar ajkú zsidó közösségek szövetségének, ahol évente tudományos tanácskozásokra került sor, melyeknek előadásai könyv alakban is megjelentek. Szabó Magda Kossuth-díjas írónővel tíz éven át volt rendezője és szervezője a Debrecenben tartott Dr. Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyeknek. Kutatási területe a helytörténet és vészkorszak. Részt vett Randolph L. Braham professzor A magyarországi Holokauszt földrajzi enciklopédiája munkáinál. Közel ezer publikációja jelent meg hazai és külföldi napilapokban és folyóiratokban. Jelenleg a KD NP Izraelita Mûhelynek főtitkára.
FŐBB MUNKÁI:
Virágos Mihály Liszt-díjas operaénekes életrajzi regénye, 1996
Dr.Weisz Miksa egykori debreceni főrabbi élete, 1998
Nevek: A debreceni holokauszt mártírjai és túlélői, 2003
Emlékezz meg! A Hajdú-Bihar megyei zsidóság története, 2004
Élő szó (válogatott írások), 2004
Hinöni (Íme itt vagyok!), válogatott írások, 2006
A Szatmár megyei zsidóság története, 2008
Évente publikál a Keresztény- Zsidó teológiai évkönyvbe, illetve a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlébe.
304 oldal
Ár: 3500 Ft
RÉSZLET
A zsidóság vagyonáról
Bereg és Szabolcs megyét is érintő kérdések
Úgy érzem, zsidókérdés kapcsán érdemes külön foglalkozni a vagyoni kérdésekkel, mivel
„Sehol Európában nem volt annyira szükséges a zsidókérdés gyors és alapos megoldása, mint Magyarországon (…) A zsidókérdés megoldása nem öncél, hanem feltétlen és reális szükségesség. Csak ez adja majd meg az alapot Magyarország valamennyi többi problémájának megoldásához.” (Részlet a Berliner Lokal-Anzeiger című lap 1944. évi számából, amely Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Budapest, 1948, Magyar Téka, 163. oldalán olvasható.)
S aki mondta, nem más, mint Endre László (1895–1946), aki 1923-tól a gödöllői járás főszolgabírája, 1938-től Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja, a Sztójay- kormányban belügyi közigazgatási államtitkár, s aki Baky Lászlóval főszerepet vállalt a deportálások szervezésében. A magyar kormány a politikai elit és a lakosság jelentős részének akarata ellenére 1944-ig nem volt hajlandó a zsidók vagyonának „szociális alapú” teljes elosztására. A konzervatív világszemlélet tette bizonytalanná Horthyt és tanácsadóit a „zsidókérdés totális megoldására” tett javaslatok iránt.
Bár már1942-ben megszületett a zsidók mezőgazdasági ingatlantulajdonlását korlátozó törvény, az ez által nyert területek még csak megközelítőleg sem elégítették ki a termőföld iránti igényeket. Kállay Miklós miniszterelnök azonban elvetette Reményi-Schneller Lajos egy évvel későbbi, a zsidóság vagyontalan írásáról szóló törvényjavaslatát, bár a parlamentben biztos szavazati többséget kapott volna.
Kővágó József kisgazda politikus 1945 és 1947 között - majd néhány napig, az 1956-os forradalom idején, újra - Budapest főpolgármestere volt. A koalíciós időkben a kisgazdapárt egyik vezető alakja. Noha 1947-ben visszavonult a politikától, nem kerülhette el a Rákosi-korszak terrorgépezetének bosszúhadjáratát. Koncepciós per áldozata lett; éveket töltött börtönben tárgyalás nélkül, míg 1956-ban szabadon engedték. A forradalom után részt vett az FKGP újjáalakításában. A forradalom leverése után nem maradt más út a számára, mint az emigráció. Kalandos, szenvedéssel teli életpályáját foglalja össze emlékirata, amely elsősorban arra összpontosít, mit élt át a politikus Kővágó József, és mit árulnak el a politikai rendőrség iratai az Állambiztonsági levéltárban.
A könyv főszereplője Zaire, még ha Kongónak hívják is a címben. A belga Lieve Joris, a könyv elbeszélője újságíróként, illetve egy volt kongói misszionárius unokahúgaként utazza be Mobutu országát. Megérkezése után néhány hétig még a páterek és volt gyarmatosok veszik szárnyaik alá, de Joris határozottan küzd a függetlenségéért. Teherautó-utazást tesz egyik faluból a másikba, meglátogatja nagybátyja kedvenc posztját, majd összezavarodva menekülőre fogja a dolgot, egy rozoga hajóval felhajózik a Kongón, miközben szembesül saját beidegződéseivel és előítéleteivel. Megismerkedik a zaire-i értelmiség néhány tagjával, elmélkedik modernitás és hagyomány viszonyán. Végül ártatlanul börtönbe kerül, kiszabadulása után pedig remegve reménykedik benne, hogy nem utasítják ki az országból. Joris könyve nemcsak izgalmas beszámoló egy gyönyörű és sokszínű országban tett utazásról, hanem a kíváncsiság, az elmélkedés, a megbocsátás, a másikkal és az önmagunkkal való szembenézés elkerülhetetlenségének dokumentuma is.
A kötet A törvények (De legibus) három könyvének és fennmaradt töredékeinek első teljes és megbízható magyar fordítását tartalmazza. A szöveg értelmezését a fordító jegyzetei, utószó és jegyzetszótár segíti. A törvényekben Cicero - a platóni Állam és a Törvények mintájára - Az állam (De re publica) párdarabját írta meg. Az első könyvben a jog filozófiai megalapozására vállalkozik egy természetjogi elmélet kifejtésének keretében, a második könyvben a vallási törvényeket ismerteti és magyarázza, végül a harmadikban az állami tisztségek és intézmények rendszerét fejtegeti és kommentálja. A mű alapvető vonása a görög politika-, erkölcs- és jogfilozófiai hagyomány (mindenekelőtt Platón, Arisztotelész és a sztoikusok) ötvözése a római politikai berendezkedés elveivel és intézményeivel, valamint a hagyományos római erkölcsök világával. A törvények alapvető antik szöveg nemcsak a római jog, de a politika- és jogfilozófia, a római politikai intézmények és a történelem, valamint a vallástörténet iránt érdeklődők számára is..jpg)
A háború előtti Rotterdamban játszódó, az apa-fiú viszony sötét oldalát felmutató regény a huszadik századi holland irodalom klasszikus alkotása. A történet egy törvénytelen gyermekként született, nehéz sorsú ifjúról szól, aki saját erejéből ügyvéddé küzdi fel magát, ám felemelkedésének minden lépéséért szinte párharcot vív könyörtelen, rideg apjával, aki csak a halála pillanatában fogadja el őt. A történet hátterében a korabeli Rotterdam komor színekkel festett társadalmi tablója áll. A regényből készült film, amelyet hazánkban is játszottak, 1998-ban Oscar-díjat nyert.
A szerző röviden és közérthetően ismerteti a görög-római nevelés főbb jellemzőit a homéroszi kortól a római késő császárkorig, kitérve a zenei és testi nevelésre is. A szöveget számos szépirodalmi idézet és forrásszöveg színesíti. A kötet végén olvasható két hosszabb ókori szöveg is, Plutarkhosz A gyermeknevelésről című esszéje, valamint szemelvények Quintilianus Szónoklattanának I. könyvéből..jpg)
A 
Újra Klubrádió és újra a Gondolat Kiadó
A nyugati demokrácia olyan, mint amikor bemegyünk egy étterembe, és kiválasztjuk, hogy francia, olasz vagy német séf döntsön a nevünkben a menüről. A kínai demokráciában mindig ugyanaz a séf – de egyre több beleszólásunk van abba, hogy mit főzzön. (Fang Ning, Kínai Társadalomtudományi Akadémia)
Megálltak a kislányok, nézik a szentet. Görbedt, ösztövér, rongyos alak, s ahogy ott lépdel, valahogy békára hasonlít, pórázon vezeti az elektromos kutyáját. Kadénak hívják amúgy, már hogy a kutyát. Amonyja mellén nehéz vaskereszt lóg, a vállán láncok, fülében tölgyfa dugó, hogy megvédje az emberi zsivajtól. A nagymama azt mesélte Marfusának, hogy Amonyja csak évente egyszer veszi ki a füléből azokat a dugókat, Urunk Színeváltozásakor, hogy „meghallja a kegyes fény suttogását”. Ezek miatt a tölgyfa dugók miatt van, hogy Amonyja nem úgy beszél, mint más emberek, hanem kiabálósan. Mint most is:
A rendszerváltás óta már nem számít ritkaságnak, ha egy nyugat-európai külföldi ingatlant vásárol Magyarországon, és viszonylag rendszeresen itt tölti szabad idejét. A magyarok többsége érti és elfogadja egy ilyen döntés logikáját; az viszont már sokaknak fejtörést okoz, mi készteti azt, aki nem ide született, arra, hogy Magyarországot válassza állandó lakóhelyéül, ahol - magyar identitásunk részeként hamar megtanuljuk - "nem lehet élni". A könyvben szereplő beszélgetések olyan hollandokkal készültek, akik szeretnek itt élni, és korántsem tartják kizártnak, hogy halálukig itt maradnak. Mindegyiküknek más a háttere, más az előtörténete, más a személyisége, mindannyian hangsúlyozzák, hogy nem fontos a számukra, hogy hollandok, (élet)történeteik mégis azt mutatják, hogy meghatározó a magukkal hozott közös kulturális csomag.
A fő kérdés, amelyre a következőkben választ keresünk: mennyiben befolyásolta a „civilizáltaknak” a „barbárokkal” kapcsolatos szemlélete az ókori kelta civilizáció kutatását? Rögtön le kell szögezni, hogy a közelmúlt publikációi ezen a téren látványos előrelépésről tanúskodnak, hála mindenekelőtt a régészet eredményeit hasznosító történeti analízisnek.1 Az elmúlt két évtized kritikai mérlege elsősorban kétféle megközelítés sikerét jelzi, az egyik antropológiai, a másik historiográfiai ihletésű. Ezeknek köszönhetően a barbárokat tárgyaló ókori szövegek radikális újraértelmezése is napirendre került.
Az idősek otthona a kilencvenes évek elején alakult, alapítványi formában működött. A kuratórium elnöke és egyik tagja a saját lakóotthonukat építette át idősek otthona céljára, egy kikötésük volt, mint idős és gondozásra szorult emberek – beleértve az otthonban való tartós bentlakást – részesülhessenek az idős, gondozásra szorult embereket a törvény szerint megillető juttatásokból és támogatásokból. Az otthon a felvételnél jelentős egyszeri belépési díjat kért, amit a belépők kivétel nélkül megfizettek. A szobákhoz ebben az időben sem külön fürdőszoba, sem önálló vizesblokk nem tartozott.
1939. március 20-án 1004 modern festményt, 3825 akvarellt és grafikát égettek el Berlinben a tűzoltóság telepén. A náci Németországban ekkorra már hagyománya volt a művek, műtárgyak égetésének (bevezetőként az Auschwitzban s másutt elégetendő emberekhez). 1933. május 10-én a berlini egyetemen lobogott a könyvmáglya: Albert Einstein, Bertolt Brecht, Walter Mehring, Max Reinhardt, Kurt Tucholsky és más „nem német” („un-German”) német szerzők munkáiból. Elégetik Kurt Pin thus 1920-ban, húszezer példányban megjelent expresszionista antológiájának (Menschheitsdämmerung) megmaradt példányait és a hannoveri, régi protestáns német családból származó Kurt Schwitters festő, kollázskészítő, reklámszakértő könyveit is. Hitler negyedik hónapja kancellár. 1933. április 11-én Berlin– Steglitzben a rendőrség és a náci rohamosztagok megszállják a Bauhaus épületét – az avantgárd egyik centrumát –, kimondatják a testület feloszlását (az igazgató Mies van der Rohe, s még tanár Albers, Hilberseimer, Kandinszkij, Peterhans, Scheper).
Asztrológiáról és asztrológusokról kevés szó esik a könyvben, így magyarázatra szorul, miért ajánlom mégis asztrológia iránt érdeklődőknek. Nem, nem John Frawley-val értek egyet, aki szerint a legjobb asztrológia-tankönyvek azok, amelyekben szó sem esik asztrológiáról ;) nem is csak arról van szó, hogy akit az asztrológia érdekel, azt érdekelni szokta a mágia és a vallástörténet is, sőt nem is csak az asztrológiai mágiára gondolok, hanem arra, hogy amit az újkorig asztrológia néven ismertek, Egyiptomban született meg a hellenisztikus világ különféle csillagos hagyományainak és a görög filozófiának a találkozásából egy szűk kör tagjainak bábáskodásával, és ebből a körből kikerülve a görögök és rómaiak „ilyesmihez” való hozzáállásával és persze a Római Birodalom törvényeivel is szemben találta magát.
A mágia a görög-római világban nem csak a terület szakértőinek íródott, hanem minden érdeklődőnek, és nem állom meg, hogy hozzá ne szóljak azokhoz az olvasói véleményekhez, amelyeket magyar és angol oldalakon még azelőtt találtam, hogy a könyvet kézbe vehettem volna, és amelyek felróják a szerzőnek, hogy műve nem elég felhasználóbarát. Én meg birka vagyok, hogy erre reagálok, de ezt a renyhe hozzáállást több olyan asztrológus is bátorítja, mint Warnock, aki ma a klasszikus asztrológusok közt egyedül vállalja föl az asztrológiai mágia iránti érdeklődését, de közben valósággal lebeszéli hallgatóit arról, hogy kortárs kutatók könyveihez nyúljanak. 
Lieve Joris Hollandiában élő belga-flamand írónő könyve "non-fiction utazási regény". A szerző a műfaj specialistája, számos hasonló, Közel-Keletről és Afrikáról írott művét - mint ahogy később ezt is - irodalmi elismerésekkel díjazták. A szóban forgó könyv a magyar rendszerváltás történetének talán legizgalmasabb időszakát, az 1989 nyarától 1990 tavaszáig eltelt egy évet mutatja be négy fejezeten, azaz az utazás négy szakaszán át. Az egyes szám első személyben íródott regény rendszeresen visszatérő szereplői a rendszerváltó értelmiség legendás alakjai, akik közül egyesek már meghaltak, vannak, kiknek neve egyszerűen a feledés homályába veszett, és olyanok is, akik épp az elmúlt években élték fel politikai tőkéjük maradék morzsáit. A mű - elviekben - a fent említett időszak történelmén kalauzolja végig az olvasót, egy külföldi írónő szemüvegén keresztül. Az "elviekben" azonban nem véletlenül került a mondatba: a regény számomra sokkal inkább azt mutatja be, hogy honnan indult a rendszerváltó értelmiség azon, magát kék, szabad madarakkal jelölő, talán jóval többre hivatott csoportja, akik 2009-2010-re a politikai elemzők szerint gyakorlatilag leradíroztak magukat a politikai palettáról..jpg)
Még fél évvel ezelõtt is meggyõzõdéssel lehetett vallani, hogy az 1970-es évek óta a kapitalizmus számos mértékadó mutató szerint jelentõsen megerõsödött az Egyesült Államokban és a világon. A jobb (és drágább) gyógyszereknek köszönhetõen nõtt a várható élettartam, a gazdasági növekedés szinte töretlen, a tõzsdeindexek korábbi értékeik többszörösét mutatják, és nem utolsósorban a globális kapitalizmus legyõzte a kommunizmust mint társadalmi-gazdasági rendszert. Miközben azonban a kapitalizmus erõsödött, a demokrácia meggyengült: a jövedelmi különbségek nõttek, a korábbinál kevesebb embernek van egészségbiztosítása, a klímaváltozás pedig hatalmas új kihívást jelent.
"Könyves blogokat olvasni és 
Fincher azok közé a ritka rendezők közé tartozik akit a nézők, a kritikusok és a szakma is elismer. Az ő filmjeit elmezi kronológikus sorrendben a szerző. A filmek tanulmányozása konzevatív módszerrel történik, a szereplők, a történet és a jelenetek sorba állításával. Ennek ellenére Fincher egész mukásságára jellemző posztmodern vizsgálata az egész dolgozatot végig kíséri.
– Egy falatot se többé, Wladin! Egy akkorát se, mint egy pöhöly. Elég volt. Nem szükség bikákkal álmodnod az éjjel.
A szerző - Déry Zoltán - Sárospatakon él. Az ősi református kollégiumban érettségizett, de mivel édesapja katonatiszt volt, a diktatúra idén élte további menetét ez döntően befolyásolta. Sok hányattatás után mérnöki oklevelét munka közben szerezte meg. Már gyermekkorától erőteljesen foglalkoztatta nemzetünk múltjának és jövőjének alakulása. Elmélyülten tanulmányozta a magyarság történelmét. Jelen dolgozatában az egykor európai nagyhatalomnak számító Magyarország sorsának tragikus fordulatairól ír. Rámutat a hivatalos történetírásunkban származásunkról és honalapításunkról megrögződött téves álláspontokra. Végigvezet azon a folyamaton, mely a Kárpát-medence nagy részének idegenekkel történő feltöltődéséhez vezetett, miközben elemzi szomszédaink ezzel kapcsolatos vitatható elméleteit.