Share |

Címkék

Címkefelhő

Gondolatblog

2010.01.20. 13:41 gondolatkiado

A zsidókérdés megoldása nem öncél

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó társadalomtudomány tortenelem fejezetek

Halmos Sándor: Adatok Bereg és Szabolcs vármegye zsidósága történetéhez a letelepedéstől napjainkig

Halmos Sándor (1946) az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem nyugalmazott docense, a Debreceni Zsidó Hitközség nyugalmazott igazgatója. Tanulmányait az Országos Rabbiképző Intézetben, az Egri Tanárképző Főiskolán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomtudományi Karán végezte. Évtizedeken át kulturális és oktatási területen dolgozott, munkásságáért számos állami kitüntetésben részesült (Szocialista Kultúráért, Radnóti-díj, Debrecen Város Pro Urbe díja, 2009-ben pedig megkapta a Debrecen Alkotói Ösztöndíját).

Tíz éven keresztül volt szervezője és irányítója Debrecen és a határon túli magyar ajkú zsidó közösségek szövetségének, ahol évente tudományos tanácskozásokra került sor, melyeknek előadásai könyv alakban is megjelentek. Szabó Magda Kossuth-díjas írónővel tíz éven át volt rendezője és szervezője a Debrecenben tartott Dr. Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyeknek. Kutatási területe a helytörténet és vészkorszak. Részt vett Randolph L. Braham professzor A magyarországi Holokauszt földrajzi enciklopédiája munkáinál. Közel ezer publikációja jelent meg hazai és külföldi napilapokban és folyóiratokban. Jelenleg a KD NP Izraelita Mûhelynek főtitkára.

FŐBB MUNKÁI:

Virágos Mihály Liszt-díjas operaénekes életrajzi regénye, 1996

Dr.Weisz Miksa egykori debreceni főrabbi élete, 1998

Nevek: A debreceni holokauszt mártírjai és túlélői, 2003

Emlékezz meg! A Hajdú-Bihar megyei zsidóság története, 2004

Élő szó (válogatott írások), 2004

Hinöni (Íme itt vagyok!), válogatott írások, 2006

A Szatmár megyei zsidóság története, 2008

Évente publikál a Keresztény- Zsidó teológiai évkönyvbe, illetve a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlébe.

304 oldal

Ár: 3500 Ft

 

RÉSZLET

A zsidóság vagyonáról

Bereg és Szabolcs megyét is érintő kérdések

Úgy érzem, zsidókérdés kapcsán érdemes külön foglalkozni a vagyoni kérdésekkel, mivel

„Sehol Európában nem volt annyira szükséges a zsidókérdés gyors és alapos megoldása, mint Magyarországon (…) A zsidókérdés megoldása nem öncél, hanem feltétlen és reális szükségesség. Csak ez adja majd meg az alapot Magyarország valamennyi többi problémájának megoldásához.” (Részlet a Berliner Lokal-Anzeiger című lap 1944. évi számából, amely Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Budapest, 1948, Magyar Téka, 163. oldalán olvasható.)

S aki mondta, nem más, mint Endre László (1895–1946), aki 1923-tól a gödöllői járás főszolgabírája, 1938-től Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja, a Sztójay- kormányban belügyi közigazgatási államtitkár, s aki Baky Lászlóval főszerepet vállalt a deportálások szervezésében. A magyar kormány a politikai elit és a lakosság jelentős részének akarata ellenére 1944-ig nem volt hajlandó a zsidók vagyonának „szociális alapú” teljes elosztására. A konzervatív világszemlélet tette bizonytalanná Horthyt és tanácsadóit a „zsidókérdés totális megoldására” tett javaslatok iránt.

Bár már1942-ben megszületett a zsidók mezőgazdasági ingatlantulajdonlását korlátozó törvény, az ez által nyert területek még csak megközelítőleg sem elégítették ki a termőföld iránti igényeket. Kállay Miklós miniszterelnök azonban elvetette Reményi-Schneller Lajos egy évvel későbbi, a zsidóság vagyontalan írásáról szóló törvényjavaslatát, bár a parlamentben biztos szavazati többséget kapott volna.

Szólj hozzá!

2010.01.20. 09:18 Timaios

A stílus durva és kegyetlen

Címkék: ajánló könyv regény gondolat kiadó tortenelem fejezetek politologia

Kôvágó József - Vámos György (szerk.): Egyedül vagy

Kővágó József kisgazda politikus 1945 és 1947 között - majd néhány napig, az 1956-os forradalom idején, újra - Budapest főpolgármestere volt. A koalíciós időkben a kisgazdapárt egyik vezető alakja. Noha 1947-ben visszavonult a politikától, nem kerülhette el a Rákosi-korszak terrorgépezetének bosszúhadjáratát. Koncepciós per áldozata lett; éveket töltött börtönben tárgyalás nélkül, míg 1956-ban szabadon engedték. A forradalom után részt vett az FKGP újjáalakításában. A forradalom leverése után nem maradt más út a számára, mint az emigráció. Kalandos, szenvedéssel teli életpályáját foglalja össze emlékirata, amely elsősorban arra összpontosít, mit élt át a politikus Kővágó József, és mit árulnak el a politikai rendőrség iratai az Állambiztonsági levéltárban.

174 oldal

Ár: 2490.- Ft

 

RÉSZLET

A vádirat

Nyílt a zárka. „Nyomás!” A szemek bekötése. Bilincs. Lépcsôkön fel, szemkötô le. Kocsiba tuszkoltak.

– Ne merjen integetni, jelet adni, megszólalni! – suttogta a fülembe egy civil ruhás ávós. Ismertem. Ez már szállított engem. Most egész elegánsan utaztam. Luxuskocsi repített a városon át. Megbilincselt kezemet el kellett dugni. Két ember ült mellettem szorosan. A városban nagy volt a forgalom. Egy-egy piros lámpa megállított bennünket. Ragyogó, korai ôsz érkezett a városba a haldokló nyár hátán.

Furcsa nyaralás volt – gondoltam magamban, és sajgott a szívem. A város látványa erôvel töltött meg. Idegeim lecsillapodtak. Úgy éreztem, hogy tisztességes múlt áll mögöttem. Büszke lehetek mindenre, ami eddig történt. Az autó gyanúsan közel ment el volt lakásunk mellett. Istenem! Mi lenne, ha a feleségem éppen erre sétáltatná a kislányomat – ötlött fel bennem a reménység. A játszótéren gyerekek hancúroztak. Az enyém nem volt közöttük. Vagy talán ott volt, és meg sem ismertem volna? A kocsi elkanyarodott. Egy helyen sokáig kellett várni. A sarkon ismerôs közlekedési rendôr irányította a forgalmat. Tekintete átsiklott rajtunk. Mintha egy pillanatra megállt volna rajtam a szeme! Nem, közömbösen továbbment. Nem ismert fel. A kocsi a Conti utca felé haladt. Újra rémület markolt belém, mert a Conti utcai börtön a kémek börtöne volt. Kevesen kerültek ki innen. Amint a kocsi befordult a kapu alá, nyomban szememre került a kötés, és már vittek is lefelé.

Újra a pincében voltam. A stílus itt is durva volt és kegyetlen. Káromkodások szálltak a levegôben, mint ilyenkor kora ôsszel a szúnyogok a víz partján. Az egésznek valami vesztôhely jellege volt. A cellák egészen kicsinyek. Az ôrök egészen vadak. A szívem rémülten verni kezdett újra, hiába csitítottam. Hamarosan bánatosan bámultam a csajkára, melybôl az utolsó csepp borsót is kikanalaztam. Az étvágyam csak most jött meg igazán. Ez a csajka borsó csak felbosszantotta a gyomromat. Haragosan követelt valami táplálékot. Nyílt az ajtó és marcona külsejû, fekete hajú ôr köpött be a zárkámba.

– Na, vén fasiszta összeesküvô – kezdte, és zamatos káromkodásokkal folytatta – hát maga rossz bôrben van. Így nem bírja ám el az akasztást!

Szólj hozzá!

2010.01.19. 13:33 janos444

Acélbőrönd és túlélőcsomag

Címkék: ajánló könyv regény gondolat kiadó világirodalom szépirodalom fejezetek

Lieve Joris: Vissza Kongóba

A könyv főszereplője Zaire, még ha Kongónak hívják is a címben. A belga Lieve Joris, a könyv elbeszélője újságíróként, illetve egy volt kongói misszionárius unokahúgaként utazza be Mobutu országát. Megérkezése után néhány hétig még a páterek és volt gyarmatosok veszik szárnyaik alá, de Joris határozottan küzd a függetlenségéért. Teherautó-utazást tesz egyik faluból a másikba, meglátogatja nagybátyja kedvenc posztját, majd összezavarodva menekülőre fogja a dolgot, egy rozoga hajóval felhajózik a Kongón, miközben szembesül saját beidegződéseivel és előítéleteivel. Megismerkedik a zaire-i értelmiség néhány tagjával, elmélkedik modernitás és hagyomány viszonyán. Végül ártatlanul börtönbe kerül, kiszabadulása után pedig remegve reménykedik benne, hogy nem utasítják ki az országból. Joris könyve nemcsak izgalmas beszámoló egy gyönyörű és sokszínű országban tett utazásról, hanem a kíváncsiság, az elmélkedés, a megbocsátás, a másikkal és az önmagunkkal való szembenézés elkerülhetetlenségének dokumentuma is.

225 oldal,

Ár: 2450.- Ft

RÉSZLET

A nagybácsi nyomában

A Fabiolaville többi utasának fizetnie kell, ha partra akarja rakatni a csomagjait Matadiban, de Guido páter mindenkit ismer, s magabiztosan terelget minket az autója felé.

– Nem megállni! – súgja.

Egy zaire-i vámhivatalnok megpróbálja feltartóztatni, de a testvér nevetve vág vissza:

– Vigyázz, fiam, megbüntetlek!

Két hete hagytam el Antwerpen kikötõjét, de amikor Guido páter autójával berobogunk a misszió kapuján, olyan, mintha hazaérkeznék: egy belsõ udvar köré épült flamand rendház emelkedik elõttünk. A széles kerengõt virágládákban nyíló gerániumok szegélyezik. Bronek páterrel két szomszédos szobát kapunk, mindkettõ a Zaire folyóra néz. A szoba a trópusi körítés ellenére is egy csapásra visszarepít az internátusban töltött évekbe. Két keskeny erényes ágy, kõpadló, kereszt a falon, törölközõ és egy darab szappan a mosdóasztalon.

Szeretném megmosni a kezem, de nincs víz. Az ablakokon szúnyogháló feszül, egy hatalmas repülõ csótány csapkod rajta õrülten a szárnyával. Errõl a fajtáról Raskin úr mesélt nekem a hajón. Azt hittem, azért találta ki ezeket a vadállatokat, hogy engem ijesztegessen velük. Hamarosan négy zaire-i abbé suhan be a szobámba, hogy elüldözze a rovart. Felszabadultan nevetnek.

– Soha nem szabad õket megölni – világosítanak fel –, különben százával jönnek vissza a temetésre.

Úgy tûnik, Bronek kezd magához térni ebben a derûs környezetben. Arról mesél, milyen volt, mikor elõször indult neki egyedül a brousse-nak. Alig ismerte az ottaniak nyelvét, a szokásaikról semmit sem tudott. Hogyha esténként mulatságot tartottak, félt, annyira vadul tudtak viselkedni, ha ittak, s bizony õ volt ott az egyetlen fehér. Most, hogy már a szárazföldön vagyunk, úgy tûnik, vonzza ez az élet.

Szólj hozzá!

2010.01.19. 11:42 zaphodbb

"Hogy mit gondolok?"

Címkék: ajánló könyv jog gondolat kiadó fejezetek

Marcus Tullius Cicero: A TÖRVÉNYEK

A kötet A törvények (De legibus) három könyvének és fennmaradt töredékeinek első teljes és megbízható magyar fordítását tartalmazza. A szöveg értelmezését a fordító jegyzetei, utószó és jegyzetszótár segíti. A törvényekben Cicero - a platóni Állam és a Törvények mintájára - Az állam (De re publica) párdarabját írta meg. Az első könyvben a jog filozófiai megalapozására vállalkozik egy természetjogi elmélet kifejtésének keretében, a második könyvben a vallási törvényeket ismerteti és magyarázza, végül a harmadikban az állami tisztségek és intézmények rendszerét fejtegeti és kommentálja. A mű alapvető vonása a görög politika-, erkölcs- és jogfilozófiai hagyomány (mindenekelőtt Platón, Arisztotelész és a sztoikusok) ötvözése a római politikai berendezkedés elveivel és intézményeivel, valamint a hagyományos római erkölcsök világával. A törvények alapvető antik szöveg nemcsak a római jog, de a politika- és jogfilozófia, a római politikai intézmények és a történelem, valamint a vallástörténet iránt érdeklődők számára is.

128 oldal

Ár: 2400.- Ft

 

RÉSZLET

(9) ATTICUS: Hogyan? Egyéb mûveid megírására ugyan mennyi ráérõ idõd jutott? Márpedig többet írtál, mint bárki polgártársaink közül!

MARCUS: Azért mindig akad valamennyi megtakarított idõm, s ezt sohasem hagyom veszendõbe menni. Úgyhogy ha alkalom kínálkozik néhány napos vidéki tartózkodásra, akkor ehhez igazítom az írással kapcsolatos terveimet. Történeti munkába fogni azonban csak úgy lehetséges, ha elõre biztosítjuk hozzá a szükséges idõt, ráadásul e munkát nem is lehet hamarjában elvégezni. Különben is mindig összezavarodom, valahányszor az történik, hogy miután egyszer valamibe belekezdtem, megint valami más tárgyra kell áttérnem, és nem is tudom a félbehagyott részeket olyan könnyen újra egybeszõni, mint hogyha egyhuzamban megcsinálnám azt, amit elkezdtem.

(10) ATTICUS: Eszerint valamilyen kötetlen politikai megbízatásra volna hát szükséged, vagy más efféle közügyektõl mentes szabadidõre.

MARCUS: Én inkább az idõs korral együtt járó ráérõ idõben bízom, fõként mert ekkor nem utasítanám vissza, hogy õseink módjára támlás székemen ülve adjak jogi tanácsot a hozzám fordulóknak, s betöltsem a hajlott, ámde nem tehetetlen életkor e kedves és tiszteletre méltó hivatalát. Akkor majd annyi tevékeny órát szentelhetek arra is, amit te szeretnél, s még sok nagyobb és hasznosabb vállalkozásra is, amennyit csak akarok.

IV. (11) ATTICUS: Én mégis attól tartok, hogy senki nem fogja elfogadni ezt a kifogást, hanem az idõk végezetéig törvényszéki beszédeket kell majd tartanod, annál is inkább, mivel te magad is változtál, és a szónoki beszéd egy másik fajtáját kezdted alkalmazni. Hiszen ahogyan közeli barátod, Roscius öregkorában az énekelt részekben11 mérsékelte a tempót és a kísérõ sípok játékát is lelassította, ugyanúgy lazítasz te is napról napra valamicskét azon a feszült és szenvedélyes elõadásmódon,mellyel korábban gyakorta éltél, olyannyira, hogy szónoki elõadásmódod nincs is már messze a filozófusok nyugodt stílusától. S mivel nyilvánvaló, hogy ezt a beszédmodort még a késõ öregség is képes megtartani, ezért azt hiszem, nem fogsz megszabadulni a bírósági perektõl.

(12) QUINTUS: No de – Herculesre! – én abban a hitben voltam, hogy népünk jóváhagyná, ha úgy döntenél, hogy a jogi tanácsadásnak szenteled magad. Ezért szerintem, ha majd úgy tartja a kedved, akkor csak próbáld ki!

MARCUS: Megtenném, Quintus, ha e kísérletben nem rejlene semmiféle kockázat! De attól félek, hogy miközben csökkenteni szeretném elfoglaltságaim számát, inkább még növelem is, amennyiben a peres ügyekkel való foglalkozáshoz, melyhez csakis fölkészülten és alapos megfontolás után látok hozzá, most még ez a jogértelmezõi feladat is társulna, mely nem annyira az elvégzendõ munka miatt lenne teher, mint inkább azért, mert elrabolná a beszédek átgondolására szánt idõt, enélkül pedig soha nem mertem nagyobb ügyet elvállalni.

(13) ATTICUS: Miért nem fejted hát ki – e „megtakarított idõben”, ahogy mondod –, és miért nem írod le elgondolásaidat a civiljogról,12 mégpedig alaposabban, mint ahogyan mások teszik? Hiszen elevenen él bennem annak emléke, hogy már kora ifjúságodtól kezdve szorgalmasan tanulmányoztad a jogot, akkortól fogva, mikor magam is sûrûn látogattam Scaevolát, és úgy vettem észre, sohasem szentelted magad annyira a szónoklásnak, hogy félvállról vedd a civiljogot.

MARCUS: Hosszú beszélgetésre hívsz engem, Atticus. Mégis vállalom az ügyet – feltéve, hogy Quintus nem áll elõ azzal, hogy inkább egy másikat tárgyaljunk –, és elmondom a véleményemet, már csak azért is, mert éppen van ráérõ idõnk.

QUINTUS: Én pedig szívesen meghallgatom. Ugyan milyen jobb elfoglaltságot találhatnék, s mivel tölthetném el hasznosabban a mai napot?

(14) MARCUS: Menjünk hát tovább szokott sétautunkon a pihenõhelyünk felé! Ott, ha elegünk lesz a járkálásból, megpihenhetünk, s kellemesen töltjük majd az idõt, miközben egyik témát a másik után vitatjuk meg.

ATTICUS: Erre menjünk, a Liris mentén, s ha egyetértetek, az árnyékos parton. De most már, kérlek, kezdj hozzá, és fejtsd ki, hogy mit is gondolsz a civiljogról!

MARCUS: Hogy mit gondolok? Azt, hogy voltak hazánkban olyan kiváló férfiak, akik a nép számára értelmezték a jogot és jogi tanácsokat adtak az embereknek, ám e férfiak, miközben azt állították magukról, hogy nagy dolgokkal foglalkoznak, valójában apró-cseprõ ügyekkel foglalatoskodtak. Hiszen mi érhet fel jelentõségben a polgári közösség jogával?14 S ugyanakkor van-e annál jelentéktelenebb – jóllehet a nép számára nélkülözhetetlen –, mint azok munkája, akikhez jogi tanácsért fordulnak? Nem állítom, hogy azok, akik e feladatot ellátták, ne ismerték volna az általában vett jogot, csupán azt mondom, hogy azzal, amit õk civiljognak neveznek, csak annyiban foglalkoztak, amennyiben ezt a nép számára biztosítani akarták; márpedig ez a jog mélyebb megértése szempontjából sovány eredmény, bár persze a gyakorlatban szükség van rá. Szóval mire is szólítasz fel? Mire buzdítasz? Hogy a csatornákkal és válaszfalakkal kapcsolatos jogi kérdésekrõl írjak feljegyzéseket? Vagy hogy szóbeli szerzõdéseknél és peres eljárások során használt formulákat16 állítsak össze? Ezeket egyrészt már sokan és részletekbe menõen írásba foglalták, másrészt pedig, úgy vélem, ezek alacsonyabb rendû témák, mint azok, amelyek taglalását tõlem várod.

V. (15) ATTICUS: Ha érdekel, hogy mit várok tõled, elmondhatom: miután a legjobb állami berendezkedésrõl már írtál, önként adódik, hogy most ugyanúgy a törvényekrõl is írj. Úgy tudom, a te kedves Platónod is így cselekedett, õ, akit csodálsz, akit mindenkinél különbnek tartasz, akit a legjobban szeretsz.

MARCUS: Azt kívánod tehát, hogy amint Platón a krétai Kleiniasszal és a spártai Megillosszal az államok intézményeirõl és a legjobb törvényekrõl beszélget egy forró nyári napon – ahogy írja –,18 a knósszoszi ciprusligetekben és erdei utakon kószálva, s közben meg-megállva, olykor pedig lepihenve, úgy most mi is, e sudár nyárfák között, a viruló és árnyas parton hol sétálgatva, hol pedig letelepedve vizsgáljuk meg ugyanezeket a kérdéseket, mégpedig némiképp bõvebben annál, mint ahogyan ezt a bíróságok napi gyakorlata igényli?

(16) ATTICUS: Igen, szívesen hallanék róluk.

MARCUS: És mit szól hozzá Quintus?

QUINTUS: Semmi sincs, amit szívesebben meghallgatnék.

Szólj hozzá!

2010.01.18. 14:33 negyedik_nick

Mikor házasodunk össze?

Címkék: ajánló könyv regény gondolat kiadó világirodalom szépirodalom fejezetek akcentusok

F. Bordewijk/Varga Orsolya (ford.): KARAKTER

Akcentusok

A háború előtti Rotterdamban játszódó, az apa-fiú viszony sötét oldalát felmutató regény a huszadik századi holland irodalom klasszikus alkotása. A történet egy törvénytelen gyermekként született, nehéz sorsú ifjúról szól, aki saját erejéből ügyvéddé küzdi fel magát, ám felemelkedésének minden lépéséért szinte párharcot vív könyörtelen, rideg apjával, aki csak a halála pillanatában fogadja el őt. A történet hátterében a korabeli Rotterdam komor színekkel festett társadalmi tablója áll. A regényből készült film, amelyet hazánkban is játszottak, 1998-ban Oscar-díjat nyert.

 

 

 

RÉSZLET

IFJÚKOR

A végrehajtó A. B. Dreverhavennek nem volt nehéz kinyomoznia az anya útját. Az emberek követése a foglalkozásához tartozott, foglalkozásának pedig minden csínjával-bínjával tisztában volt. Néhány napon belül megtudta, hogy az anya az egyik legszegényebb utcában lakik a vágóhíd környékén. Már nem Jobának, hanem Katadreuffe kisasszonynak hívták, még ő is így beszélt magáról.

Egy nap levelet kapott. A borítékon Dreverhaven irodájának címe. Benne csupán fél ív papír. „Feljegyzés”, állt felül nyomtatott nagybetűkkel, majd ismét a cím. A levél a dátumból és három szóból állt:

„Mikor házasodunk össze?”

Az aláírás hiányzott. Rövid és velős levél, hatalmas fekete betűkkel. Apró darabokra tépte. A postás még aznap százguldenes pénzutalványt nyújtott át az asszonynak. A feladószelvényen ugyanaz a cím, ugyanazzal az írással. A nő egy pillanatig tétovázott, nem olyasvalaki volt, aki hosszan tétovázik. Először arra gondolt, hogy az utalványt is összetépi, végül csak a címet húzta át. „Vissza a feladónak”, írta rá, és a postaládába dobta.

Dreverhaven szívtelen ember volt, olyan értelemben, hogy nem voltak érzései. Hogy választ nem kapott, csak a pénzét küldték vissza, cseppet sem zavarta. Nyugodtan eltette a pénzt. Ám a felelősség- vagy kötelességtudat nem hiányzott belőle. Egy hónap múlva Katadreuffe kisasszony újabb levelet kapott: „Mikor házasodunk össze?” Ezúttal ötvenguldenes pénz - utalvány kíséretében. Ugyanazt tette vele, mint az első alkalommal. Dreverhaven összesen hatszor küldte el ezt a feljegyzést, menetrend szerint havi rendszerességgel. Egyetlenegyszer sem kapott választ. Az ötvenguldenes pénzutalvánnyal folytatott párbaj egy teljes évig tartott. A tizenkettedik alkalommal a következő sorral kapta vissza: „Soha nem lesz átvéve.” Hogy ezért-e, vagy sem, a harc mindenesetre befejeződött. Most a nő diadalmaskodott, az elégtétel azonban csekély vigaszt jelentett. Egész életében megmaradt benne valamiféle megvetés önmaga iránt, nem is kisebbrendűségi érzés volt ez, inkább büszke gyűlölet általában a női nemmel szemben.

Szólj hozzá!

2010.01.18. 11:13 gondolatkiado

"...emberré a vagyon tesz"

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó tortenelem fejezetek katalógus 2009 2 iskolakultúra

Hoffmann Zsuzsanna: Antik nevelés

A szerző röviden és közérthetően ismerteti a görög-római nevelés főbb jellemzőit a homéroszi kortól a római késő császárkorig, kitérve a zenei és testi nevelésre is. A szöveget számos szépirodalmi idézet és forrásszöveg színesíti. A kötet végén olvasható két hosszabb ókori szöveg is, Plutarkhosz A gyermeknevelésről című esszéje, valamint szemelvények Quintilianus Szónoklattanának I. könyvéből.

188 oldal

Ár: 2200.- Ft

RÉSZLET

A SPÁRTAI NEVELÉS

A spártai állam (Lakedaimón) a peloponnésosi félszigeten található, földrajzi nevén Lakónia, a dór hódítók által leigázott területen jött létre. A hagyományos Spárta- kép szerint – ennek fő forrása Plutarchos és Xenophón – egyenlőségre épülő, katonai berendezkedésű, arisztokratikus jellegű társadalom. A spártai államrend atyjának Lykurgost tekintik, róla azonban Plutarchosnál a következő olvasható:

„Lykurgosról, a törvényhozóról, úgyszólván egyetlen adat sincs, amely vitás ne lenne” (Lykurgos 1).

A legendás törvényhozó nevéhez kötik a katonás államberendezkedést, továbbá a példásan szigorú nevelési rendszert, jóllehet az sem bizonyos, hogy egyáltalán élt-e. A spártai társadalom összetétele jóval színesebb, mint ahogyan azt hagyományosan szemlélet tartotta. Egy teljes jogú spártai polgárra kb. 3 perioikos és 8 helóta jutott. Emellett a három csoport mellett, ezek leszármazottaiból, úgynevezett köztes kategóriák is kialakultak. Az állam élén két király állt, mellette működött a 28 tagú vének tanácsa, a legfontosabb tisztség viszont az öt ephorosé, akik a Kr. e. 6. század elejétől kezdve a teljes közéletet ellenőrizhették, beleértve a királyokat is.

A királyoknak bizonyos főpapi és bírói tevékenységen túl feladata a katonai vezetés. Vitatott a spártai földtulajdonviszonyok kérdése. A görög hagyomány szerint Lykurgos 9000 egyenlő parcellára osztotta a lakóniai síkságot, ezek lettek a teljes jogú spártai polgárok (spartiaták) a földjei; a peremterületeken viszont 30 000 parcellát alakított ki a valószínűleg szintén dór származású perioikosok (körüllakók) részére. Ez az eredeti vagyoni egyensúly – ha egyáltalán fennállt – az archaikus korra már megbomlott. Alkaios (Kr. e. 630 körül – 570), a lesbosi származású, arisztokrata költő a következő sorokat fogalmazta meg Spárta kapcsán:

„Mondják, nem rosszul szólt egykor Aristodamos Spártában, mikor íme ekképp tanított: emberré a vagyon tesz, a koldust meg se becsülné, semmibe se veszi senki…” (Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre.)

A földtulajdonviszonyok időközben valószínűleg módosultak, legenda továbbá az egyenlőség mítosza, a vaspénz használata legfeljebb egy rövid időszakra lehetett igaz. Ellenben a spártai életmód jellegzetességei, a férfiak sajátos közösségi életformája

– amelyek feltehetően az ősi dór társadalmi szervezet és szokások maradványai

– egészen az ókor végéig fennmaradtak. Ezek továbbélésének, valamint a jellegzetes katonai berendezkedésnek a magyarázata is az állandó katonai készültségben található meg, amire a nagyszámú leigázott népesség kényszerítette a hódítókat.

A spártai életmód különösen jellegzetes, az ókorban is egyedülálló a rendkívül erős közösségi szellem fenntartására való törekvés. A fiúk és férfiak 7–30 éves koruk között katonai táborokban éltek, korcsoportok szerinti beosztásban. Ezen idő alatt korosztályuknak megfelelő oktatást, illetőleg katonai kiképzést kaptak. A spártai polgár 30 éves korában önálló háztartást alapíthatott, de napjait továbbra is férfi - házakban töltötte. A közös étkezések (syssitia) 15 fős csoportokban történtek, amelyeknek a költségeit közösen viselték. A csoport szabad választás útján állt össze, egyetlen tiltakozás elég volt valakinek a kizárásához. A csoportok külön-külön helyiségekben tartózkodtak, és szigorú titoktartás kötötte őket.

Szólj hozzá!

2010.01.18. 09:50 zaphodbb

Benne voltunk a rádióban!

Címkék: ajánló rádió sajtó gondolat kiadó világirodalom szépirodalom

A Klub Rádió Líra Könyvklub - Minden nap könyv! című műsorában, január 11-én, 13 órai kezdettel, Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris könyvéről hallgathattátok meg a könyv fordítójával Papolczy Péterrel készült interjút. Ha véletlenül, a bokros teendők között lekéstétek a műsort, itt a lehetőség, hogy az alábbi linkre kattitnva bepótoljátok és meghallgassátok a 10 percnyi Montecorét.

Papolczy Péter igen élvezetes, gördülékeny elemzését a könyvről, és magáról Jonas Hassen Khemiriről mindenképpen érdemes meghallgatni.

Benne voltunk a rádióban!

2 komment

2010.01.17. 17:19 zaphodbb

Szorokin a rádióban

Címkék: rádió sajtó gondolat kiadó világirodalom szépirodalom szorokin gondolat világirodalmi sorozat

Újra Klubrádió és újra a Gondolat Kiadó egyik újdonsága a téma, méghozzá Vlagyimir Szorokin: 23 000, amely A jég trilógia befejező, harmadik kötete. A Könyvklub című műsorban a könyv szerkesztőjével, Boris Jánossal beszélget Gerenday Bars Ágnes.

A felvétel ma, vasárnap megtörtént és a rövid változat már holnap (január 18. hétfő) 6:55-kor és 8:55-kor megy adásba. A hosszú (10 perces) változatot hétfőn, holnaphoz egy hétre (január 25-én) adják le 13:00 és 14:00 között, majd ezt megismétlik a rákövetkező vasárnap (január 31-én) 14:00 és 15:00 között.

Hallgassuk együtt a Gondolatot!

Szólj hozzá!

2010.01.15. 15:10 gondolatkiado

Mit gondol Kína?

Címkék: könyv gondolat kiadó társadalomtudomány tortenelem fejezetek kultúrtörténet kultúratudomány

Fejezet - Mark Leonard: Mit gondol Kína?

Demokrácia a fellegekben

A nyugati demokrácia olyan, mint amikor bemegyünk egy étterembe, és kiválasztjuk, hogy francia, olasz vagy német séf döntsön a nevünkben a menüről. A kínai demokráciában mindig ugyanaz a séf – de egyre több beleszólásunk van abba, hogy mit főzzön. (Fang Ning, Kínai Társadalomtudományi Akadémia)

Pingchang egy város a fellegekben. Szecsuán fővárosától, Chengdutól öt órányira, kanyargós hegyi utak ölelésében, 600 méterrel a tengerszint fölött helyezkedik el a Daba hegyvonulatban. A környező vidék lélegzetelállító – a fák, a gyep, a bambuszok és termőföldek a zöld egész skáláját vonultatják fel. A hegy oldalába teraszokat vájtak rizs- és gabonatermesztés céljából. Az utak jobbra-balra kanyarognak a ködben, felfedve a mély szurdok szélén emelkedő város kontúrjait. A betonépületek brutalitása szinte arcul csapja az érkezőt. A város kopottas sziluettje úgy mered elő a sziklák közül, mint a Disney-kastély szocreál utánzata. Károly herceg karbunkulusnak nevezte volna, engem viszont egyenesen meghatott a már amúgy is anakronisztikus modern szemlélet utópisztikus volta. A város még ebben a roskatag állapotában is azt tükrözte, hogy az ember rá akarja kényszeríteni az akaratát a természetre.

Pingchang lakosainak zöme a városközponthoz sáros földutakkal csatlakozó falvakban él. Nun Chaóban, az első faluban, ahova eljutottam, hevenyészve összetákolt jármok és fűzfaveszszőből font hátikosarak alatt görnyedező földművesek gyalogoltak a nagy vörös utcai transzparensek tövében, amelyek az „új szocialista vidék” létrehozását hirdették. Nun Chao azonban nem tűnt valami újnak. Omladozó házai – amelyekben már csak az öregek, az elesettek és a betegek laktak – a háborús övezetekről készült tévéfelvételekre emlékeztettek. Minden különösebb előzmény nélkül egy idős asszony lépett hozzám, és elmesélte, hogy a falu teljesen elnéptelenedett, amióta az épkézláb férfiak, a jobb munka reményében, elvándoroltak onnan (azok, akik otthon maradtak földet művelni, mondta az asszony, mindössze 900 renminbit – 65 fontot – keresnek évente).

Miközben beszélgettünk, egy csapat elgyötört, pirosló arcú földműves gyűlt körénk, és izgatottan sorolni kezdték a problémáikat: a földből egyre kevésbé lehet megélni, az orvosi ellátás és az oktatás egyre csak drágul, a gyerekek előtt nincs követhető férfimodell, a falu teljesen el van vágva a külvilágtól. A több tucatnyi helyi lakos egyre hangosabban kiáltozott tehetetlen dühében. Nyomatékosan megkértek, hogy továbbítsam elkeseredett üzenetüket Pekingnek. Nem tudták, hogy pekingi barátaim éppen azért küldtek Pingchangba, hogy behatóbban tanulmányozzam a Kína jövőjét modellező várost.

Növekvő demokrácia

Pingchang megye sok látogatót vonz manapság – de ezek a látogatók nem azért jönnek, hogy az építészet csodáit vagy a gazdasági modell sikereit vegyék szemügyre. Azért jönnek,szavazással választhatják meg a járás párttitkárait. A kísérlet meglehetősen újszerűnek hat egy olyan pártban, ahol az előrejutás feltétele elsősorban a lojalitás és a személyes kapcsolatok, nem pedig a párttagok akarata. Normális körülmények között a kormányzat egyes szintjein levők egyszerűen kinevezik az alattuk levő vezetőket – az országos pártszervezet választja ki a tartományi pártszervezetek vezetőit, akik viszont a prefektúrák vezetőit toborozzák, akik aztán a járási vezetőséget nevezik ki, akik a falusi pártszervezetek vezetőinek a kiválasztásáért felelősek. Félő, hogy Pingchang most a feje tetejére állítja ezt a folyamatot. Ez a kínai gondolkodók által „párton belüli demokrácia”-ként emlegetett jelenségre irányuló legmagasabb szintű kísérlet. Amikor 2006-ban elmentem a helyszínre tájékozódni, a megyei párttitkár, Li Qian Xiang büszkén mesélte, hogy a választások híressé tették Pingchang nevét: „A gazdaságunk nem túl fejlett, de a demokráciát érintő kísérleteink igen.”

Először egy barátomtól hallottam Pingchangról, aki a Központi Szótárszerkesztő- és Fordítóirodának dolgozik. A nem sok jóval kecsegtető elnevezés egy tiszteletet parancsoló intézményt jelöl, amelyet az 1930-as években alapítottak, hogy közelebb hozzák a szocialista gondolkodást a kínaiakhoz: olyan klasszikusokat fordítottak le kínaira, mint A tőke, a Kommunista Kiáltvány vagy Lenin Mi a teendő? című műve. Ez volt a Kommunista Párt egyik kulcsszervezete, még jóval azelőtt, hogy a Népköztársaság megalakult volna. 1978, a reformkorszak beköszönte óta az iroda nehezen talál magának új szerepet. A tőkeerős, csillogó-villogó épületekben székelő agytrösztöktől eltérően az iroda egy utcára nyíló zöldség-gyümölcsbolt és egy kínai kifőzde – a tojásos vörösbab gombócot reggeliző helyi munkások Mekkája – mellett található.

Szólj hozzá!

2010.01.15. 14:41 janos444

Könyvbemutató: Majdnem száz év

Címkék: könyv gondolat kiadó társadalomtudomány könyvbemutató tortenelem katalógus 2009 2

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszéke, a Gondolat Kiadó és a Magyarországi Montessori Egyesület tisztelettel meghívja Önt a

MAJDNEM SZÁZ ÉV

Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával

című kötet bemutatójára

A könyvet bemutatja Laki Mihály és Solymosi Katalin

A rendezvény helyszíne Kossuth Klub (Budapest, VIII. kerület, Múzeum u. 5–7.)

Időpont 2010. január 29. este ½6 óra

A rendezvényen a kötet kedvezményes áron megvásárolható.

Szeretettel várjuk!

 

A munka kapcsolódik az Életreform mozgalmak és a reformpedagógia című OTKA-kutatáshoz.

 

www.montessori.hu

www.gondolatkiado.hu

Szólj hozzá!

2010.01.15. 12:31 zaphodbb

"A vérit érezem valakiknek!"

Címkék: regény gondolat kiadó világirodalom szépirodalom szorokin fejezetek gondolat világirodalmi sorozat

Fejezet - Vlagyimir Szorokin/M. Nagy Miklós (ford.): Cukor-Kreml

Megálltak a kislányok, nézik a szentet. Görbedt, ösztövér, rongyos alak, s ahogy ott lépdel, valahogy békára hasonlít, pórázon vezeti az elektromos kutyáját. Kadénak hívják amúgy, már hogy a kutyát. Amonyja mellén nehéz vaskereszt lóg, a vállán láncok, fülében tölgyfa dugó, hogy megvédje az emberi zsivajtól. A nagymama azt mesélte Marfusának, hogy Amonyja csak évente egyszer veszi ki a füléből azokat a dugókat, Urunk Színeváltozásakor, hogy „meghallja a kegyes fény suttogását”. Ezek miatt a tölgyfa dugók miatt van, hogy Amonyja nem úgy beszél, mint más emberek, hanem kiabálósan. Mint most is:

– Nem látom az utat! Sötétben járok! Reggel van, fényes napvilág, de Amonyja nem látja az utat. Megáll, mire a tömeg is megáll mögötte.

– Fényt! Fényt! – kiáltja a szent.

Kade kutya fölgyújtja kék szemeit, világít Amonyja lába elé. A botjára támaszkodik Amonyja, nagy fejét lehajtja egész a földig, szaglássza a havat, s fölkiált:

– A vérit érezem valakiknek!

Mozgolódik a tömeg Amonyja körül:

– Aztán kinek a vére fog kiömleni, Amonyecska?

– Kinek kell rettegnie?

– Hová bújjék?

– Hol kelletik gyertyát állítani?

– Kinek kell ajándékot vinni?

Szagolja Amonyja a havat. Megdermed minden ember.

– Kicsi baj! – rikoltja Amonyja.

Mindenki nyomakszik előrébb, nyugtalankodik.

– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt!

Kiegyenesedik Amonyja, csüngő szemöldöke alól bősz pillantásokat lövell szerteszét.

– Kicsi baj! Kicsi baj!

– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt! – nyomakszik a tömeg.

Kupecek és pógárok, rongyosok és kódisok, részegesek és kokoskások, kínai kifőzdések és tatár mézsörárusok, kamaszok és lurkók, mind arra kérik:

– Mutasd a bajt! Mutasd a bajt!

Kiegyenesedik Amonyja, széttárja a karját:

– Emeljetek!

Fölbolydul a tömeg, kopogtatnak a közeli házak ajtóin, ablakain. Arcok bukkannak elő az ablakokban, és a szent négy hallgatag segítője a vállukon cipelt zsákokból gombolyagba tekert erős köteleket húz elő. Egy pillanat, s már az erkélyekről lógtak a kötelek, ablakokból kígyóztak lefelé. Nyomban rendőr is előkerült, lezárta a Malaja Bronnaját: emelik Amonyját! Egyszerű a törvény: bármelyütt mutatja a bajt Amonyja a fővárosban, ott mindennek nyomban meg kell állania.

Szólj hozzá!

2010.01.15. 11:08 gondolatkiado

Előbb vennék kocsmát, mint házat

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó társadalomtudomány tortenelem fejezetek

Bérczes Tibor: Minden csak az első nap szokatlan

Beszélgetések Magyarországon élő hollandokkal

A rendszerváltás óta már nem számít ritkaságnak, ha egy nyugat-európai külföldi ingatlant vásárol Magyarországon, és viszonylag rendszeresen itt tölti szabad idejét. A magyarok többsége érti és elfogadja egy ilyen döntés logikáját; az viszont már sokaknak fejtörést okoz, mi készteti azt, aki nem ide született, arra, hogy Magyarországot válassza állandó lakóhelyéül, ahol - magyar identitásunk részeként hamar megtanuljuk - "nem lehet élni". A könyvben szereplő beszélgetések olyan hollandokkal készültek, akik szeretnek itt élni, és korántsem tartják kizártnak, hogy halálukig itt maradnak. Mindegyiküknek más a háttere, más az előtörténete, más a személyisége, mindannyian hangsúlyozzák, hogy nem fontos a számukra, hogy hollandok, (élet)történeteik mégis azt mutatják, hogy meghatározó a magukkal hozott közös kulturális csomag.

A megszólalók szinte mindegyike azt sugallja, hogy a magyarok talán túlságosan is értik a lényeget, és - már régóta - nem figyelnek eléggé a konkrét részletekre. E könyv a jelentéktelen részletek könyve, és szándéka szerint nem derül ki belőle semmiféle lényeg. Inkább arra buzdít, hogy fedezzük fel újra a saját országunkat, és higgyük el az itt élő hollandoknak - de mindenekelőtt magunknak -, hogy itt lehet(ne) élni!

180 oldal

Ár: 1850.- Ft

RÉSZLET

ELŐBB VENNÉK KOCSMÁT, MINT HÁZAT

(Hans van Vliet, jazz zenész)

45 éves vagyok és 17 éve élek Magyarországon. Nem voltam az a korán érő típus. A gimnázium után még sokáig nem tudtam eldönteni, merre tovább. Akkoriban elég nehéz volt normális munkát találni Hollandiában és meglehetősen kilátástalannak látszotta helyzet. Két éven át nagyjából semmit nem csináltam. Nem találtam a helyem. Jártam egy darabig főiskolára, de négy hónap után abbahagytam, és ismét jött a sötétben való tapogatózás. Feketemunkákból éltem, azt egészítette ki a segély.

Aztán egy nap úgy döntöttem, hogy zenét fogok tanulni. Ez sajnos kimaradt a gyerekkoromból. A szüleim, bár nemigen fedezték fel bennem a tehetséget, nem bánták volna, ha tanulok valamilyen hangszeren, de nem voltak elég erőszakosak, így annyiban maradt a dolog. Szóval, amikor anyám megkérdezte, volna-e kedvem a zenéhez, épp nem volt. Csak 22 évesen lett. A pozant és a nagybőgőt magam választottam. Akkoriban már nagy jazzrajongó voltam, és nagyon megtetszett egy Joseph Bowie nevű pozanos játéka. Az ő lemezei adták a végső lökést. A pozan nem egy bonyolult hangszer, és a bőgőhöz hasonlóan inkább a háttérben marad. De ez engem egyáltalán nem zavar. Grencsóval is így vagyunk. Ő a szólista, én meg vagyok a „másodhegedűs”. Elvben pozanon is lehet szólót játszani. Még a komolyzenében vannak is kifejezetten erre a hangszerre írott darabok. Egyszer, egy kiállításmegnyitón én is játszottam szólóban.

Amint elkezdtem a tanulást, rögvest ezerre kapcsoltam. Be akartam hozni a többieket meg az elvesztegetett időt. Legkevesebb napi nyolc órát gyakoroltam, de helyesebb, ha azt mondom, hogy egész álló nap nyűttem a hangszeremet. Gyakran elgondolkodom azon, nem kellett volna-e sokkal korábban kezdenem? Nyilván igen, de találkoztam én már jó pár olyan emberrel, akikre gyerekkorban rákényszerítették a zenét és ezzel meg is gyűlöltették velük az egészet. Alig várták, hogy felnőjenek, és végre eldobhassák a hangszert. Ilyen értelemben überelhetetlen az a motiváció, amit egy 22 éves ember érez, akinek egyetlen vágya, hogy játszhasson. Technikailag nyilván megérzem, hogy későn eszméltem. Az így keletkezett lemaradást nem is fogom soha behozni. A kései kezdés viszont iszonyú energiákat szabadított fel bennem. Szóval nem akkora gáz, hogy túlkoros kezdő voltam.

Külön szerencsém a hangszeremmel, hogy a pozanos állandó hiánycikknek számít, így sohasem voltak „elhelyezkedési gondjaim”. Két év után léptem fel először zenekarban. Játszottam én mindent, ami jött, jazzt, popzenét, operettet, de még sramlit is. Groningenben nagyon sok fellépési lehetőség volt. Három-négy év után azonban besokalltam. Akkora lett bennem a türelmetlenség, hogy majd szétfeszített. Az ember majd beleszakad, úgy fújja azt az átkozott hangszert, de csak nem akar kijönni belőle, amit szeretne. Na, ilyenkor kell a kitartás… Három év tanulás után megpróbálkoztam a konzervatóriummal, noha ilyen rövid idő után csak egy kiugró tehetségnek van esélye arra, hogy felvegyék. Nem is vettek fel. Akkor arra gondoltam, hogy inkább csak úgy „mellékesen” kellene zenélnem, és valami pénzkereső meló után kéne néznem. Amúgy sem tartom jónak, ha az embernek a zenélésből kell megélnie. Ezt Magyarországon is sokan megszenvedik.

Én ezt másképp oldom meg. A vendéglátásban dolgozom, az a kenyérkereső foglalkozásom, így a zene, illetve a muzsikálás megőrzi a maga tisztaságát. A magyar zenészek többsége másképp gondolkodik. Ők hamarabb rájönnek és eldöntik, mit akarnak csinálni, de aztán ahhoz görcsösen ragaszkodnak. Csak és kizárólag zenészek akarnak lenni. Minden idejüket és energiájukat erre fordítják, és minden mást úgy élnek meg, mint ami letéríti őket a szent célhoz vezető útról.

Szólj hozzá!

2010.01.14. 15:30 gondolatkiado

Könyvbemutató: Barokk mennyország

Címkék: könyv gondolat kiadó könyvbemutató művészettörténet művészetelmélet

A Gondolat Kiadó tisztelettel meghívja Önt

JERNYEI KISS JÁNOS

Barokk mennyország

Vallásos képzelet és festett valóság

című kötet bemutatójára

A könyvet bemutatja Rényi András, az ELTE Művészetttörténeti Intézet vezetője

A rendezvény helyszíne Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, V., Károlyi Mihály u. 16.)

Időpont 2010. január 25. 17 óra

A rendezvényen a kötet kedvezményes áron megvásárolható.

Tisztelettel várjuk!

 

www.gondolatkiado.hu

facebook.com/gondolat

 

Szólj hozzá!

2010.01.14. 14:07 Timaios

Civilizáltak és barbárok

Címkék: gondolat kiadó partner társadalomtudomány ókor tortenelem fejezetek

Civilizáltak és barbárok - ÓKOR 2009/1

(részlet)

Szabó Miklós

A fő kérdés, amelyre a következőkben választ keresünk: mennyiben befolyásolta a „civilizáltaknak” a „barbárokkal” kapcsolatos szemlélete az ókori kelta civilizáció kutatását? Rögtön le kell szögezni, hogy a közelmúlt publikációi ezen a téren látványos előrelépésről tanúskodnak, hála mindenekelőtt a régészet eredményeit hasznosító történeti analízisnek.1 Az elmúlt két évtized kritikai mérlege elsősorban kétféle megközelítés sikerét jelzi, az egyik antropológiai, a másik historiográfiai ihletésű. Ezeknek köszönhetően a barbárokat tárgyaló ókori szövegek radikális újraértelmezése is napirendre került.

Az új helyzetet azonban a „szakítás a Quellenforschunggal” túlságosan kategorikusan határozná meg. Az antik szerzőknek a keltákról szóló történeti, etnográfiai és geográfiai természetű adatai ugyanis pótolhatatlanok. Következésképpen ezek vizsgálatáról lemondani nem lehet, a hagyományosnak mondható történeti interpretációnak azonban a kelta civilizációval foglalkozó többi diszciplina eredményeire is támaszkodnia kell. Az újabb kutatások kiemelik a „civilizáltak” barbár-képének állandó elemeit. Az antik világ idevágó „tudatlanságának” problémája meglehetősen összetett. Képzeljük el például, hogy mit tudnánk a szkítákról, ha Hérodotos történeti munkája elveszett volna. Márpedig a keltáknak szentelt legfontosabb opusból, Poseidónios leírásaiból, mindössze fragmentumok maradtak ránk Diodórosnál, Strabónnál és másoknál.

1. kép. L. Hostilius Saserna Kr. e. 48-ban kibocsátott ezüstdenárja korábbi ikonográfiai témákhoz nyúlt vissza. A gallok harckocsit már régóta nem használtak, s bajuszt sem viseltek, amit négy kelta pénz ábrázolása is bizonyít

Az ókori szövegek a keltákat mint barbárokat olyan erkölcsi sajátságok és jellemvonások alapján azonosítják, mint például a harci erények, a részegeskedés, a homoszexualitás, amelyek a „civilizáltak” normáival nem egyeztethetőek össze. Ezek nyilvánvalóan olyan toposok, amelyeket az ókorban különböző barbár népekre megkülönböztetés nélkül alkalmaztak. A kép tehát felszínes, zavaros és bizonytalan.

A görög és római szerzőknek a keltákra és az általuk lakott területre vonatkozó ismeretei pontatlanok, könnyen félreérthetőek. Az etnikai elnevezések (kelta, gall, galata) jól tükrözik ezt a helyzetet, minthogy minden geográfiai logikának ellenállnak. Az ókori kategorizálás problémái a modern értelmezéseket nagymértékben befolyásolják. Ugyanakkor azonban az ismeretek gyarapodásával az eredeti felfogás változhatott. Erre jó példa a „kelto-szkíta” fogalom, amelynek megjelenése – feltehetően Poseidónios előtt – a kelták balkáni inváziója után kialakult új etnikai szituációt tükrözi. Nevezetesen, ettől kezdve Makedóniától északra, a Balkánon kelták, egész pontosan a scordiscusok éltek. Ennek megfelelően a hellénisztikus tudomány észlelte a Keltiké területi növekedését a Skythiké rovására, vagyis a lakott világ Ephoros-féle felosztása immár nem felelt meg a Kr. e. 3. században szerzett ismereteknek.

2. kép. Kr. e. 3. századi kelta sisak Ciumeştiből. – Etruszk urna Città delle Pieve-ből: harcos szemét kivájó madár. (Az urna főoldalán keltomachia látható.) A jelenet utalás a csata menetébe madár alakjában beavatkozó kelta istennőre

A „civilizáltak” által alkotott kép második sajátsága annak időbeli eltérése a valóságtól. A régészeti felfedezések egyre gyakrabban bizonyítják, hogy az antik leírások valójában egy megelőző korszakra vonatkoznak. Legyen itt elég a kelta bajuszviselet vagy a harcikocsi-használat problémájára utalni.

Végül a harmadik konstans a Polybios, illetve Poseidónios, vagyis Róma szolgálatában álló görögök által konstruált kép statikus és sztereotip jellege. A gallok ikonográfi ájának megszületése hagyományosan a pergamoni művészethez kapcsolódik. Az Attalidák emlékműveihez tartozó szobrok sikeréhez még a római korban sem férhetett kétség. A legújabb kutatások azonban kiemelik az etruszk Itália szerepét a kelták fizikai képmásának megalkotásában. A híres felsinai sztélén a kelta harcos jellemzésére nemcsak a meztelenség, hanem a fegyverzet, mindenekelőtt a hosszú pajzs szolgál, ahogy az etruszk és a faliscus vörösalakos vázákon is. Mindezek korábbiak, mint a pergamoni alkotások. De ne feledkezzünk meg az itáliai éremképekről, az apuliai kisművészet gall ábrázolásairól, vagy a civitalbai (Marche) terrakotta frízről, amely a Kr. e. 2. század gall-ellenes légkörének dokumentuma.

Más jellegű probléma a kelta hagyomány nyomainak megléte az ókori történeti hagyományban. Az idevágó kutatásoknak impulzust adott a plasztikus madáralakkal (holló vagy varjú) díszített kelta sisak felfedezése Ciumeştiben (Nyugat- Románia). R. Bloch és C. Peyre elemzései a Titus Livius által elbeszélt (VII. 26) M. Valerius Corvus-epizódról és az ezzel kapcsolatba hozható etruszk és kelta régészeti leletek valószínűsítik, hogy a kelta mitológiából átkerülhettek elemek a római annalisztikába.

3. kép. Görög típusú lándzsapapucsok (saurotér) La Tène-kelta leletegyüttesekből (balra) és eredeti példányok Olympiából (jobbra). Elterjedésük Kelet-Franciaország (1-es pont: Bucy-le-Long) és a Duna-kanyar (9-es pont: Kosd) között a kelta zsoldosok számlájára írandó

A következőkben az akkulturáció rehabilitációjáról lesz szó. Ezt a fogalmat a kulturális antropológia vezette be és igyekezett tartalommal megtölteni, elsősorban az Egyesült Államokban a 19. század végétől M. J. Herskovits és mások 1936-os klasszikus definíciójáig. Ez a szkhéma, amelyet gyakran vádoltak kulturalizmussal és pszichologizmussal, elsősorban a nagy-britanniai és franciaországi szociológiai és szociális antropológiai kutatások jóvoltából újult meg. Vagyis az akkulturáció ezek után nemcsak a kulturális változásokra vonatkoztatható, hanem a kulturális jelenségek és az intézmények, valamint a társadalmi szervezet viszonyára is. A régészet szempontjából a konklúzió a következő: az archaeológus munkája során hármas komplexitással szembesül. Azzal, amely a társadalom és a kultúra belső mozgásából adódik (belső okság), azzal, amely a szomszédos kultúrákkal és társadalmakkal való lokális viszonyból következik, végül azzal, amely a „távoli” kulturális központokkal való kontaktusból keletkezik (külső okság).

A hellénizáció fogalmát használták, hogy megmagyarázzák Dél-Galliában a görög kultúra bennszülött közösségek általi befogadását, vagy éppen utánzását, mint a civilizáltak és a barbárok közötti kapcsolat legfontosabb eredményét.

Szólj hozzá!

2010.01.14. 11:44 zaphodbb

A csaló

Címkék: könyv gondolat kiadó társadalomtudomány tortenelem fejezetek katalógus 2009 2 politologia

Fejezet - Gyekiczky Tamás: Újraállamosítás

Idősotthonok Magyarországon, 1993–2008

RÉSZLET

1. számú jogeset: A CSALÓ

A. A RÖVID TÉNYÁLLÁS

Az idősek otthona a kilencvenes évek elején alakult, alapítványi formában működött. A kuratórium elnöke és egyik tagja a saját lakóotthonukat építette át idősek otthona céljára, egy kikötésük volt, mint idős és gondozásra szorult emberek – beleértve az otthonban való tartós bentlakást – részesülhessenek az idős, gondozásra szorult embereket a törvény szerint megillető juttatásokból és támogatásokból. Az otthon a felvételnél jelentős egyszeri belépési díjat kért, amit a belépők kivétel nélkül megfizettek. A szobákhoz ebben az időben sem külön fürdőszoba, sem önálló vizesblokk nem tartozott.

Hamar kinőtte az otthon a rendelkezésére álló fizikai teret. Felmerült a bővítés szükségessége és gondolata, az erre vonatkozó terveket az alapítvány kuratóriuma elfogadta. Egy oldalon jelentkezett szűk keresztmetszet: ez pedig a források hiánya volt. Úgy döntöttek, hogy hitelből és a később bejövők egyszeri hozzájárulásaiból, valamint a bankszámlán még rendelkezésre álló pénzekből fogják finanszírozni az építkezést. Elindult a beruházás. 1998/1999 fordulóján azonban a Közigazgatási Hivatal jelzett, egyszeri hozzájárulási díj nem kérhető, mert az otthon nem felel meg az emelt szintű ellátás feltételeinek. Ennek hiányában pedig egyszeri belépési díj sem szedhető. Kötelezte az otthont, hogy fizesse vissza visszamenőleg a beszedett hozzájárulásokat.

Körülbelül két évig tartó huzavona kezdődött. Az otthon egyfelől azzal érvelt, miszerint a jogszabálynak visszamenőleges hatálya nincs, így nem mindenkinek kell visszafizetnie, másfelől a bővítéssel a régi lakószobákhoz is építenek fürdőszobát, így az otthon mindenben megfelel majd a jogszabályi kritériumoknak. Az ügyészségi vizsgálat megerősítette az otthon álláspontját: nem történt jogszabálysértés.

A Közigazgatási Hivatal és az otthon közötti huzavona végül oda vezetett, hogy az otthon egy meglehetősen sajátos utat választott, visszafizette a pénzt papíron, de mindjárt be is szedte azt papíron. Tényleges pénzmozgás nem történt, de nem is történhetett, mert az összes pénzüket felemésztette a beruházás.

Mivel az otthon meglehetősen öntudatosan védte az érdekeit, és minden eszközt igénybe vett – beleértve a nyilvánosságot – álláspontja védelme érdekében, a Közigazgatási Hivatal akkori illetékes vezetője – akit nem voltak hajlandók bevenni a kuratóriumba – büntető feljelentést tett. Az alapos gyanú az otthon gazdálkodására vonatkozó jogszabályok megsértésére terjedt ki (hűtlen kezelés).

A büntetőeljárás megindult. A rendőrség az idősek otthonában hallgatta ki az idős embereket, akik elmondták: igen ez így történt, de őket kár nem érte. Sőt időközben felépült az új épület, megépültek a fürdőszobák. Egyébként a pénzt azzal a szándékkal adták, hogy az otthon céljait szolgálja. Mindegy, mit mondtak, az ügyészség vádat emelt csalás miatt (Btk. 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el).

B. A BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK

A városi bíróság egyesbíróként tárgyalta az ügyet. A védelem álláspontja az volt, hogy egyfelől hiányzott a törvényes vád, mivel a rendőrségen a kuratórium elnökét teljesen más tényállásra gyanúsították be, mint ami miatt vádat emeltek. Így a gyanúsítás alapját képező tényekre nem terjed ki a hatóságok nyomozása. A visszafizetés technikai megoldása és a kérdéses problémák adott kezelése nem az elnök magánakciója volt, hanem a kuratóriumé.

A védelem szerint 1997. január 1. napjától lépett hatályba az 1993. évi III. törvény azon módosítása, amely az egyszerű használatbavételi díj beszedésének jogszerűségét csak azokra az esetekre tartotta fent, amikor az otthon által nyújtott szolgáltatás ún. az átlagot jóval meghaladó szintű szolgáltatás.

1997. január 1. után valóban nem volt jogszabályi lehetőség fürdőszoba nélküli lakrész lakójától egyszeri használatbavételi díjat szedni. A törvény nem volt visszaható hatályú, ezért nem érinthette az 1997. 01. 01. előtt megkötött szerződéseket. Ami felmerült – így a védelem –, az polgári jogi probléma, nem pedig büntetőjogi. A jogszabályváltozás után az otthon kétségtelenül köteles a befizetett egyszeri hozzájárulást visszaadni, azonban ennek lebonyolításában két módszer között választhatott. Vagy visszafizeti az idős gondozottaknak a pénzt, és felemeli a személyi térítési díjat –, vagy nem fizeti vissza, de nem is emeli meg a személyi térítési díjat. Ezt választotta az otthon, így az idősek maradtak egyedül a szobáikban – két-három ágyas elhelyezés helyett. A megoldáshoz polgári jogi értelemben hozzájárultak, végül 2003-ra rendeződött a helyzet, elkészültek a fürdőszobák.

A nyomozás és a vád nem bizonyította a csalás törvényi tényállásának „kár” elemét. Nem derült kit, milyen kár keletkezett és miben keletkezett az. De a fiktív pénzmozgást sem bizonyították valamennyi sértett esetében, hiszen az idős, magatehetetlen, sokszor memóriaproblémákkal küzdő tanúk nem mindenre emlékeztek. Hiányzó tényállási elemek, hiányzó bűnösség, végül hiányzó társadalomra veszélyesség. A megtévesztés sem volt igaz, a visszafizetési bizonylatokon a valóságos összegek szerepeltek, és egyértelmű volt az ellenszolgáltatás – azaz az új épületek által biztosítandó tárgyi ellátás. Ráadásul a kuratórium elnöke büntetlen előéletű, súlyos beteg volt.

Mindegy. A bíróság 12 rendbeli csalásban állapította meg az elnök bűnösségét, ezért 2 év börtönre ítélte, a büntetést 3 évre felfüggesztette. Előzetes mentesítés nélkül szabta ki az ítéletet, tehát a felfüggesztés utolsó napjának 24. órájáig büntetett előéletűnek számított. Így az – időközben közhasznú alapítvánnyá átalakított – alapítvány kuratóriumi tagságáról le kellett mondania. Fellebbezés után a megyei bíróság ezt az ítéletet jóváhagyta.

Szólj hozzá!

2010.01.13. 14:56 zaphodbb

„Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben."

Címkék: könyv gondolat kiadó művészettörténet művészetelmélet fejezetek

Fejezet - S. Nagy Katalin: MÁS-KOR - Festők, képek, kiállítások

"Az „elfajzott művészet”-ről

„Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben."

Babits Mihály: Ezüstkor.

Nyugat, 1930. 5. sz.

1939. március 20-án 1004 modern festményt, 3825 akvarellt és grafikát égettek el Berlinben a tűzoltóság telepén. A náci Németországban ekkorra már hagyománya volt a művek, műtárgyak égetésének (bevezetőként az Auschwitzban s másutt elégetendő emberekhez). 1933. május 10-én a berlini egyetemen lobogott a könyvmáglya: Albert Einstein, Bertolt Brecht, Walter Mehring, Max Reinhardt, Kurt Tucholsky és más „nem német” („un-German”) német szerzők munkáiból. Elégetik Kurt Pin thus 1920-ban, húszezer példányban megjelent expresszionista antológiájának (Menschheitsdämmerung) megmaradt példányait és a hannoveri, régi protestáns német családból származó Kurt Schwitters festő, kollázskészítő, reklámszakértő könyveit is. Hitler negyedik hónapja kancellár. 1933. április 11-én Berlin– Steglitzben a rendőrség és a náci rohamosztagok megszállják a Bauhaus épületét – az avantgárd egyik centrumát –, kimondatják a testület feloszlását (az igazgató Mies van der Rohe, s még tanár Albers, Hilberseimer, Kandinszkij, Peterhans, Scheper).

A nemzetiszocialista hatalom megpróbálta megsemmisíteni a művészetből mindazt, ami, és mindazokat, akik „tökéletesen használhatatlanok a fasizmus céljaira” (Walter Benjamin). „Rendkívüli az érdeklődés, amelyet az új Németország vezetői a művészet kérdései iránt tanúsítanak. Legfőbb emberei beszélgetnek arról, vajon Barlach és Nolde a festészetben német mesternek számíthat-e, hogy a költészeten belül lehet-e és kell-e lennie heroikus irodalomnak, ők ellenőrzik a színházak játékrendjét, és határozzák meg a hangversenyek műsorát, egyszóval a művészet problémáit mint elsőrangú államügyet szinte naponta a nyilvánosság elé tárják” – írja 1933-ban Hitvallás az expreszszionizmus mellett című tanulmányában Gottfried Benn, a Porosz Művészeti Akadémia vezetője, egy középszerű költő, Börries von Münchhausennek 34 német napilapban megjelenő támadására reflektálva. (Thomas Mann épp akkoriban lép ki a Porosz Művészeti Akadémiából.)

1937. június 30-án Adolf Ziegler, a Birodalmi Művészeti Kamara elnöke – felsőbb utasításra – elrendelte, hogy az 1910 óta alkotott s a „Verfallskunst” körébe tartozó műveket kiállítási célra ki kell vonni a német múzeumokból. A Die Brücke, a Der blaue Reiter és az expresszionizmus más irányzataihoz tartozó, mintegy 12 000 festményt és grafikát gyűjtöttek egybe. 1937. július 19-én Münchenben megrendezték az Entartete Kunst (Degenerate Art, magyarul leginkább Az elfajzott művészet) című kiállítást, melyet 1938-ban Berlinben is bemutatnak. Berlin e szégyenteljes kiállításig és az 1939. márciusi festményégetésig az expresszionisták és más modern művészek városa volt.

Szólj hozzá!

2010.01.13. 12:28 zaphodbb

Semmi ködösítés és mellébeszélés

Címkék: könyv könyvismertető recenzió vallástörténet kezdeményezés tortenelem katalógus 2009 2

Moly visszhang - Fritz Graf: A mágia a görög-római világban

(Skar - klasszikusasztrologia.blog.hu)

Asztrológiáról és asztrológusokról kevés szó esik a könyvben, így magyarázatra szorul, miért ajánlom mégis asztrológia iránt érdeklődőknek. Nem, nem John Frawley-val értek egyet, aki szerint a legjobb asztrológia-tankönyvek azok, amelyekben szó sem esik asztrológiáról ;) nem is csak arról van szó, hogy akit az asztrológia érdekel, azt érdekelni szokta a mágia és a vallástörténet is, sőt nem is csak az asztrológiai mágiára gondolok, hanem arra, hogy amit az újkorig asztrológia néven ismertek, Egyiptomban született meg a hellenisztikus világ különféle csillagos hagyományainak és a görög filozófiának a találkozásából egy szűk kör tagjainak bábáskodásával, és ebből a körből kikerülve a görögök és rómaiak „ilyesmihez” való hozzáállásával és persze a Római Birodalom törvényeivel is szemben találta magát.

Ettől a vidéktől jóval keletebbre ütöttem tanyát, latinul csak az asztrológiai szövegek kedvéért kezdtem el tanulni, úgyhogy itt csak egy lelkes élménybeszámoló következik. Valószínű, hog egy szakértőnek nem az lesz a legfőbb kifogása, mint nekem, hogy nem, mondjuk, tíz évvel ezelőtt jelent meg a kötet magyarul, de a legkevesebb, amit ők is a szerző javára írhatnak, hogy olvasás közben szinte bele lehet a könyvbe költözni, így nagy kedvet csinál az embernek továbbolvasni a témában.

A mágia a görög-római világban nem csak a terület szakértőinek íródott, hanem minden érdeklődőnek, és nem állom meg, hogy hozzá ne szóljak azokhoz az olvasói véleményekhez, amelyeket magyar és angol oldalakon még azelőtt találtam, hogy a könyvet kézbe vehettem volna, és amelyek felróják a szerzőnek, hogy műve nem elég felhasználóbarát. Én meg birka vagyok, hogy erre reagálok, de ezt a renyhe hozzáállást több olyan asztrológus is bátorítja, mint Warnock, aki ma a klasszikus asztrológusok közt egyedül vállalja föl az asztrológiai mágia iránti érdeklődését, de közben valósággal lebeszéli hallgatóit arról, hogy kortárs kutatók könyveihez nyúljanak.

Fritz Graf, aki latin filológus és vallástörténész, több helyütt tanított is és egyáltalán nem úgy ír, mint akinek mindegy, érti-e az olvasó, miről van szó, sőt. Bárhol találhatunk olyasmit, amivel épp nem tudunk vagy akarunk mit kezdeni, és néhány könyvcímet és lefordítatlan görög mondatot (mellesleg jól elrejtve a végjegyzetekben) azért még elég könnyedén átugrik bárki. Azok jutnak erről eszembe, akik megszólnak bennünket, ha oda megyünk teázni, ahol valóban elérhetetlen árú teákat is kínálnak, jóllehet az elérhető árúakat meg ugyanannyiért kaphatjuk meg, mint ott, ahol a mikró csilingelését hallgatjuk és kisollóval szabadítjuk ki a süteményt a csomagolásából meg a penetráns hűtőszekrény-szagból – ami valahogy jobban zavar, mint amennyire az frusztrálhatna, hogy elérhetetlen dolgok kelletik magukat előttünk. Kedveseim, karmikus felelősségem tudatában kijelentem, hogy ez a könyv minden tudományos igényességével együtt sem nehezebben érthető, mint bármelyik ezoterikus érdeklődésűekre optimalizált mű, ellenben mentes a ködösítéstől és a mellébeszéléstől. És néhol tényleg határozottan szórakoztató.

Szólj hozzá!

2010.01.13. 10:17 gondolatkiado

1989(–1990), te csillag! (I.)

Címkék: könyv gondolat kiadó könyvismertető recenzió tortenelem politologia

Prae.hu visszhang - Lieve Joris: A melankolikus forradalom

(k.kabai lóránt)

A rendszerváltozás huszadik évfordulója környékén jócskán felszaporodtak a témához szorosabban vagy lazábban kötődő publikációk, kiállítások és egyéb rendezvények. A könyvtermésből most egy „külső szemlélő” riportkötetét, a Holland Irodalmi Társaság által Henriette Roland Holst-díjjal jutalmazott A melankolikus forradalom című tényregényt (a szerző saját megfogalmazása szerint „nonfiction-regény”) vesszük szemügyre.

A Hollandiában élő flamand írónő 1989 nyarán utazott először — Konrád György műveinek hatására — hazánkba, s így lett második kelet-európai élménye Magyarország. Eme élmény meghatározó mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ezt követő háromnegyed évben még háromszor látogatott ide, s így bár külső, mégis nagyon közeli megfigyelője lehetett a magyar rendszerváltozás eseményeinek. Szemléletmódja révén persze az otthonról hozott humanista-liberális elvek híveivel kerül elsősorban kapcsolatba (de nem kerülhető meg a nyelvismeret hiányosságának kérdése sem: „nekem, aki Nyugatról érkeztem, könnyebb volt kapcsolatba kerülnöm az SZDSZ-es körökkel, és […] sokáig tartott, amíg végül találtam egy MDF-est, aki nem csak magyarul beszélt” — fejtegeti Jeszenszky Gézának [285–286]), de ugyanolyan kíváncsian hallgatja meg minden oldal képviselőjét, sőt keresi a kapcsolatot, a párbeszéd lehetőségét a többi nagyobb párt aktívabb tagjaival.

Személyes hangvételű tudósításai előbb persze jellemzően nem a politikai események köré épülnek, bár szállásadói révén alapos betekintést nyer a korabeli magyar viszonyokba, közállapotokba és az uralkodó mentalitásba egyaránt. Részt vesz a Hősök terén Nagy Imre és társai felravatalozásán, de ekkor még sokkal inkább érdeklik az írók (ahogy ugyanekkor Mészöly Miklóst is: „A francia sajtó öt napon át ostromolt minket, mindenki csak a politikáról akart beszélni, elegem van!” — fakad ki szerzőnknek [22] egy írókonferencia közben); ezért inkább látogatja meg Konrád Györgyöt, keresi fel Eörsi Istvánt, vagy tesz többnapos utazást az Alföldön Mészöllyel. De a levegőben természetesen nagyon „benne van” a változás, így készülhet dokumentumfilm Nógrádban egy 1956-os gyilkosságról, melynek forgatásán Joris ugyancsak megjelenik Schiffer Pál rendező mellett, vagy így lehet szó Egerben az akkor még állami tulajdonú dohánygyár magánosítási terveiről.

Egy zalaegerszegi SZDSZ-rendezvényre pedig már Kőszeg Ferenc autójában, Demszky Gábor és Hodosán Róza társaságában érkezik — innentől kezdve egészen otthonosan forog e körökben, s egyre inkább a politikai fordulat izgatja. Későbbi látogatásai alkalmával is elsősorban az SZDSZ-közeli figurákkal mozog együtt, kíséri őket kampányrendezvényeikre, emberközeli portrékat kapunk a nevezetteken kívül többek között Kenedi Jánosról és Rajk Lászlóról; de közben találkozik Jeszenszkyvel vagy épp az irodalomtudósból MDF-szóvivővé lett (és az SZDSZ-ről meglehetősen leegyszerűsítő véleménnyel bíró) Kiss Csabával és az MSZMP- majd MSZP-tag Simonyi Andrással is.

Szólj hozzá!

2010.01.12. 10:47 negyedik_nick

Kék, szabad madarak

Címkék: könyv regény gondolat kiadó könyvismertető recenzió kezdeményezés katalógus 2009 2 politologia

Moly visszhang - Lieve Joris: A melankolikus forradalom

(Bagó Dániel)

Lieve Joris Hollandiában élő belga-flamand írónő könyve "non-fiction utazási regény". A szerző a műfaj specialistája, számos hasonló, Közel-Keletről és Afrikáról írott művét - mint ahogy később ezt is - irodalmi elismerésekkel díjazták. A szóban forgó könyv a magyar rendszerváltás történetének talán legizgalmasabb időszakát, az 1989 nyarától 1990 tavaszáig eltelt egy évet mutatja be négy fejezeten, azaz az utazás négy szakaszán át. Az egyes szám első személyben íródott regény rendszeresen visszatérő szereplői a rendszerváltó értelmiség legendás alakjai, akik közül egyesek már meghaltak, vannak, kiknek neve egyszerűen a feledés homályába veszett, és olyanok is, akik épp az elmúlt években élték fel politikai tőkéjük maradék morzsáit. A mű - elviekben - a fent említett időszak történelmén kalauzolja végig az olvasót, egy külföldi írónő szemüvegén keresztül. Az "elviekben" azonban nem véletlenül került a mondatba: a regény számomra sokkal inkább azt mutatja be, hogy honnan indult a rendszerváltó értelmiség azon, magát kék, szabad madarakkal jelölő, talán jóval többre hivatott csoportja, akik 2009-2010-re a politikai elemzők szerint gyakorlatilag leradíroztak magukat a politikai palettáról.

Az írónő, akit Konrád György munkái csábítanak Magyarországra, illetve Budapestre, logikus módon az ellenzék Nyugattal kapcsolatot tartó részével, az SZDSZ-szel épít ki szoros kapcsolatokat, az ő prominens képviselőiket tudhatja hamarosan barátainak. Ennek következtében az ő nézeteik, az ő akcióik nyerik el a szerző szimpátiáját, ők képviselik a haladást, a világra való nyitottságot, míg a legnagyobb vetélytárs MDF a retrográd világképet, a hagyományokhoz való sokszor irracionális ragaszkodást és az önmagunkba fordulást. Némileg talán meglepő módon már a regényben is érezhető az a jelenség, amely az elmúlt évtized politikai életét oly elviselhetetlenné tette sok honfitársunk számára: az ellenfél demonizálása. Úgy látszik, ennek gyökerei nem 2002-ben vagy 1998-ban erednek, hanem mar a rendszerváltás során is megvoltak a rendszerváltó erőkben.

A regény egyik nagy érdekességét az adja, hogy az írónő sikeresen "épül be" az SZDSZ köreibe. Habár teljes mértékben a könyv vége fele sem tud azonosulni velük, a kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően mégiscsak intim környezetben ismerhetjük meg az akkori politikai elit mindennapjait. Így látogathatunk el például Demszky Gábor feleségének vidéki szüleihez, ahol a politikus házaspár nem csak kipihenni próbálja a fővárosi kampány fáradalmait, hanem a helyi parlamenti képviselőségért is harcol.

Hasonlóan érdekesek azok a részek is, amelyekben a magát többnyire színtiszta gerillamódszerekkel népszerűsítő FIDESZ-ről esik szó. Az SZDSZ-szel ellentétben itt sajnos nem épít ki kapcsolatokat az írónő, a szabaddemokraták szemüvegén keresztül mégis kaphatunk egy valamennyire pontos képet a mára legnagyobbá vált politikai párt kezdeti napjairól - amelyekben, talán mondanom sem kell, a párt kommunikációs stílusa és nézetei meg nagyban eltértek a manapság képviseltektől.

A regény igazi erénye, hogy nemcsak a politikai elit nézetein és életén keresztül probálja bemutatni a rendszerváltást, hanem írókkal (pl. Nádas Péter), SZDSZ-szimpatizáns átlagemberekkel és tinédzserekkel folytatott beszélgetések is színesítik a könyvet. Így tudhatjuk meg például, hogy az útkeresése részeként Londonba utazó és ott dolgozni kívánó fiatal alakja nem a 90-es évek második feléből származik, hanem már ekkor is jelen volt az országban.

Kinek érdemes elolvasnia a Melankolikus forradalmat? Mindenkinek, aki szeretne többet megtudni arról, honnan indult, miből eredeztethető az a politikai világ, amely ma olyannyira meghatározza a mindennapokat. A regény természetesen nem az eseménytörténetre helyezi a hangsúlyt, nem ismerjük meg belőle napról napra a legfontosabb történések krónikáját. Ugyanakkor belepillanthatunk valami sokkal érdekesebbe: a rendszerváltásban oly nagy szerepet játszó egyik politikai alakulat vezéreinek ebben a rövid időszakban is sokat változó, formálódó gondolataiba.

Szólj hozzá! · 1 trackback

2010.01.12. 08:48 gondolatkiado

Könyvbemutató: Európa utazása

Címkék: könyv friss gondolat kiadó könyvbemutató gazdasag katalógus 2009 2 politologia

A Gondolat Kiadó tisztelettel meghívja Önt

Arató Krisztina – Koller Boglárka

EURÓPA UTAZÁSA. Integrációtörténet - BA tankönyv

bemutatójára

 

A könyvet bemutatja Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke

 

A rendezvény helyszíne Kossuth Klub (Budapest, VIII. kerület, Múzeum u. 5-7., földszint)

Időpont 2010. január 28. 11 óra

A rendezvényen a kötet kedvezményes áron megvásárolható.

Tisztelettel várjuk!

www.gondolatkiado.hu

 

Szólj hozzá!

2010.01.11. 14:32 zaphodbb

Az üzlet, a demokrácia, meg minden

Címkék: ajánló könyv társadalomtudomány tortenelem fejezetek politologia

Ajánló - Robert B. Reich: Szuperkapitalizmus - Az üzlet, a demokrácia és a mindennapi élet átalakulása

Még fél évvel ezelõtt is meggyõzõdéssel lehetett vallani, hogy az 1970-es évek óta a kapitalizmus számos mértékadó mutató szerint jelentõsen megerõsödött az Egyesült Államokban és a világon. A jobb (és drágább) gyógyszereknek köszönhetõen nõtt a várható élettartam, a gazdasági növekedés szinte töretlen, a tõzsdeindexek korábbi értékeik többszörösét mutatják, és nem utolsósorban a globális kapitalizmus legyõzte a kommunizmust mint társadalmi-gazdasági rendszert. Miközben azonban a kapitalizmus erõsödött, a demokrácia meggyengült: a jövedelmi különbségek nõttek, a korábbinál kevesebb embernek van egészségbiztosítása, a klímaváltozás pedig hatalmas új kihívást jelent.

A kapitalizmus egyre magasabb fokon képes kielégíteni fogyasztói igényeinket, miközben a demokrácia egyre kevésbé képes megfelelni állampolgári elvárásainknak. A fõ kérdés mindezek alapján az, hogy van-e összefüggés a két folyamat között, és ha igen, akkor ennek mi a tartalma. A könyvben Reich e paradoxont tárgyalja. A magyar kiadáshoz a szerzõ külön elõszót írt. A könyv szerzõjét a magyar olvasó számára leginkább Bill Clinton elsõ elnöki ciklusának munkaügyi minisztereként ismerheti.

RÉSZLET

"Első fejezet

A nem egészen aranykor

Nagyjából 1945-től 1975-ig Amerikában figyelemre méltó összhang alakult ki kapitalizmus és demokrácia között. Rendkívül termelékeny gazdasági rendszer társult az igen érzékenyen reagáló és széles körben csodált politikai rendszerrel. Ezekben az években érte el csúcspontját a jövedelmi egyenlőség (a mérések kezdete óta). Több jól fizető munkahely született, mint előtte és utána bármikor, s minden korábbi és későbbi időszaknál többen élveztek nagyobb gazdasági biztonságot. Talán nem véletlen, hogy az amerikaiak ebben az időszakban bíztak legjobban a demokráciában és a kormányzatban – az ezt követő években mindkettő erősen csökkent.1 Egyedülálló sikere és erőteljes ígérete nyomán az amerikai rendszer erkölcsi tekintélye világszerte érvényesült. A szovjet kommunizmussal szemben Amerika vált a politikai szabadság és az elővárosi középosztálybeli bőség példájává.

A gazdaság a tömegtermelésre épült. A tömegtermelés hasznot hajtott, mert a széles középosztálynak elegendő pénze volt arra, hogy megvásárolja, amit nagy tömegben lehetett előállítani A középosztálynak azért volt erre pénze, mert a tömegtermelés haszna megoszlott az óriásvállalatok s azok beszállítói, kiskereskedelmi partnerei és alkalmazottai között. Ez utóbbi csoportok alkuerejét kormányzati lépések növelték és juttatták érvényre. A munkaerőnek majdnem egyharmada szervezett volt. A gazdasági juttatásokat szabályozás (vasutak, telefonok, eszköz- és energiaellátás) és támogatások (ártámogatások, országutak, szövetségi kölcsönök) útján is szétterítették az országban – a farmereknek, veteránoknak, kisvárosoknak és kis üzleti vállalkozásoknak. A demokrácia ily módon ellensúlyozta a nagybani termelés gazdasági hatalmát, s széles körben terítette szét annak jótéteményeit.

Mégsem volt ez teljesen aranykor. A nők és a kisebbségek továbbra is harcolni voltak kénytelenek a politikai egyenjogúságért és a gazdasági lehetőségekért. Az országos szegénység jó része eldugott vidéki helyekre és fekete gettókba összpontosult. A külpolitika, amelyet látszólag a szovjet kommunizmus fenyegetésének felismerése alakított, túl gyakran szolgálta ki a nagy amerikai cégek olcsó külföldi erőforrások (banán, ón és kőolaj) iránti igényét. Joe McCarthy szenátor kommunistaellenes boszorkányüldözése alatt veszélybe kerültek az állampolgári jogok. Az amerikai élet jórészt monotonná, konformistává és halálosan unalmassá vált. Ám minden fogyatékossága ellenére a demokratikus kapitalizmus figyelemre méltóan jól működött, s úgy látszott, egyre jobban fog működni.

Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a nem egészen aranykorral, először azt kell megértenünk, hogyan keletkezett. Kialakulása a 19. század végére vezethető vissza, amikor a nagy vállalatok jelentős kihívást intéztek az amerikai demokráciával szemben. A jólét új szintjét hozták az ország számára, egyúttal azonban egészségtelen munkakörülményeket, gyermekmunkát és nem biztonságos munkavégzési feltételeket is, miközben egész iparágakat monopolizáltak. A példátlan gazdasági hatalom politikailag felelőtlenné tette ezeket az óriásvállalatokat. Amerika kereste a módját, hogy miként reagáljon minderre.

Az egész nagyszabású személyiségekkel kezdődött, akiknek lába nyoma még ma is látható: a bankárfiú J. P. Morgan, aki vasúti részvényeket árult, hatalmas vasúti hálózatot tervezett, majd gazdag pénzemberré vált (J. P. Morgan és fiai, amelyből a mai Morgan Stanley lett); Andrew Carnegie, aki telefontársasági hivatalnokként indult, később a Pennsylvania-i Vasutak elnöke lett, majd mint acélipari nagyság szerzett vagyont (Carnegie Steel); John D. Rockefeller, aki clevelandi könyvelőként indult, 1862-ben vásárolta meg első olajfinomítóját, majd az 1890-es években a Standard Oil Companyval (ennek utódja az ExxonMobil) vásárolta fel a nyersolajpiacot, hogy aztán a szénkitermelésben, a vasgyártásban, tengeri szállításban, réztermelésben és a bankszférában (Chase Manhattan) vesse meg a lábát; és végül Henry Ford."

Szólj hozzá!

2010.01.11. 10:09 gondolatkiado

Mindenáron asszimilálódni kell

Címkék: könyv karácsony gondolat kiadó könyvismertető recenzió világirodalom kezdeményezés moly katalógus 2009 2 khemiri

Moly visszhang - Jonas Hassen Khemiri: Montecore - Egy párját ritkító tigris

(Lobo Tomia)

"Könyves blogokat olvasni és molyolni jó, meg kellemes meglepetések is érhetik az embert. Bridge írt egy rajongó bejegyzést a Montecore-ról, s én már akkor úgy döntöttem, felveszem a regényt az elolvasandók listájára. Amikor pedig a moly.hu-n keresztül felajánlotta a Gondolat Kiadó, hogy recenzálni lehet a kötetet, jelentkeztem rá. A svédországi élet, főleg bevándorló szempontból pár éve amúgy is érdekel, elvégre a családomból pont hogy hasonló cipőben járnak ott kint páran. Persze az ő helyzetük könnyebb, mint a regényben szereplőké, annyiban, hogy az állam hívta meg őket és egy szőke hajú nő például amíg meg nem szólal nem nagyon üt el az ott élőktől. Nem ez a helyzet Jonas Hassen Khemiri hőseivel, akik Tunéziából érkeznek Északra.

Jonas, a fiatal író, első regényének sikere után levelet kap rég nem látott apja egy gyerekkori barátjától, aki felajánlja, hogy írjanak együtt egy könyvet, amelyben megmutatják, hogy lett az árva tunéziai fiúból svédországi éveken át híres fotós.

Eleinte zavarosnak tűnt a fülszöveg, arról, hogy íródik egy másodlagos regény meg magától stb., kicsit talán túl részletes is, legalábbis több mindenről ír, mint ahogy én fent összefoglaltam. De igazából a könyv olvasása során teljesen egyértelművé válik a helyzet, a tipográfia jelzi, ha netán a stílusból nem jönnénk rá, hogy ki beszél, kinek az emlékei, jegyzetei olvashatók éppen. Márpedig Kadir lelkes lábjegyzetelő, egy Terry Pratchett veszett el benne.

Kezdetben Jonas meg se szólal, csupán Kadir válaszaiból derül ki, hogy a kommunikácó nem egyoldalú, ír ő a férfinak, kérdései, válaszai vannak, csak épp ezek nem tartoznak még szorosan a történethez, elvégre apja ifjúkoráról ő mit se tudhat, a regény első részében tehát sok szerepe nincs. Aztán amikor elérnek ahhoz a részhez a történetben, hogy Jonasnak is vannak már emlékei, egyre több tért kap a fiú beszámolója arról, hogy milyen volt felnőni egy vegyes házasságban, milyennek látta az apját és a tetteit. Kadir pedig közbe-közbe szól, hogy márpedig ő nem ezt vagy így hallotta Abbassztól korábban és javaslatokat tesz, hogy mit kéne kihagyni a történetből, esetleg másképp megfogalmazni, elvégre a cél az, hogy az apáról egy igaz és kedvező kép alakuljon ki. Kadir teljesen úgy viselkedik, mint egy lelkes amatőr, aki úgy képzeli, hogy nem is lehet olyan nehéz dolog megírni egy regényt, főleg ha ott van ő segítségnek és ellátja jó tanácsokkal, stilisztikai megjegyzésekkel Jonast. Na és, ha a fiúnak már megjelent egy könyve, az apját mégiscsak ő, legrégibb barátja ismeri igazán, ő volt a bizalmasa.

Szólj hozzá!

2010.01.08. 13:41 zaphodbb

A művész- és a közönségfilm határán

Címkék: ajánló könyv gondolat kiadó partner könyvismertető recenzió

Egyik személyes kedvencemről: Mátyás Győző: A látszat birodalma - David Fincher mozija könyvről jelent meg tegnap igen pozitív recenzió a Tollal.hu oldalán. A recenzió elolvasható itt vagy ide kattintva a Tollal.hu-n.

"Mátyás Győző ebben a munkájában a híres amerikai rendező David Fincher műveit elemzi.

Fincher azok közé a ritka rendezők közé tartozik akit a nézők, a kritikusok és a szakma is elismer. Az ő filmjeit elmezi kronológikus sorrendben a szerző. A filmek tanulmányozása konzevatív módszerrel történik, a szereplők, a történet és a jelenetek sorba állításával. Ennek ellenére Fincher egész mukásságára jellemző posztmodern vizsgálata az egész dolgozatot végig kíséri.

A szerző felhasználja a művészetszociológiát, esztétikát és filozófiát és társadalomtudományt is a munkájához. Az új filmtípus, mely a művész és közönségfilm határmezsgyéjén mozog a kilencvenes évek végére alakult ki, és az ezredforduló egyik legismertebb és legelismertebb rendezője az új jelenségnek tökéletesen megfelelő filmeket készített.

A Hetedik, a Harcosok Klubja, vagy A Zodiákus mind a kritika mind a közönség kedvencei. De a Játsz/mának is komoly rajongótábora van, és a legújabb Benjemin Button különös élete című filmet meg egyenesen „katartikus hatasú filmnek" nevezi az elemző. A filmek leírásai úgy is élvezhetőek, hogy ha az olvasó nem látta még őket, vagy ha látta, akkor élvezetes élmény felidézni a jeleneteket. A szerző felhívja a figyelmünket, hogy a filmeket összeköti a katasztrofizmus és a fogyasztói társadalom komoly kritikája és a posztmodernre nagyon jellemző irónikus szemlélet.

A legfőbb jellemzőjük pedig az én elidegenedésének és szorongásának ábrázolása. Az összes tárgyalt film arra a meggyőződésre épül, hogy az én nem egy pontosan meghatározható, születésünkor kapott létező, hanem folyamatosan változik és a társadalmi, szociólógiai, lélektani összetevők eredménye. Ezért a személyiség meghasadása visszatérő eleme a tárgyalt filmeknek és ennek a mélyreható, filozófiával erősen átítatott elemzésnek is."

Szólj hozzá!

2010.01.08. 11:54 gondolatkiado

"Vakard le a kövéret a libacombról, Wladin!"

Címkék: ajánló könyv karácsony pszichológia gondolat kiadó pedagógia fejezetek katalógus 2009 2

Kontra György: Ezerszer ember: gyermek!

A gyermek egészséges fejlődése

Kontra György orvos-biológus és pedagógus volt, kiváló előadó és sikeres népszerűsítő munkák szerzője, Karácsony Sándor tanítványa és szellemi tevékenységének folytatója. Jelen könyve, melyben közérthetően és friss szellemben fejti ki a gyermeknevelésről alkotott gondolatait, 1974-ben jelent meg. "Abban is hasonlít Karácsony Sándorhoz, hogy tanítása nem egysíkúan didaktikus. Sok benne a paradigma, a metafora, a mögöttes üzenetben rejtőző paradoxon. Ennek megfejtéséhez kell az életmű különböző rétegeinek ismerete. Az az üde, igaz és örökké aktuális kép, amit ő a gyermekről festett, igen fontos mélyréteg Kontra szellemi hagyatékában." (Buda Béla előszavából.)

198 oldal, ár: 1980.- Ft

RÉSZLET

A szülői szeretet mártírjai

(Táplálkozási ártalmak)

„ – Vakard le a kövéret a libacombról, Wladin!

– De mikor azt szeretem legjobban.

– Mindegy Wladin. Nem engedem meg. Az egészség az első!

Wladin engedelmesen távolítja el a kövér részeket.

– Miért van a kabátod kigombolva? Nem érzed, hogy hűvös van? Tüstént gombolózz be, Wladin!

– Egy falatot se többé, Wladin! Egy akkorát se, mint egy pöhöly. Elég volt. Nem szükség bikákkal álmodnod az éjjel.

Wladin engedelmesen leteszi a villát és egy pohár vizet akar inni.

– Add ide előbb – kiált rá az asszonyság ijedten –, hadd nézzem meg, nem túlságosan hideg-e? Wladin átnyújtja a vizespoharat.

– Ihatsz egy pár kortyot. Elég langyos. De sokat ne igyál, mert a sok locs-pocs nem jó a gyomorban. No, mi az, Wladin? Úgy iszol, mint egy szivárvány. Elég, elég, az isten szerelméért!”

Nem mulatnánk olyan jól a Szent Péter esernyője olvasása közben, Szliminszkyné asszonyság állandó bábusgatásán, ha a szóban forgó Wladin rövidnadrágos lurkó lenne. De minthogy nem az, hanem java korabeli férfi, ellenállhatatlanul kacagunk fel, valahányszor ajnározni kezdi az aggodó hitves papucs férjét.

„Szegény Wladimir! Mártírja a hitvesi szeretetnek. Tizenhat esztendeje áll ilyen soha meg nem szűnő gondozás alatt, s bár mint erős férfi házasodott s azóta sem volt beteg soha, mégis minden órán várja a katasztrófát, mert a folytonos gyámolítás következtében a bolond lengyel maga is szentül hiszi, hogy egy levegőáram, vagy egy rossz falat – és vége van. Érzi, mindenütt érzi, hogy a természet ezer alakban ólálkodik körülötte gyilkos szándékkal.”

Igazság szerint jobban illenék Mikszáthnak ezt a megfigyelését egy olyan írásban idézni, amely azt bizonygatja, hogy a felnőtt nem gyerek. Talán nem volna egészen haszontalan dolog egyszer ezen is töprengenünk, most azonban azzal a problémával viaskodunk, hogy a gyerek nem törpe, vagyis nem arányosan kicsinyített kisöreg, hanem saját normája szerint tökéletes gyerek. Azért jut eszünkbe mégis a groteszk Szliminszky házaspár, mert a közfelfogással, vagy legalábbis a széles körben elterjedt gyakorlattal ellentétben akkor is komikusan természetellenesnek tartanók az idézett jelenetet, ha történetesen nem a hitvesi, hanem a szülői szeretet megnyilvánulásáról volna szó.

Miután az előzőekben oly részletesen felsoroltuk a gyerekek táplálásával kapcsolatos közkeletű negatívumokat, aligha térhetünk ki az elől, hogy pozitív formában válaszoljunk a szokásos kérdésekre: mit, mennyit, mikor és hogyan adjak a gyerekeimnek enni?

Szólj hozzá!

2010.01.08. 10:03 janos444

Magyarország, az egykori európai nagyhatalom

Címkék: ajánló könyv karácsony gondolat kiadó tortenelem fejezetek katalógus 2009 2 politologia

Déry Zoltán: Magyar sors - magyar tragédia (?)

A szerző - Déry Zoltán - Sárospatakon él. Az ősi református kollégiumban érettségizett, de mivel édesapja katonatiszt volt, a diktatúra idén élte további menetét ez döntően befolyásolta. Sok hányattatás után mérnöki oklevelét munka közben szerezte meg. Már gyermekkorától erőteljesen foglalkoztatta nemzetünk múltjának és jövőjének alakulása. Elmélyülten tanulmányozta a magyarság történelmét. Jelen dolgozatában az egykor európai nagyhatalomnak számító Magyarország sorsának tragikus fordulatairól ír. Rámutat a hivatalos történetírásunkban származásunkról és honalapításunkról megrögződött téves álláspontokra. Végigvezet azon a folyamaton, mely a Kárpát-medence nagy részének idegenekkel történő feltöltődéséhez vezetett, miközben elemzi szomszédaink ezzel kapcsolatos vitatható elméleteit.

Kitér a trianoni és Párizs-környéki békediktátumok körülményeire és ezek hatásaira. Bemutatja a kommunista időszak elszomorító következményeit, végül a nemzet jelen mentális állapotának helyreállításáról fogalmaz meg tennivalókat, melyek a szerző reménye szerint a címben szereplő "tragédia" feloldásához vezethetnek. A bőséges jegyzetanyag figyelemfelkeltő. Írása a nemzet sorsa iránt aggódók számára érdekes olvasmány.

404 oldal, ár: 3800.- Ft

RÉSZLET

"ELTÉRŐ NÉZETEK A KÁRPÁT-MEDENCE IGAZ TÖRTÉNETÉRŐL

(Szlovák változat)

A túlsó parton a hegyormok Oly szomorún, oly szemrehányón, Oly vádló némassággal álltak: Szívemből akkor jajra csordult A szégyen és a bánat. És sírni, sírni, sírni kezdtem, Ahogy nem sírt senki még, Nagy, meddő búval úgy sirattalak, Szép szülőföldem, Felvidék! Sajó Sándor: Hogy igazságunk gyávaságba fúlt… (részlet)

A pánszlávizmus

Akik ismerik a Kárpát-medence történelmét, tisztában vannak azzal a soha nem vitatott ténnyel, hogy szlávok már a magyarok beköltözése előtt is éltek Európának ebben a térségében. Tudják azt is, hogy ahol Árpád népe letelepedett, az itt talált szláv törzsek csaknem maradéktalanul beolvadtak a magyarság tömegeibe. Asszimilálódtak, mert kevesen voltak, s nem alkottak egységes populációt. Egy kisebb csoportjuk azonban a Felvidék völgyeiben meghúzódva megőrizte önállóságát, változásokon átesve azóta is sok száz éven át élt a magyarság mellett, részt vállalva annak mind sikeres, mind kudarcokkal terhelt időszakaiból. Nemességük kényszertől mentesen, önként integrálódott a magyar „natio hungarica”-ba, a jobbágysorban élő parasztság és a városi polgárság napi élete pedig azonos volt magyar megfelelőivel. Életüket ugyanazon körülmények befolyásolták, így barátaik és ellenségeik is azonosak voltak. Az együttélés nemcsak zavartalan, de mondhatni természetes, magától értetődő volt.

Ezért minden sértő szándék nélkül állíthatjuk, hogy ennek a népcsoportnak a magyarokétól elkülönült, saját történelme nem létezett. Mindegy, hogy az itt lakók már a kezdetektől fogva szlováknak tekintendők, miként mai felfogásuk állítja, avagy hoszszú évszázadok során váltak azzá, ahogy ezt szerintünk a történelem tényei igazolják – erről majd később lesz szó – önálló múltjukról nem beszélhetünk. Magyarországból történt kiszakadásukig csak közös együttélésünk ismeretes, mégpedig sokáig problémamentes, békés „társbérlet”, egyfajta szimbiózis formájában. Társadalmi, gazdasági, politikai téren egyaránt.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása